Szembetűnően alacsony részvétel

Egy-egy helyi hatalomkoncentrátum, mely a befolyását nem éppen demokratikus módon próbálja érvényesíteni, legalább akkora veszélyt jelenthet, mintha országos szinten nem demokratikus erők ragadnák magukhoz a hatalmatSomogyi Tibor felvételeNem keveselli a mintegy 50 százalékos részvételt?

Szinte mindenütt a világon az önkormányzati választásokon való részvétel aránya elmarad az országos választásokétól, de most azért is szembetűnő az urnákhoz járuló polgárok kis száma, mert Szlovákia az uniós csatlakozás küszöbén áll. Ezért negatívan értékelem, hogy ilyen kevesen mentek el szavazni.

Az alacsony részvételnek mi lehet az oka?

Vannak bizonyos külső okok, ide tartozik a választások nem éppen szerencsés időpontja – karácsony előtt vagyunk –, a rossz időjárás – a választások két napján nagyon rossz volt az idő, ami inkább otthonmaradásra ösztönözhette a polgárokat –, és az országos parlamenti választások közelsége sem kedvezett a helyhatósági voksolásnak: a polgárok belefáradtak a szavazásba. E három okon kívül a polgárok tájékozatlansága is befolyásolhatta a részvételt, kevés információval rendelkeznek az önkormányzatok hatásköreiről, sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a helyhatósági választások miről szólnak.

Lehetett volna jobb a kampány?

Nem csak a kampány, mert a tájékoztatás nem csak a kampánnyal függ össze. Elsősorban az állam dolga lenne felvilágosítani az embereket – és nem kifejezetten a voksolás előtt, hanem a két választási időszak között kellene elmagyarázni, miben rejlik az önkormányzatok lényege. Ezenkívül egy másik hatást is említenék: nálunk a demokrácia alapélménye elsősorban nem az önkormányzatokhoz, hanem főleg a legfelsőbb állami szinthez kötődik. Sokan érzik úgy, hogy az országos választásokon kell leadniuk szavazatukat, és csak kevesen gondolják, hogy a helyhatósági voksolás legalább annyira fontos, ha nem fontosabb a parlamentinél. Ez hibás szemlélet. Ráadásul az elmúlt tizenkét évben nagyon sok helyen megmerevedtek a helyi hatalmi viszonyok, és sokakat elkedvetlenít, hogy olyan helyi oligarchiák alakultak ki, melyeket nehéz elmozdítani helyükről. Ez eseti jelenség, mindenesetre nem egy helyen van így.

Oľga Gyárfášová szociológus szerint az alacsony részvételi arány azzal is magyarázható, hogy a helyhatósági voksolás az országosnál kevésbé drámaibb, a pártok nem versengenek olyan látványosan, mint a parlamenti választások során, ráadásul a polgárok számára nem a jelöltek pártbeli hovatartozása, hanem inkább személyisége és eddigi tevékenysége mérvadó, azaz jól ismerik a jelölteket.

A megállapítás első felével nem értek egyet. Települése válogatja, hol mennyire volt drámai a kampány, illetve a választás. Néhol a tettlegességig fajult a dolog, és általában ahol egyformán esélyes jelöltek ütköztek, ott a kampány nagyon erős volt. A drámaiság viszont abból a szempontból hiányzott, hogy a helyhatósági választásokkal kapcsolatban a polgárok az ország egészét tekintve nem látják a politikai rendszer fenyegetettségét, ezzel szemben 1990-től az öszszes országos választásnak volt tétje. Ugyanakkor sok helyen települési szinten is óriási tétje lehet a választásoknak, mert egy-egy helyi hatalomkoncentrátum, mely a befolyását nem éppen demokratikus módon próbálja érvényesíteni, legalább akkora veszélyt jelenthet, mintha országos szinten nem demokratikus erők ragadnák magukhoz a hatalmat.

Az alacsony részvétel láttán felmerül a kérdés: az uniós csatlakozásról szóló népszavazásra vajon hányan mennek majd el? Elképzelhető, hogy akkor sem sikerül mozgósítani a polgárokat?

Nem hiszem. Egyrészt erőteljes felvilágosító kampány várható a szavazás előtt, másrészt az csak néhány hónap múlva, a következő év nyarán lesz, és addigra a polgárok kipihenik magukat. Akkor karácsony és remélhetőleg más egyéb zavaró tényező sem lesz. Reméljük, az eső sem fog zuhogni.

Ki az idei helyhatósági választások igazi győztese?

