Pellegrini két év alatt sem szakadt el teljesen Ficótól

Pellegrini győzelme a 2024-es elnökválasztáson Robert Fico számára is óriási sikert jelentett. Főként annak fényében, hogy a miniszterelnök saját maga is elvesztett egy választást, tíz éven keresztül pedig két ellenzéki érzületű államfő képezte az ellensúlyát az elnöki palotában: Andrej Kiska, majd Zuzana Čaputová. Az átlagos kormánypolitikusoknál mérsékeltebbnek tartott Pellegrini úgy is megnyerte az elnökválasztást Ivan Korčok ellenében, hogy az első fordulóban még kikapott, a radikális jobb képviselői – köztük Štefan Harabin vagy Andrej Danko – pedig végig szabotálták a kampányát.

Maradt a megosztás

Pellegrini végül 2024. június 15-én tette le az elnöki esküjét, váratlanul zaklatott körülmények között: Robert Fico az ellene elkövetett merénylet után lábadozott, a társadalom megosztottabb volt, mint valaha, az új államfő pedig ilyen körülmények között is a nemzet ismételt egyesítését tűzte ki célul.

Ezt a célkitűzést egyáltalán nem sikerült konkrétumokra váltania, pedig a maga mérsékelt eszközeivel igyekezett. A merényletet követően ellenzéki kerekasztalra hívta az összes politikai párt vezetőjét, de már az SNS és a Smer is ignorálta.

Később pedig hasonlóan mérsékelt sikerrel kezdeményezett a társadalmi árkokon átnyúló egyeztetéseket – jellemzően az elnöki palotában, négy fal között (a társadalmi megbékélésen túl a szlovákiai külpolitikai irányultság és a politikai kultúra terén is zajlottak egyeztetések). A megegyezésre az ellenzéki pártok és a kormánykoalíció sem törekedett túlságosan, így Pellegrini egy béketeremtő politikus helyett inkább tűnt szélmalomharcosnak.

Az államfő helyzetét nem könnyítette meg, hogy Robert Fico a merénylet után visszatérve saját maga sem társadalmi békét hirdetett, hanem tovább fokozta a támadásait az ellenzék és a civil társadalom ellen. Ellenzéki oldalról szintén nem talált megértésre, mivel a megválasztása után jelezte, hogy nem fogja megvétózni a kormánykoalíció által elfogadott kulcsfontosságú, nagy ellenállást kiváltó törvényeket – például a Büntető törvénykönyv reformját, vagy a kulcsfontosságú korrupcióellenes intézmények átalakítására vonatkozó javaslatokat.

A Hlas embere

Pellegrini személyes pozíciójának nehézsége abban is megnyilvánul, hogy mennyire tekintik „kormánybarátnak.” Míg az ellenzék szerint Pellegrini Fico kottájából játszik, a koalíciós pártok egy része – például Andrej Danko és az SNS – egyértelműen ellenséges viszonyban áll vele, kihívást jelent a számára a kormánykoalíció gyors törvényalkotási tempója is. Pellegrini nem teljesen tartózkodik a vétótól, 2025-ben például öt törvényt küldött vissza újratárgyalásra. Ebből a legnagyobb konfliktust a Bejelentővédelmi Hivatal átalakításáról szóló tervezet vétózása okozta, a lépés kapcsán kapcsán Robert Fico egyenesen megfenyegette azzal, hogy a Smer nem hajlandó támogatni az újbóli indulását az államfői tisztségért.

További feszültségforrást okozott a koalíció és Pellegrini között, hogy az államfő az új tisztségében sem tudott teljesen elvonatkoztatni a politikai szerepvállalásától és többször is közvetlen érdekkonfliktusba keveredett, mint elnök és pártpolitikus. Pellegrini egy alapszabály-változtatást követően a Hlas tiszteletbeli elnöke maradt és jelentős szerepet játszott Samuel Migaľ kirúgásában a pártból.

Később látható személyes sértettséggel fogadta, mikor Robert Fico javaslatára ki kellett neveznie a politikust a régiófejlesztési minisztérium élére. Kritikusai szerint a szociális érzékenységről szóló szólamai is egybevágnak a Hlas célkitűzéseivel és az eredeti pártjának imázsát erősíti a megnyilvánulásaival.

Magyarok partvonalon

Pellegrini és a magyar közösség viszonya szintén nem sikertörténet. Az államfő megválasztása mellett kampányolt például 2024-ben Forró Krisztián, a Szövetség elnöke, majd némi tanácstalanságot követően a párt elnöksége is. Az államfőtől a dél-szlovákiai befektetések fellendülését és a nemzetiség felé tett politikai gesztusokat vártak. Ehhez képest az elvárásokból gyakorlatilag semmi nem valósult meg.

Pellegrini egy évig nem nevezett ki nemzetiségi tanácsadót, majd a pozícióba beültetett Forró Krisztián csak pár hónapig maradt a tisztségében, érdemi előrelépés nélkül – miután az államfő vétó nélkül aláírta a Beneš-dekrétumok megkérdőjelezésének büntethetőségét lehetővé tevő Btk-módosítást, tiltakozásul lemondott.

Pellegrini azóta magyar vonalon leginkább a Magyar Péterrel zajló, a felvidékezés kapcsán folytatott üzengetések kapcsán került a nyilvánosság látókörébe. Čaputovához képest erős kontraszt, hogy nem tanácskozik a nemzetiségekkel, de a szlovákiai magyarokat érintő állami kitüntetések volumene is látványosan visszaesett.

Az államfő egyébként kimondottan sokat utazik, külföldi utak „tucatjai” és tárgyalások „százai” kötődnek a nevéhez, kevesen tartják azonban valódi világpolitikai tényezőnek. Robert Fico és a különutas szlovákiai politika sokkal nagyobb hatással van az ország külföldi megítélésére, mint a simulékonyabb, de súlytalanabb Pellegrini.