Szegényebb a közösség, nagyobb az erőszak

Miből indultak ki a felmérés tervezésekor? 
A Quo vadis 2010 óta foglalkozik a roma nők helyzetével Szlovákiában. Már ezt megelőzően, 2009-ben készült egy felmérés a Szlovákiai Romák Kulturális Egyesülete segítségével a roma nők emberi jogi helyzetéről, amely rámutatott, hogy a roma nők többszörös diszkriminációja komoly társadalmi probléma. Erre a felmérésre kapcsolódtunk mi is egy minőségi felmérésben a roma nőképről. Itt merült fel először a családon belüli erőszak kérdése, ami a roma közösségekben még erősebb, mint a többségi társadalomban. Már ekkor tudtuk, hogy míg a többségi társadalomban minden ötödik nő a családon belüli erőszak áldozata, a romáknál ez az arány magasabb lesz, azt gondoltuk, minden negyedik vagy harmadik nőt fog érinteni. Sajnos még ennél is sokkal rosszabb eredményeket kaptunk. A fizikai bántalmazás a Besztercebánya megyében minden második, a lelki pedig minden egyes roma nőt érint, ami katasztrofális adat. Érdekes lenne ugyanezt a felmérést Kelet-Szlovákiában elvégezni, hiszen minél szegényebb a közösség, az erőszak annál brutálisabb. 

Miért korlátozták a felmérést a Besztercebányai kerületre? 

Egyrészt azért, mert a szervezetünk zólyomi központú, másrészt mert itt található a legtöbb szegregált roma telep az országban. KeletSzlovákiában a legszegényebbek a roma közösségek, de a Besztercebányai kerületben van a legtöbb. 

Hogy választották ki a telepeket, amelyeket felkerestek? 

A Roma közösségek atlasza alapján, amelyet 2014-ben aktualizáltak. Ez alapján a Besztercebányai kerületben 91 szegregált és szeparált roma telep található, ebből választottunk ki 51 telepet. A kiválasztott telepek fele a község belterületén, a fele a külterületén fekszik. 

Hogy fogadták a megkérdezett nők a felmérést? 

A családon belüli erőszak intim kérdés, hiszen mindenkinek a férjéről, élettársáról, barátjáról van szó. Épp ezért a felmérésben kombináltuk a kérdőíves módszert a csoportos módszerrel (az ún. focus groups). A csoportokban több korosztályból kerültek ki a megkérdezettek. A kérdőíves felmérést olyan nők végezték, akik már hosszabb ideje dolgoznak a roma közösségekkel, tehát intimebb viszonyt tudtak kialakítani a helyiekkel. Képzésben részesültek, hogy azonosítani tudják a nőkön elkövetett erőszakot, és hogy tudjanak kommunikálni a megkérdezettekkel. Egy ilyen felmérést nem végezhet csak úgy bárki, ez specifikus szakmai felkészültséget igényel. Az egyes beszélgetések egy- vagy kétórásak voltak a megkérdezett nők műveltségi szintjétől függően. Minél mélyebbre hatolunk aközösségbe, és minél szegényebb telepről van szó, a kommunikáció annál nehezebb. A nők először gyakran azt válaszolták, soha nem szembesültek családon belüli erőszakkal, a beszélgetés végére azonban nagyon színesen kifejtették, miféle erőszakos cselekedetekkel találkoztak. A csoportos felmérést én magam végeztem, négy helyszínen, és gyakran komolyan elcsodálkoztam, milyen brutális formákban nyilvánul meg az erőszak ezekben az elzárt közösségekben. 

Összehasonlították már a felmérés eredményeit a szociálisan hátrányos, ám nem roma közösségekben tapasztalt eredményekkel? 

A többségi társadalomban végzett felmérésekre is támaszkodtunk, például a Szlovák Tudományos Akadémia adataira. Ez alapján megállapíthatjuk, hogy míg a többségi társadalomban a nők ötödét érinti a fizikai bántalmazás problémája, addig a romáknál minden másodikat. 

Milyen folytatását tervezik ennek a projektnek? 

Most arra kell összpontosítanunk, hogy kiképezzünk egy jó csapatot, akik szociális munkásokként elsődleges segítséget tudnak nyújtani. A roma nők nem rendelkeznek elég információval arról, hova fordulhatnak, és ha ki akarnak lépni egy rossz kapcsolatból, nem találják a kiutat. Nagyon kevés Szlovákiában a válságközpontok száma, amelyek a bántalmazott nők számára elérhetőek lennének, ez már régóta nem a szlovák kormány első számú prioritása. Mintha a szemüket is eltakarnák a bántalmazott nők ügye láttán. A válságközpontokban alacsony a roma nők aránya, és ők sem a legproblémásabb helyekről jönnek. Ezért nekünk a jogi védelemre is súlyt kell fektetnünk, és lobbiznunk kell a döntéshozóknál, helyi, regionális és országos szinten is, hogy lépjenek, akár roma, akár más nőkről van szó. Zéró toleranciára és megfelelő büntetésekre van szükség a bántalmazókkal szemben, a problémát ugyanis nem az alkoholizmusban vagy a férfiak elmegyengeségében kell keresni, a nemi egyenlőség kérdéséről van szó, a férfiak és a nők közötti aszimmetrikus hatalmi viszonyról.