Nehéz győztesről beszélni, ugyanakkor bizonyos mértékig lehetséges, ám nem úgy, hogy kiszámoljuk, mely párt hány polgármesteri és képviselői posztot szerzett, hanem inkább úgy, hogy mely párt a képviselői és polgármesterei révén hány szavazatot szerzett. Egy nagyobb város polgármestere ugyanis nyilvánvalóan több szavazat segítségével lett polgármester, mint egy kis településé, jóllehet a statisztikában egy-egy személyként számolják mindkettőjüket. Nem biztos, hogy ez a számolási mód visszaadja az egyes pártok tényleges támogatottságát. Másrészt az önkormányzati támogatottság függ az adott párt szervezettségének fokától is. Ha az adott politikai erőnek aránylag kevés alapszervezete van, akkor nem tud indítani sok helyen jelöltet, és nem szerezhet sok helyet akkor sem, ha országos szinten a választók rá szavaznak is. Ezért a közvetlen átszámítás általában csalóka. Ezenkívül a helyi pártpreferenciák gyakran eltérnek az országos preferenciáktól, mert a választók közvetlenül ismerik a jelölteket, és helyi szinten gyakran más jelöltre szavaznak, mint amilyen pártok jelöltjeit országos szinten támogatják.

A statisztikai hivatal eredményeiből kiindulva a független jelöltek nagyon jól szerepeltek, a pártok közül pedig a HZDS is viszonylag sikeres volt, ugyanakkor a mozgalom egyetlen kerületi székhelyen sem szerzett polgármesteri posztot. Ez annál is szembetűnőbb, mert már az országos választásokkal kapcsolatban felmerült: a HZDS jelentősen gyengült.

Valóban a HZDS gyengülésével függ össze, hogy nem sikerült kerületi szintű polgármesteri posztot szereznie. Azokon a településeken nem nyert a mozgalom, ahol sok voks kellett a győzelemhez; ott megfigyelhető a párt alapos gyengülése. Egyébként egy nagy tagsággal és számos alapszervezettel rendelkező párt statisztikai átlagban sok képviselőt tud bejuttatni az önkormányzatokba.

A leglátványosabb vereséget Trencsénben szenvedte a mozgalom...

Igen, a HZDS alapvető bástyáiban veszített, ami valószínűleg tovább növeli a párton belüli feszültséget.

A legtöbb önkormányzatban a jobboldali pártok többséget szereztek. Erről mi a véleménye?

Folytatódik az országos választásokon megfigyelhető trend. A jobboldali erők azóta nem követtek el alapvető hibákat, ezért az önkormányzati választásokon megjelenhetett az az érv, hogyha az ő jelöltjükre szavaz valaki, akkor az adott város jóban lesz a kormánnyal. Ez nem elhanyagolható érv.

Mikuláš Dzurinda szerint az SDKÚ jól szerepelt, viszont a többi jobboldali párthoz képest helyhatósági szinten nem ért el igazán jó eredményt.

A párt rövid idejű fennállásához és szervezettségéhez képest szerepelt jól a választásokon. Nyilvánvalóan ez a párt még nem rendelkezik olyan szervezeti háttérrel, mint a kereszténydemokraták. Mivel nincs annyi alapszervezete és helyi csoportja, ezért statisztikailag sem jöhet ki, hogy sok helyen ért el sikert.

Az MKP eredményét hogyan értékeli?

A magyar párt szereplését részletesebben kell majd vizsgálni. Egyes járásokban a négy évvel ezelőtti eredményhez képest jobb, máshol roszszabb eredmény született, amit a pártvezetés is észrevett. Meg kell vizsgálni az okokat. Az MKP szerepe részben eltér a többi pártétól, hiszen egy erős regionális erőről van szó, és sok helyen nem kellett számolnia a többi országos párt konkurenciájával. Erős törzsszavazói vannak, a konkurenciát inkább különböző helyi kezdeményezések képezték. A pártnak azt kell elemeznie, hol és miért jelentek meg ezek a kezdeményezések. Ez valószínűleg arra vezethető vissza, hogy az adott település vezetésében nem kap helyet minden számottevő helyi csoport vagy személyiség, egyes személyek próbálnak minden hatalmat megkaparintani és igyekeznek másokat mindenből kiszorítani. Országos viszonylatban nem csökkent vagy emelkedett jelentős mértékben az MKP-s polgármesterek és képviselők száma, ezért az egyes nagy vereségek nem a közelmúlt országos politikusi magatartásának, hanem a helyi hatalmi viszonyoknak tulajdoníthatók. Számos településen az MKP az egyetlen releváns párt, következésképpen nem mindegy, hogyan viselkedik: megpróbál-e rendíthetetlen hatalmi monopóliumra törni, vagy megpróbál-e másokat is bevonni a hatalomgyakorlásba. Ez utóbbi eredményesebb stratégia, ugyanakkor jelentős önkontrollt igényel.

A független jelöltek nagy számáról mi a véleménye?

Pozitív tendencia, hogy a polgárok országos politikai ambíciók nélkül megpróbálnak nagyobb mértékben, pártokon kívül beleszólni helyi ügyeik irányításába. El kellene gondolkodni azon, hogy ezeket az embereket hogyan lehet bevonni egyfajta regionális önkormányzati stratégiába, és hogy a pártok milyen módon működhetnek együtt velük.