Sorsdöntő napok előtt állunk

„Mečiar esetleges visszatértével, vagy Robert Fico hatalomra jutásával csak rosszabbodna a szlovákiai magyarság helyzete. Erről a nyilvánvaló tényről és veszélyről senkinek szem szabadna megfeledkeznie.” Somogyi Tibor felvételeNéhány lapvélemény szerint megkezdődtek a tisztogatások a Magyar Koalíció Pártjában is. Mások viszont úgy vélik, hogy folytatódott és felerősödött a kiszorítósdi. Mit gondol ezekről a vélekedésekről?

Felmegy a vérnyomásom, amikor ilyesfajta vélekedéseket olvasok. De inkább maradok a tényeknél. Az MKP etikai bizottsága két ügyet terjesztett az Országos Tanácsunk elé. Két, egymástól teljesen eltérő esetet. Ezért nem tartottam szerencsésnek, hogy nem külön napirendi pontként vitattuk meg ezeket, és egyszerre szavaztunk róluk. Szerintem szerencsésebb lett volna, ha az ülést vezető OT-elnök külön választja a két ügyet. Királyhelmecen meghamisítottak egy határozatot, ezt a tényt az etikai bizottság alapos vizsgálódás után teljes mértékben bizonyítottnak ítélte meg. Az úgynevezett dunaszerdahelyi ügy ennél bonyolultabb. Ott sajnos, már régebben két csoport vetélkedik egymással. Tavaly nem tudtak szót érteni a párt polgármester-jelöltjének személyével kapcsolatban. Emiatt lángolt fel az újabb konfliktus. A helyhatósági választások után Hunčík Péter az alkotmánybírósághoz fordult, jogorvoslatot kérve a voksolások tisztaságával kapcsolatos észrevételeire. Állítólag ebben a kezdeményezésében tevékenyen részt vett az a két személy, akit kizártak. Az indoklásnak ezt a részét aggályosnak, jogi szempontból pedig képtelenségnek tartottam. Erre fel is hívtam a testület figyelmét.

Akkor most vannak tisztogatások, kiszorítósdik, vagy nincsenek?

Ezek nagy részét az újságírók találják ki. A minap felkaptam a fejem, amikor az egyik szlovák napilapban azt állították, hogy az együttélésesek győztek az európai parlamenti képviselő-jelöltjeink megnevezésekor. Már elnézést, de ez szamárság. Szigorú szakmai és angol nyelvi tesztekkel vizsgáltuk a jelöltek felkészültségét. A szaktudásuk volt a legfontosabb szempont a lista összeállításakor. Szóba sem került, hogy az illető évekkel ezelőtt melyik elődpárt tagja volt. Annak meg kimondottan örülök, hogy hölgy vezeti a listánkat, amelyen még egy másik nő is szerepel.

Egyesek szerint Csáky Pál is európai parlamenti képviselő akart lenni. Néhány újságíró viszont úgy látta: idő előtt, megsértődve hagyta ott az elmúlt szombati tanácskozást, miután kiderült, hogy nem lett listavezető. Valóban?

Megint egy híresztelés, aminek a fele sem igaz. Csáky Pálnak mindössze más programja volt, azért távozott hamarabb a szombati tanácskozásról. Ő olyan poszton van, ahonnan politikai és szakmai szempontból sem ajánlatos idő előtt felállni. Mondhatnám, hogy robogó vonatról, vagyis a kormányzati munkáról kellene átugrania egy másik robogó vonatra, mármint az európai parlamenti posztra. Nem lett volna ésszerű döntés, ezt a kormányalelnök is pontosan tudja. Ezért szó sincs sértődöttségről.

De azt azért elismeri, hogy nem minden szép és nem minden jó az MKP-ban. Akadnak érdekcsoportok, elődpárti kapcsolatok, amelyek állandó feszültséget okoznak a pártban és az Országos Tanácsban is.

Vitákat, sőt bizonyos érdekellentéteket természetesnek tartok. Voltak és vannak viták, olykor feszültségek a nyugat- és a kelet-közép-szlovákiai képviselőink, az egyes régiók között. Nem mindenkinek egyforma az értékrendje. Ezért például sokáig egyeztettünk, vitáztunk, amíg kialakítottuk az abortusztörvénnyel, a készülő antidiszkriminációs jogi normával vagy több szociális jogszabállyal kapcsolatos véleményünket az Országos Tanácsban és az elnökségben. Ez így természetes.

Nem lett volna természetesebb, ha a nézetáramlatok és a különböző politikai értékrendek alapján megalakulnak a párton belüli platformok?

Voltak ilyen próbálkozások, de a platformok nem működtek. Vélemények és érdekek ütköztetésére így is vannak fórumaink. Mint már említettem, nem vagyunk híján a vitáknak.

Akadnak olyan hangok is, amelyek szerint bizonyos csoportosulások céltudatosan igyekeznek megrendíteni az ön pártelnöki pozícióját. Tapasztal ilyesfajta törekvéseket?

