Pozsony legyen élhetőbb város

Ebbe a koncepcióba illeszkedik bele az egyre aktívabb és egyre népszerűbb Pozsonyi Kifli Polgári Társulás is, mely céljaként a többkultúrájú Pozsony történelmi hagyományának feltárását és megőrzését határozta meg. A szervezet 2010 decemberében indult, az ötletgazdák és alapítók: Bolemant Éva és ifj. Papp Sándor. Sokan nem szeretik Egy ugyancsak retrósan berendezett pozsonyi kávézóban találkozunk. Éva és Sándor mellett itt van még Korpás Árpád, egyébként lapunk egykori munkatársa, aki az azóta rendkívül népszerű pozsonyi séták magyar idegenvezetője. A mesélést Éva kezdi: „Az eredeti elgondolásunk az volt, hogy milyen jó város Pozsony, mégis milyen sokan nem szeretik. Úgy éreztük, ezzel kellene valamit kezdeni.” Először csak egy kétnyelvű weboldal elindításában gondolkoztak, azóta tevékenységük jelentősen kibővült. S miért lett a nevük pont Pozsonyi Kifli? „Olyan szimbólumot kerestünk, ami Pozsonyra jellemző és kedves, így választottuk a kiflit” – magyarázza Éva. Pozsony titkai A pozsonyi kifli egyébként pont annak a kedvesen nosztalgiázós, ám kicsit felületes történelemszemléletnek a jelképe, ami Pozsonyhoz kötődik, s nem csak az őshonos lakosokra jellemző. A „kiflisek” éppen ezt a sztereotípiát akarták áttörni. „Az itt lakók nem ismerik a város történetét – mondja el ifj. Papp Sándor. – Történészként fedeztem fel, hogy Pozsonynak hihetetlen történetei vannak, amelyek feledésbe merültek. Ki tud ma arról, hogy egykor Liszt Ferenc járt zenélni a városunkba, hogy nem is olyan régen dunai fürdők működtek itt, a ligetfalui oldalon hajósegyletetek voltak, hogy itt volt az első lóverseny stb?” A fiatal történész szerint ennek nagymértékben az az oka, hogy volt a város életében egy nagy törés – a monarchia szétesése, amely gyakorlatilag megváltoztatta a város lakosságát s etnikai összetételét. „Akik a két háború között, de még inkább a 60-as, 70-es években költöztek ide, nem kötődtek a városhoz. Ezért is történhettek azok a városrombolások, amelyek Közép-Európában egyedülállók” – vélekedik Papp, hozzátéve, hogy Pozsonyban a 20. század második felében teljes városnegyedeket romboltak le, akár a váralját, akár a zsidó negyedet nézzük.  Eltörölni a történelmet A városrombolások egyik funkciója az lett volna, hogy a város történetének egy jelentős részét eltöröljék, mind fizikailag, mind szellemileg. „Ez csak pár éve tört meg, s most kezdik újra felfedezni Pozsony múltját – ennek valóságos boomját éljük ma” – mondja Papp.  Annak, hogy miért próbálták meg a város történetét többször is átírni a múlt század során, nem kis mértékben annak etnikai-kulturális identitása volt az oka. „Sokáig kényelmetlen volt, hogy Pozsony a 20. század elejéig egy magyarországi német város volt – figyelmeztet Korpás Árpád –, most azonban mintha a szlovákok is nyitottabbak lennének ez iránt, sőt, a város multikulturalitása egyre inkább pozitívumként jelenik meg.” A szlovákság is nyitott Korpás szerint a Pozsonyi Kifli olyan időszakban jött létre, amikor a szlovákság is pozitívan áll hozzá az effajta gondolkodásmódhoz. „Pozsony évszázadokon keresztül kereskedőváros volt, ahol folyamatosan jöttek-mentek az emberek, nem csak a Monarchia területéről. Sokan le is telepedtek itt” – meséli Korpás Árpád. Ugyanakkor az őshonosság kérdésével foglalkozni félrevezető lehet. „Ha megnézzük azoknak a névsorát, akik a legtöbbet tették a városért, azt látjuk, sokan nem is voltak született pozsonyiak” – teszi hozzá Korpás.  Ez sok szlovák számára is inspiráló lehet, akik szintén az ország más részeiből jöttek ide, és most keresik az identitásukat és a helyüket a városban. „A szlovák nyelvű sétáinkon rendre 100 fölötti a létszám” – mesélik a kiflisek, hozzátéve, hogy a rekorder ezen a téren a tavalyi Slavín témájú séta volt, amelyen 350 ember jelent meg. Sosem volt homogén S hogyan viszonyul tevékenységükhöz a magyar közösség? Papp Sándor szerint az őshonos pozsonyi magyarság is egyre jobban figyel a Pozsonyi Kiflire. Korpás Árpád ugyanakkor úgy véli, a szervezetnek Magyarország felé is van egyfajta közvetítő szerepe. „Magyarországon az jellemző, hogy Pozsonyt magyar városnak titulálják, ami rendben is van, legyünk rá büszkék, csak fontos odatenni az „is” szócskát, ugyanis a város összetétele sosem volt homogén, ahogyan ma sem az.” Erre azonban a jelek szerint egyre nyitottabbak, hiszen egyre többen követik a szervezet honlapját Magyarországról.  