„Pénzbírság nélkül értelmetlen a nyelvtörvény”

A kormány jóváhagyta a nyelvtörvény módosításának minisztériuma által előkészített tervezetét, a jövő héten tárgyalni kezd róla a parlament. Menynyire elégedett vele?
Elégedettségem mértéke azzal is mérhető, hogy hogyan szavazott a kormány. Akabinet egyhangúlag elfogadta a tervezetet. A leglényegesebbnek azt tartom, hogy a javaslat teljes egészében megfelel a kormányprogramban leírtaknak – egyrészt eltörli a kisebbségeket sújtó értelmetlen korlátozásokat, másrészt teljes egészében védi az államnyelvet. Ez a téma az elmúlt időszakokban politikai téma volt, és itt szeretném kiemelni, hogy a módosítás benyújtása után azok az állampolgárok is megnyugodhattak, akikből korábban félelmet váltott ki a jogszabály. Ezt fontosnak tartom. A módosítást nem a politikai pártok kedvéért nyújtom be, hanem a polgárok miatt. Ebből a szempontból a benyújtott tervezettel elégedett vagyok.

A módosítás kritizálói főként két dolgot kifogásolnak: egyrészt a változtatások mélységét, másrészt, hogy túl gyorsan készült. Kezdjük a második észrevételnél. Miért kellett ilyen gyorsan, a normális paraméterű véleményezési eljárás nélkül jóváhagyni a tervezetet?
Az igazat megvallva ennek én sem nagyon örülök, de ebben az esetben született egy politikai egyezség a Híddal, mely szerint már az októberi parlamenti ülésre be lesz terjesztve a tervezet...

... tehát ezt ők akarták?
Ilyen egyezség született. Én korrekt partner vagyok, és igyekszem betartani az egyezségeket. És ettől függött aztán a módosítás jogalkotói folyamata is. Véleményezési eljárás volt, természetesen rövidített, mindez pedig abból kifolyólag történt, hogy ha be akartuk tartani az októberi ülés időpontját, akkor kötve voltunk bizonyos időpontokhoz. Másrészt viszont nem lehet gyorsan összegyúrt tervezetről beszélni, mert közel öt héten keresztül folytak róla az egyeztetések.

Tehát ön szívesebben látta volna, ha csak a novemberi vagy valamelyik későbbi ülésre terjesztik be a tervezetet?
Igen, a klasszikus jogalkotói folyamat szempontjából ezt jobb megoldásnak tartottam volna, másrészt viszont tartommagamaz egyezségekhez, és a tervezetet, amelyet benyújtottam, egyhangúlag fogadta el a kormány.

A tervezet kritizálói szerint a módosításnemelég mélyreható, Peter Zajac, azOKS–Hídképviselője például kijelentette, hogy ha a törvényben benne maradnak a pénzbírságok, akkor ő nem szavazza meg a javaslatot. Ön mint egy liberális párt jelöltje miért védelmez egy annyira antiliberális eszközt, mint a nyelvi bírságok?
Ez nem liberalizmus vagy antiliberalizmus, hanem a józan ész kérdése. Az a törvény, mely nem tartalmazza a szankció vagy az esetleges szankció lehetőségét, valójában nem érvényesíthető. Nem szeretném kommentálni az egyes képviselők kijelentéseit, figyelembe kell viszont venni egy dolgot: vannak olyan honatyák – a kormánykoalícióban is –, akik szerint nincs szükség a nyelvtörvényre. Ez alapján állnak hozzá a jelenlegi tervezethez is. Én viszont miniszter vagyok, be kell tartanom a kormányprogramban lefektetetteket, és figyelembe kell vennem a koalíción belüli nézeteket is. Itt most csak az egyik oldalt idézik, de a másik oldalon voltak olyan koalíciós politikusok is, akik a jogszabály bizonyos fokú szigorítása mellett foglaltak állást.

Önnek személy szerint hiányozna a nyelvtörvény, ha nem lenne?
Itt nem az én személyemről van szó, én egy intézményt képviselek, amely köteles teljes egészében megtartani a kormányprogramot.

De van valamilyen személyes véleménye, nem?
Ismétlem, én respektálom törvényi kötelezettségeimet, respektálom a kormányprogramban leírtakat. A politikusnak személyes nézetei is lehetnek, denekemkötelességeim is vannak – ellentétben néhány képviselővel, akik szabadon kifejthetik véleményüket, én kötve vagyok azáltal, amit az előbb mondtam.