Nem tudnék rendesen dolgozni, ha ilyesmikkel törődnék, hiszen abban az esetben figyelmemet és energiámat sokkal lényegesebb dolgokról vonnám el. Nem érdekelnek az állítólagos szervezkedések. Csak azt tudom mondani, hogy ha az országos közgyűlésünkön a szlovákiai magyar közösség választotta képviselők bármikor azt mondják, hogy köszönjük, elég volt, én szívesen átadom a posztomat, amelyet kizárólag szolgálatnak tartok. Nemzeti közösségünk szolgálatának.

Némi meglepetést keltett az Országos Tanácsnak az a határozata is, amely szerint az MKP azt ajánlja tagságának és szimpatizánsainak, hogy az államfőválasztás első fordulójában František Mikloškóra szavazzanak. Többen ugyanis Martin Bútora támogatását várták. Miért döntöttek végül a Kereszténydemokrata Mozgalom jelöltje mellett?

Azért, mert értékek és nem csak személyi szimpátiák alapján hoztuk meg döntésünket. Voltak vitáink a szlovák kereszténydemokratákkal, olykor még a mostani jelöltükkel is. Mégis úgy ítéltük meg, hogy azonos vagy egymáshoz közel álló értékrend alapján politizálunk. František Mikloškót pedig a szlovák–magyar sorsközösségből adódó tényleges együttműködés elkötelezett szószólójaként ismerjük és tiszteljük. Volt tartása és kurázsija, amikor még a kilencvenes évek legelején szembeszegült a maticás nacionalista törekvésekkel, vagy amikor Budapesten átvette az Esterházy-díjat. Az is fontos szempont volt, hogy az MKP és a KDH a két legszilárdabb párt Szlovákiában. Szakadt az SDKÚ, az ANO, korábban Mečiar pártja. Meggyőződésem, hogy a Smer populista szólamai is kifulladnak. Stratégiai céljaink révén legközelebbi hazai politikai partnerünk jelöltje mellé álltunk.

Pedig az SDKÚ és személy szerint Eduard Kukan is bízott az MKP támogatásában...

Ha eltekintenék, habár nem lehet, a letűnt rezsimben viselt dolgairól, és csak a külügyminiszter úr elmúlt egy évi ténykedését néznénk, akkor sem tudjuk őt tiszta lelkiismerettel támogatni. Ha már a kormányfő annyira makacskodott a státustörvény ügyében, akkor legalább a külügyminiszterünk visszafoghatta volna magát. Akkor esetleg egy évvel korábban létrejöhetett volna a nemrég megszületett kormányközi egyezség. Nemrég ugyanígy hangoskodott a bősi vízerőmű ügyében. Amikor a magyar kormány végre megnevezte új szakértői gárdáját, akkor Eduard Kukan olyan borúlátó nyilatkozatot tett, miszerint a két ország vitája visszakerülhet Hágába. Ezek a ballépések nyilván nem kerülték el a szlovákiai magyar választópolgár figyelmét.

A minap Rudolf Schuster vélekedett úgy egy sajtófogadáson, hogy lám, lám, mennyire hálátlan az MKP. Ő államfőként semmit sem tett a magyarok ellen, sőt: döntései során igyekezett figyelembe venni az ő érdekeiket is. Ennek ellenére mégsem őt támogatja a magyar párt. Mit válaszol erre?

Tény, hogy nem voltak magyarellenes kijelentései vagy intézkedései. Ám az államfő rendszerint a saját szempontjait helyezi előtérbe a közérdekkel szemben. Szomorú példaként azt hozom fel, hogy ugyebár ugyanarra a napra hirdette ki az elnökválasztást és a népszavazást. Ami kimondottan az ő érdeke. És az ellenzéké. Aztán nemrég kitüntette Ján Slotát...

...hangsúlyozottan Zsolna polgármesterének adott kitüntetést...

...de ugyanannak az embernek, akit mindannyian elképesztő magyarellenes kijelentéseiről ismerünk. Aki ilyen személynek ad bármilyen kitüntetést, az ne számítson a támogatásunkra!

Több szlovák politológus úgy tudja, hogy a hazai magyar választópolgárok főleg Bútorára, Schusterre és Kukanra kívánnak voksolni. Az MKP OT határozata mennyiben befolyásolhatja a végső elhatározásukat?

Erre majd akkor lehet legalább részben megalapozottan válaszolni, ha megismerjük a közvélemény-kutató intézetek legfrissebb adatait, amelyek már részben rögzítik az ajánlásunk alapján bekövetkezett változásokat. Elsősorban azt, hogy mennyivel nőtt František Mikloško támogatottsága.

Az első fordulóra értékközpontú döntést hoztak. És miként határoznak a több mint valószínű második forduló előtt?

Csak annyi bizonyos, hogy április 5-én, hétfőn járási elnökeink részvételével bővített elnökségi ülést tartunk. Az első forduló végeredményének ismeretében döntünk a továbbiakról.