Amint a szervezet egyre ismertebbé válik, egyre gyakoribb, hogy az emberek családi fotókat, hagyatékokat hoznak. A modern technológiák segítségével rengeteg lehetőség nyílik az emlékek archiválására. Például ha valakinek érdekes családi fotói vannak, már nem kell lemondania a nagy becsben álló albumokról, hiszen digitalizálva bármennyi másolat készíthető a képekből. Ennek köszönhetően mára a szervezetnek 40 ezer darabból álló virtuális gyűjteményt sikerült összeraknia. Élményszerű történelem Bolemant Éva szerint az volt az elgondolásunk, hogy ha élményszerűen ismerik meg az itt élők a város történetét, az sokkal mélyebb nyomot hagy bennük. Ez a célja a városnéző sétáknak és az előadásoknak is. „A munkánk nagy hozadékának érezzük, hogy kialakult egy közösség, amely érdeklődik a témáink iránt és egymás iránt is. Városnéző sétáink rendre telt házasak. S egyre több civil szerveződés keletkezik a városban, amely Pozsonyt akarja jobb hellyé tenni – őket nem vetélytársnak, hanem partnernek tekintjük. Úgy érzem, kijelenthetjük, hogy független, működőképes közösség jön létre a városban” – fogalmaz Bolemant Éva. Pozsonyi mesék Az archiválás és a városnéző séták mellett a könyvkiadás lett a Pozsonyi Kifli egyik legfontosabb tevékenysége. Sorozatuk, a Pozsonyi mesék a városhoz kötődő személyiségekről szól, így „kapott” már könyvet Kempelen Farkas, Bartók Béla vagy Széchenyi István. Eddig évente egy könyv jelent meg, idén viszont négyet fognak kiadni.  Folytatódik a híres pozsonyiakról szóló sorozat. Ezúttal Batka János pozsonyi főlevéltárosról tudhatnak meg többet az érdeklődők, valamint Martinengo Nándorról, aki az első tűzoltó-, valamint vívóegyesületet alapította a városban. Egy kicsit más műfaj a Pozsonyi zsidó mesék, amelyet Viera Kamenická történész feldolgozásában ad ki a szervezet. Vlado Schwarz Mesélő sárga villamos című kötete a napokban jelent meg, az új műszaki sorozat első darabja, melynek célja a régi Pozsony műszaki, ipari és közlekedési létesítményeinek, eszközeinek bemutatása a fiatal olvasóknak.A Pozsonyi Kifli rendre részt vesz a pozsonyi karácsonyi piacon. „Az is hagyománnyá vált, hogy karácsonyra megjelentetjük a pozsonyi naptárat, ami szintén nagyon közkedvelt lett. Ebben mindig egy-egy különleges pozsonyi fotós eddig meg nem jelent fotóiból válogatunk” – mesél az idei tervekről Bolemant Éva. Magyarországról nincs támogatás Vajon mindehhez honnan szerzik a pénzt? Bolemant szerint a kezdetek nehezek voltak ezen a téren, ám mára egyre több projektjük sikeres. „A legtöbb forrás a kormányhivataltól van, de az csak a magyar nyelvű tevékenységet támogatja, viszont nálunk minden két nyelven jelenik meg” – avat be a pénzkeresés nehézségeibe Éva. Pozsony megye is már 3. éve támogatja a szervezetet, s a maga módján a város is – ám itt inkább együttműködésről van szó, ugyanis a fővárosnak kevés az ilyen célokra felhasználható forrása. „A legkedvesebb támogatási formánk mégis a magánszemélyektől vagy cégektől befolyó 2%-os adófelajánlások, mert ezek jelzik, hogy az embereknek tetszik, amit csinálunk. Szerencsére ezekből egyre több van” – nyugtázza Bolemant Éva. Magyarországról eddig – egy kivétellel – a Pozsonyi Kifli nem kapott támogatást. „Nagyon sokszor próbálkoztunk a Bethlen Alapnál, de mivel sosem jártunk sikerrel, feladtuk”– árulta el a Bolemant. Hogy ennek milyen, esetleg nemzetpolitikai okai vannak, hogy a budapesti pénzosztók szemében a Pozsonyi Kifli esetleg nem „elég magyar”, arról a polgári társulás tagjai nem kívánnak találgatni. Azt viszont hozzáteszik, hogy magyarországi szakmai körökben jól ismerik és elismerik a munkájukat, hiszen Pozsony története kapcsán számos új, értékes kutatási eredményt tártak fel. Babička ešte vedela… Munkájuk jelentőségét firtatva a kiflisek elmondják, azt szeretnék elérni, hogy egy kicsit jobb legyen itt élni, hogy az emberek tudják, hova tartoznak, ismerjék a történetüket. Papp Sándor hozzáteszi, szép számmal akadnak olyanok is, akik a Kifli révén találnak vissza a magyar gyökereikhez. „A klasszikus „babička ešte vedela po maďarsky”-féle történetet sokszor halljuk a rendezvényeinken, s ez is arra buzdít minket, folytassuk, amit elkezdtünk.”