1999 és 2009 között a nyelvtörvény nem tartalmazta a szankcionálás lehetőségét. Ön szerint ezalatt a 10 év alatt a szlovák nyelv annyit romlott, annyira veszélyeztetve volt, hogy a bírságok feltétlenül szükségesek?
A törvény 1999 után – amikor eltörölték a pénzbírságokat – specifikus rendszerbe került. Ráadásul olyanba, hogy a módosítási folyamatban én javasoltam bizonyos, a polgárok érdekét szolgáló területek megváltoztatását; a törvényi megkötések ezeken a területeken lényegesen enyhültek. Például az alkalmi kiadványok esetében csak az alapinformációk szlovák feltüntetése szükséges. Az enyhítés főként a kulturális és a magánjogi területre vonatkozik. Paradox módon, amikor a jelenlegi tervezet kritizálói hatalmon voltak, a kormánykoalíció tagjai voltak, nem javasoltak ilyen változtatásokat. Hogy miért? A válasz egyértelmű: azért, mert a törvény nem érdekelte őket, mivel bizonyos területeken nem volt érvényesíthető. Ez a válaszom az ön kérdésére. Énmint miniszter olyan törvényt vagyok köteles benyújtani, melynek van értelme, miközben megtartom a kormányprogram idevonatkozó részét. Ismétlem: a jogszabály olyan passzusait is megváltoztattam és enyhítettem, melyeket a jelenlegi tervezet kritizálói sohasem javasoltak. Ez inkorrekt és képmutató hozzáállás néhány politikus részéről – ugyanis nem érzékelem, hogy a polgárok és a civil szervezetek részéről erős kritika érné a tervezetet.

A törvény talán legnagyobb problémája – még nagyobb, mint a pénzbírságok –, hogy nem csak a hivatali nyelvhasználatot érinti, ahol például logikus lehet – nemcsak – a szlovák nyelvű információnyújtás. Miért kell beleszólnia az államnak abba, hogy milyen nyelven hirdet egy vállalkozó egy másik vállalkozás által működtetett hirdetőtáblán?
Ez a terület kiesik a szankcionálás lehetősége alól.

De benne maradt a törvényben.
Nem tudom, áttanulmányoztae a tervezetet, ugyanis ezen a téren is több enyhítésre került sor. Még a 2009 előtt érvényes jogszabályhoz képest is. Aszankciók két területen lesznek érvényben, melyeket én személyesen fontosnak tartok az államnyelv – és nem csak az államnyelv, hanem a kisebbségi nyelvek – jogérvényesítése terén. Bizonyos specifikus esetekben minden egyes szlovák állampolgárnak joga van az információ számára érthető módon történő közlésére. Ez két területet érint: az egyik a közigazgatás és a nyilvánosság kapcsolata, a másik pedig az élettel, egészséggel, biztonsággal és tulajdonnal kapcsolatos információk…

… ha ezeknek a „veszélyeztetésére” sor kerül. A Híd javasolni fogja, hogy ez a szó, vagyis a veszélyeztetésére bekerüljön a jogszabályba.
Igen, ezt meg lehet oldani. Az értelmes változtatások ellen nincsenek kifogásaim. Végső soron a tervezet írásakor ezt így is gondoltuk. Kérdezem én: kinek lehet ellenvetése azzal szemben, hogy ezeken a területeken az állam akár szankciók útján is ki akarja majd kényszeríteni a jogszabály betartását? Szerintem senkinek sem. De vigyázat: ez nem csak az államnyelven történő információnyújtást érinti,hanema kisebbségek által lakott vidékeken a kisebbségi nyelvhasználatot is.

Kérdésemben jeleztem, hogy bizonyos esetekben logikus, ha az államnak vannak ilyen elvárásai, én viszont mást kérdeztem. Hogy egy példát csatoljak a korábbi kérdéshez: ha az Új Szó csupán magyar nyelvű óriásplakátokon hirdetné magát, akkor megszegi a törvényt. Nem kaphat érte büntetést, de megszegi a törvényt. Nem tartja ezt abszurdnak, hiszen a mi lapunkat olyan emberek vásárolják és olvassák, akik értenek magyarul, tehát a reklámot is értenék?
Igen, de személyes véleményem szerint azoknak, akik a nyilvánosságot kívánják megszólítani, az a céljuk, hogy minél szélesebb körben legyen érthető az üzenetük. Ismétlem: ez a terület nem lesz szankcionálható.