Ugyanakkor az már hetek óta világos volt az MKP szakértői számára, hogy hatástanulmányok és a hallgatók mintegy ötven százalékénak juttatandó szociális ösztöndíjakhoz szükséges források előteremtése nélkül nem célszerű bevezetni az egyetemi tandíjakat. A Koalíciós Tanács mégis rábólintott a jogszabályra, aztán meghátrált. Talán megrettentek a hallgatók sztrájkkészültségétől?

Ezt ne tőlem kérdezze. Az MKP következetes álláspontot képviselt. Már a korábbi Koalíciós Tanácson is egyértelművé tettük, hogy nem szavazzuk meg a parlamentben a tandíj bevezetését, ha nem teremtik elő a szükséges forrásokat a szociális ösztöndíjakhoz. Éspedig a hallgatók legalább ötven százaléka számára. De ez a koalíció szánalmas politikai öngólt rúgott ezúttal is. Partnereink azt követelték, hogy a törvényt mielőbb el kell fogadni, mert csak így lehet hatályos szeptembertől. Bennünket meg arról győzködtek, hogy menet közben figyelembe veszik a mi követelésünket. Azóta kiderült, hogy nekünk volt igazunk. Inkább januártól jó törvényt, mint szeptembertől rosszat.

Egyáltalán működőképes még a kisebbségbe szorult kormánykoalíció?

Ez napokon belül kiderül. Mindenesetre ezen a héten azt tapasztaltam, hogy az Ivan Šimko vezette Szabad Fórum a mérleg nyelve a parlamentben. Amit ők elleneznek, az rendszerint megakad a törvényhozási folyamatban vagy egyéb ügyekben is. Politikai értelemben azonban egyelőre nem sikerült kilőniük a posztjáról a kormányfőt. Ezért az ellenzékkel együtt legfőbb bizalmasát, támaszát, Ivan Miklošt szeretnék meneszteni. Szoros lesz a bizalmi szavazás. Valószínűleg egy-két szavazat dönt a végeredményről. Sorsdöntő napok előtt állunk.

Mert menthetetlenül az előrehozott választások felé sodródunk?

Ez ma elsősorban Mikuláš Dzurindától és a pártjától függ. A kormányfő először szóba sem állt Ivan Šimkóval, aztán azt üzengette nekik, hogy nincs szabad poszt a kormányában, holott meggyőződésem szerint hetekkel ezelőtt a Szabad Fórum belépett volna a koalícióba vagy legalább kívülről támogatta volna, ha kap egy helyet a kabinetben. A miniszterelnök ezt a lehetőséget is elpuskázta. Ma már csak abban látom a kiutat, ha lemond. Sokáig nem lehet kisebbségben, olykor akár elvtelen háttéralkudozások, üzletelések révén kormányozni. Erre végre a miniszterelnöknek is rá kellene döbbennie.

Talán Robert Fico örül leginkább ennek a zűrzavaros helyzetnek. A Smer pártelnöke a jelek szerint a Magyar Szocialista Párt támogatásával szeretne bejutni a szociáldemokraták európai szervezetébe. Mit szól ehhez?

Mi még jóval a látogatás előtt diplomáciai úton kifejeztük megrökönyödésünket. A Smer a legtöbb szakember szerint legfeljebb csak szavakban szociáldemokrata párt. Egyébként populista, a nacionalista szólamoktól sem visszariadó tömörülés. Megdöbbentem, hogy mindezt Kovács László pártelnök nem vette figyelembe. Máig nem tudom, hogy személyes találkozójukon külügyminiszterként megkérdezte-e Ficótól, miért hirdeti azt, hogy az április elejei népszavazás arról is szól, vajon maradhatnak-e a déli országrészben szlovákok, mert állítólag az uniós csatlakozás után kiszorítják őket és nyelvüket a magyarok. Egyébként a magyar kormánypárttól kaptunk olyan jelzéseket, hogy ha hamarabb szólunk, akkor másként döntenek. Robert Fico szerint viszont Kovács László egyik munkatársa azt bizonygatta, hogy lám, az MKP rosszallása ellenére is legfelsőbb pártszinten fogadták őt. Remélem, Budapesten az illetékesek legalább utólag levonják a kellő tanulságokat.

És miként viselkednek majd áprilisban a szlovákiai magyar választópolgárok?

Biztos vagyok abban, hogy ezúttal is bölcsen döntenek, s a nagy többségük nem vesz részt az előrehozott választások ügyében kiírt népszavazáson. Tudatosítom és mélyen átérzem sok polgár gondjait. Tudom, hogy nem könnyű manapság megélni. Azt is megértem, hogy teljes joggal háborodnak fel a kormánykoalíció viszálykodásán. De mindezek tudatában sem szabad szem elől téveszteni: Mečiar esetleges visszatértével, vagy Robert Fico hatalomra jutásával csak rosszabbodna a szlovákiai magyarság helyzete. Erről a nyilvánvaló tényről és veszélyről senkinek szem szabadna megfeledkeznie.