Szlovákia az orosz propaganda egyik fontos célországa

A szlovák belügyminisztérium kilenc hónappal ezelőtt ismerte el először, hogy a dezinformációk komoly problémát jelentenek, és hogy Szlovákia az orosz propaganda és információs hadviselés egyik célországa lett, több közép- és kelet-európai országhoz hasonlóan. Az orosz propaganda a „hibrid fenyegetések része, melyek destabilizálják az állam berendezkedését és politikai rendszerét” – közölte akkor a minisztérium.

Arra, hogy Szlovákia egyértelműen felkészületlen az ilyen fenyegetésekkel szemben, az újságírók és az aktivisták régóta igyekeznek felhívni a figyelmet. Legutóbb Andrej Kiska államfő is éles kritikát fogalmazott meg ezzel kapcsolatban. A Szlovák Külpolitikai Társaság csütörtöki konferenciáján azt mondta, Szlovákia céltábla, és nem tesz ellene semmit. „Nem védjük meg azt, amin biztonságunk, fejlődésünk és stabilitásunk alapul. Abszolút felelőtlenül viselkedünk” – jelentette ki.

A belügy ugyanakkor Petar Lazarov, a minisztérium szóvivője szerint nagyon komolyan veszi az úgynevezett hibrid fenyegetést, melynek körébe a dezinformációk, álhírek és hoaxok is tartoznak. Ezekkel a rendőrség számítógépes bűncselekményekkel foglalkozó osztályának 13 szakértője dolgozik, hatáskörükbe tartozik például az internetes gyerekpornográfia terjesztői utáni nyomozás, vagy az internetes csalók, akik bankszámlaadatokat csalnak ki a felhasználóktól. Ezt az osztályt erősíti meg a belügyminisztérium újabb 12 szakértővel, akiknek új hatáskör is jut, az álhírekkel és a propagandával foglalkoznak. Lazarov ugyanakkor az Új Szónak küldött válaszában nem pontosította, hogyan dolgozik majd az osztály.

Radovan Bránik biztonságpolitikai elemző ugyanakkor attól tart, hogy 12 új ember nagyon kevés lesz az álhírek és a masszív orosz propaganda elleni harchoz. Szerinte egyrészt sokkal komplexebb hozzáállást és intézményi hátteret igényelne a kérdés, másrészt azt sem látja pontosan, milyen módon és mi alapján tud a rendőrség fellépni a propagandisták, hírhamisítók és álhírterjesztők ellen. „A hatóságok csak az alapján járhatnak el, amit a törvény megenged nekik. A mi törvényeink azonban még nem reagálnak erre a fenyegetésre. Amíg nincs megfelelő büntetőjogi kategória erre, a rendőrség az egyszerű hazugságok ellen nem tud fellépni” – magyarázta.

A 12 emberrel megerősített szlovák rendőrségi egységnek nemcsak a hamis rákgyógyszereket, és hasonló álhíreket terjesztő kamuoldalakkal kell majd megküzdenie, hanem – kissé túlozva – Oroszországgal. S hogy miért?

Információs háború

Ahogy Rácz András Oroszország-szakértő az Index.hu portál egyik korábbi elemzésében rámutatott: az orosz katonai gondolkodás már a 80-as évektől számol az információs hadviselés fogalmával. Ennek keretein belül a célországok védelmi képességét gyengítik meg például a katonai vezetésbe vetett bizalom meggyengítésével, a politikai vezetés diszkreditálásával, vagy irányított válságok előidézésével és a lakosság hangulatának megingatásával. Ezt tartja a legnagyobb fenyegetésnek a szlovák belügy is. Ahogy Petar Lazarov szóvivő lapunknak elmondta, a fő kockázatot az jelenti, hogy az álhírterjesztők – akik tulajdonképpen az információs hadseregek katonáinak számítanak, – a jogállam, a demokrácia, a legfőbb közjogi méltóságok és Szlovákia NATO- és EU-tagsága ellen lázítanak. Emellett pedig az orosz geopolitikai látásmód elemeit próbálják elültetni a felhasználókban.

A propaganda terjesztése elsősorban az álhíroldalak feladata, melyeket Csehországban és Szlovákiában a Konspiratori.sk portál is listáz. 94 olyan weboldalt tartanak nyilván, melyek tartalma minimum kétségeket ébreszt, és szerepelnek köztük azok is, melyek egyértelműen a szlovák szélsőségesekhez köthetőek. Magyarországon hasonló oldalak és blogok szintén százas nagyságrendben vannak jelen, és többnél egyértelműen igazolható az orosz kapcsolat. Ráadásul ezek az oldalak hatalmas eléréssel rendelkeznek a közösségi oldalakon is.

Ennyi nem elég

Bránik szerint az orosz propaganda hatalmas erővel bír nálunk is, és ez ellen 12 új ember biztosan nem tud harcolni. „Ezt a megoldást az állam részéről elhamarkodottan megalkotottnak vélem, és még nagyobb baj, hogy az sem tiszta, miért épp a rendőrség harcol ezek ellen” – mondja. A rendőrök ugyanis a bűncselekmények ellen harcolnak, ám az, hogy valaki hamis hírt közöl valahol, nem bűncselekmény, csak akkor, ha beleesik a rémhírterjesztés kategóriájába. A jelenlegi törvények szerinte nem adnak elég teret a rendőrségnek az eredményes harchoz.

Csehországban az ottani belügy által létrehozott Terrorizmus és Hibrid Fenyegetések Elleni Központ foglalkozik a problémakörrel. A központ dolgozói 15-en vannak, és nem rendőrök, hanem elsősorban civil biztonságpolitikai elemzők. Bránik szerint ez a megoldás hatékonyabb, mint a szlovák, de messze nem tökéletes. Úgy véli, sokkal komplexebb megközelítésre van szükség, mivel a problémakör sem merül ki kizárólag az álhírekben, az orosz információs háború ennél jóval összetettebb. Olyannyira, hogy a hibrid fenyegetés elleni harcba a rendőrség mellett nem csak a civil biztonságpolitikai intézmények erőforrásait kellene bevonni mindebbe, hanem a szlovák titkosszolgálatot és a katonai hírszerzést és elhárítást is – s ebben a rendszerben a rendőrségnek kizárólag csak a felderített, bizonyítékokkal alátámasztott bűncselekmények elleni fellépés lenne a feladata.

Az álhíreken túl

Bránik felhívta a figyelmet arra is, hogy a dezinformációs kampány csak egy része a hibrid fenyegetésnek. Emlékeztetett Aljakszandr Uszovszkij belorusz aktivista tevékenységére, akiről nemrégiben mi is beszámoltunk. Uszovszkijt Konsztantyin Malofejev orosz oligarcha pénzelte, hogy építsen propagandahálózatot a V4-es országokban, és támogasson ukránellenes demonstrációkat. Uszovszkij példája jól mutatja, hogy működik ez az összetett rendszer, melynek ő az legalján állt, a tetején pedig a Kreml emberei.

Bránik rámutatott, hogy Uszovszkij bizonyíthatóan kapcsolatban állt Marian Kotlebával, a szélsőséges ĽSNS vezetőjével, akinek NATO-ellenes aktivitásaiban igyekezett segíteni. Ez pedig már a hibrid háború következő szintje.