Ön főként azzal védelmezi a szankciókat, hogy nélkülük fogatlan lenne a törvény, és értelmetlen lenne a létezése. A módosítás szerint viszont számos törvénysértésért nem jár pénzbírság. Az ön argumentációja alapján viszont az lenne a logikus, ha mindazok a megkötések, melyek megszegéséért nem jár pénzbírság, kimaradnának a törvényből.
Ha megengedi, ez az ön logikája, ne állítsa be úgy, mintha az enyém lenne. A törvény betartása mindenkire nézve kötelező. Fontosnak tartottam a törvény teljes jogérvényesítését azokon a területeken, amelyek minden polgár érdekében állnak.

Az előbb azt jelezte, hogy a fontos információkat a kisebbségek által lakott régiókban az államnyelv mellett kisebbségi nyelven is fel kellene tüntetni...
... igen, hiszen érvényes a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény.

Amely viszont nem tartalmaz szankciókat, és nem kötelességeket ír elő, csak lehetőségeket. A következő négy évben tervbe van véve ennek a jogszabálynak a módosítása is – ön, hasonlóan a nyelvtörvényhez, ebben az esetben is támogatná a nyelvtörvénnyel identikus esetekben a szankciók bevezetését?
A kisebbségi nyelvhasználati törvényt nem a kulturális minisztérium, hanem a kisebbségi jogi miniszterelnök-helyettes hivatala terjeszti be.

És ön beleegyezne egy ilyen módosításba?
A törvény még nincs előterjesztve, hipotetikus kérdésekre nincs értelme válaszolni. Először le kell készülnie a tervezetnek, aztán beszélhetünk róla.

Más. Pártja egyik nagy választások előtti témája a közmédiák, azon belül is az üzemben tartási díj eltörlése volt. Ennek ellenére kinevezése után azt nyilatkozta, hogy ezen a területen csak 2012 januárjától lépnek életbe a változások. Nincs ez későn, főként, ha tudjuk, milyen kritikus helyzetben van a Szlovák Televízió?
Nincs későn, ugyanis ez a lehető legkorábbi időpont. Az üzemben tartási díjat csak 2012 januárjától lehet eltörölni. Tisztán technikailag meg lehet változtatni addig a törvényeket, ám a kérdésről – állami támogatásról lévén szó – tárgyalni kell az Európai Bizottsággal, ez a folyamat pedig több hónapot is igénybe fog venni. Ezért lehet egy ilyen változtatást csak 2012 januárjától bevezetni, addig pedig realizáljuk is.

Ez a tévé pénzügyi működését érintő kérdés,ámnem tervez valami változtatást addig is? Hiszen az intézmény a legfrissebb hírek szerint a csőd szélén áll, emellett hiteltelen és állandóan zuhan a nézettsége…
A kulturális minisztérium jogkörébe nem tartozik bele a köztévé irányítása, ez a tévé vezetőségének és tanácsának a feladata. Igaz, hogy az utóbbi időben egyre gyakrabban jelennek meg különböző katasztrofális víziók a köztévé gazdálkodásával kapcsolatban. Ez egy érzékeny téma, mellyel már hetek óta foglalkozom. Megoldási javaslataimat viszont nem a sajtón keresztül fogom megüzenni, hanem elsősorban értesítem koalíciós partnereinket. Számomra fontos, hogy a változásoknak társadalmi támogatottsága legyen. A kulturális tárca vezetőjeként érzem a társadalmi támogatottságot az iránt, hogy gyors és erélyes lépésekkel véget vessek a Szlovák Televízióban érzékelhető káosznak. Első lépésben viszont a tervezett lépésekről értesítem koalíciós partnereinket, majd kedden a sajtón keresztül a nyilvánossággal is közlöm ezeket. Ezután pedig összehívok egy munkacsoportot, amely megvitatja a megoldási javaslatokat, melyeket természetesen már előkészítettem. Nem lenne viszont helyénvaló, ha ezeket először a médiának és a nyilvánosságnak mondanám el és csak aztán a koalíciós pártoknak. Más szóval: én nem ültem ölbe tett kézzel, és nem vártam, hogy hogyan alakul a helyzet. A megoldások készen vannak, csak meg kell őket tárgyalni az előbb vázolt sorrendben.

A végére engedjen meg két rövid személyes jellegű kérdést. Ön a média világából érkezett a politikába. Mi a nehezebb: kérdéseket feltenni vagy válaszolni rájuk?
Ez is, az is. De természetesen a felelősség ebben a pozícióban összehasonlíthatatlanul nagyobb.

Ön éveken keresztül ismerte a politikusokat, újságíróként is a politikával foglalkozott. Mi az, amiben másnak látja a politikát most, hogy egy lett közülük?
Mivel éveken keresztül alaposan kiismertem a hazai politikusokat és a politikát, elmondhatom, hogy eddig semmi sem lepett meg.