Plusz egy fok már komoly problémát okoz az emberiségnek

Pavel Faško klimatológus nem vár nagy áttörést a párizsi klímakonferenciától, bár arra nagy szükség lenne. Elértük azt a határt, amikor minden-képp tenni kell valamit.

Mi a konferencia fő témája?

A globális felmelegedés és a klímaváltozással összefüggő problémák. Tudjuk, hogy ez már a sokadik ilyen konferencia, s az eddigi eredmények nagyon részlegesnek nevezhetők. Vannak országok, amelyek valóban sokat tettek a fosszilis üzemanyagok korlátozásáért, a gond azonban az, hogy az igazán fontos játékosok – elsősorban az USA, Kína és India – vonakodnak a kötelezettségvállalástól.

Mi várható tehát Párizsban?

Számos elemző szerint éppen itt jöhet az áttörés, ugyanis a klímaváltozás elérte azt a kritikus határt, amikor már mindenképpen tenni kell valamit. Elérkeztünk ugyanis arra a pontra, hogy a Föld klímája egy egész fokkal magasabb, mint az ipari forradalom kezdete előtt.

Egy fok? Ez nem is tűnik olyan soknak.

Pedig ez már a fele annak az értéknek, amikorra a folyamat már visszafordíthatatlanná válik. Szakemberek szerint a klíma két fokkal való felmelegedése olyan következményekkel járhat, amiket a Földünk ökoszisztémái már nem tudnak megoldani.

Úgy tűnik tehát, a legfőbb ideje, hogy a világ vezetői megegyezzenek.

Ez így van, ennek ellenére nem vagyok túl optimista, tekintve a jelenlegi geopolitikai helyzetet is. Nagy előrelépésnek tartom azonban már azt is, hogy az országok többsége ma már nem vonja kétségbe: a globális felmelegedés az emberi tevékenység eredménye. Tizenöt évvel ezelőtt ez még korántsem volt így, sokan azt állították, a klímaváltozás egy természetes folyamat, amihez az embernek semmi köze. Ha azonban elfogadjuk, hogy a problémát mi okoztuk, ez azt is jelenti, hogy valamit tennünk is kell annak orvoslására.

Mi történne, ha mégse tennénk semmit?

A helyzet a mostanihoz képest rohamosan romlana. Tudjuk, hogy az időjárás egyre extrémebb, s ez már a mi térségünkre is vonatkozik. A viharok egyre erősebbek, gyakoribbak az árvizek s a hosszan tartó szárazságok, de nálunk ezt még mindig tudjuk kompenzálni a föld alatti víztartalékainkkal. Vannak azonban térségek, ahol ez nem így van, s ha kiesik egy esős időszak, a következőre egy évet kell várni. Ezek az ökoszisztémák így nem tudják eltartani azt a nagy mennyiségű embert, amely ott él.

Van egyáltalán fogalmunk arról, mi lesz, ha radikálisan nem változtatunk viselkedésünkön?

Vannak bizonyos ismereteink a korábbi földtörténeti korokról, igaz, akkor ez nem függött össze az emberi tevékenységgel. Bizonyos természeti katasztrófák után alakultak ki hasonló helyzetek. A rendszer ugyanis úgy működik, hogy bizonyos nagyságú negatív hatást képes abszorbálni, de csak egy szintig. Ezen túl a rendszer úgy reagál, hogy radikális változás áll be, ami hosszú távon ahhoz vezethet, hogy az emberi faj megmaradása komoly veszélybe kerül. Itt azonban nagyon távoli horizontról beszélünk. Nagyon sokat tehetünk még azért, hogy ez ne következzen be.