Palko a belügyi porcelánboltban

„Úgy vélem, hogy a belügyminiszter volt a célpont. Néha már az az érzésem, tudatos akcióról volt szó.” Somogyi Tibor felvételeBármit bele mer mondani a telefonkagylóba?

Minden közéletileg aktív egyénben bujkál egy kisördög, hogy a telefonját lehallgatják vagy megfigyelik. Ezzel meg kell tanulni együtt élni.

Vagyis a Rusko-ügy kipattanása óta nem fél jobban, mint korábban?

Nem, sőt meggyőződtem arról, hogy a jelenlegi körülmények között az a szűk környezet, mellyel érintkezem, nincs megfigyelve. Ugyanis az érvek és ellenérvek között olyan információk is elhangzottak, melyekhez bizottsági tagként sem férhettem hozzá. Az ügynek köszönhetően a közvélemény is bizonyos fokig megismerte a lehallgatást végző szervek működését, és részben azt is megtudhatta, kik felelősek e tevékenységért.

Kik felelősek?

Mind a két fél megerősítette, hogy két évvel ezelőtt a belügyminisztérium kérésére a rendszert kettéválasztották: az egyikért a belügy, a másikért a titkosszolgálat felelős.

Ennek ellenére olyan hírek is megjelentek, melyek szerint mégsem teljesen független egymástól a két rendszer.

Szakértők szerint ugyanaz a berendezés jelenleg két autonóm rendszerként működik: az adatok kódoltak, egyik fél sem tud a másik adataiba avatkozni.

Mindenesetre elég komikus volt, amikor Palko és Mitro bizonygatta, mennyire függetlenek egymástól, néhány perccel később pedig azt mesélték, a technikusok hogyan járogatnak egymás munkahelyére és konzultálják a problémákat.

Szakmailag csak a titkosszolgálat készült fel a karbantartásra, és sajnos mindkettő ugyanazokat a szakembereket kénytelen alkalmazni. Ilyenkor felmerül a kérdés: a gyártó mennyire garantálja a rendszer megbízhatóságát? Esetünkben izraeli cégről van szó, és egy izraeli szakember megerősítette, hogy a két rendszer függetlenül működik egymástól. Személy szerint nem tudom kizárni a visszaélés lehetőségét sem, hiszen minden szakember általában a saját vállalata érdekeit védi.

Ez volt az a bizonyos izraeli férfi, aki gyanús körülmények között több órát várakozott a határon és késve érkezett Pozsonyba? Kiderült, miért?

Ez a hír csak a sajtóban jelent meg, senki nem cáfolta, nem is erősítette meg.

Ki hallgatta le Pavol Ruskót?

Én csak a titkosszolgálat rendszerét láttam, a másikról közvetett információim vannak. Jelen pillanatban nem merném állítani, hogy Pavol Ruskót hallgatták le.

Elképzelhető, hogy a Sme munkatársát?

Jelenleg annyit tudunk, hogy a belügyminisztérium rendszerében megjelent egy anyag, éspedig a lap szerkesztőjének és Ruskónak egyik beszélgetése. Ez nem bizonyítja, hogy akár az egyiket, akár a másikat lehallgatták. A dolog sajátossága, hogy az anyag a belügy rendszerében volt, és a mai napig senki nem tudta bizonyítani, hogyan került oda. Mindenesetre, ha valaki kívülről helyezte be, elérte a célját: a kormánykoalícióban bizalmi válság alakult ki, és a kialakult helyzettel vissza lehetett élni, újabb posztokat lehet követelni. Nem értek egyet az ANO által javasolt keresztellenőrzéssel. A titkosszolgálat feladata, illetve a lehallgatások túllépik az emberi jogokat olyan szempontból, hogy kénytelenek vagyunk emberi jogainkból valamit áldozni azért, hogy egy nagyobb közösség folyamatosan tudjon működni. Nem a pártoknak kellene egymást ellenőrizniük, hanem a parlament ellenőrző szerepét kellene erősíteni úgy, hogy az ellenőrzést az ellenzék és a kormánypártok közösen végezzék.

Nem meri állítani, hogy lehallgatás történt? Akkor mi?

Induljunk ki a tényekből: hivatalosan senki nem adott engedélyt a lehallgatásra. Előfordulhatott, hogy saját kezdeményezésre valamelyik szervezeten belül mégis megvalósult a lehallgatás, viszont ha így volt is, a lehallgatás folyamata nem bizonyított, csak az említett anyag ismert, melyet mintha valaki utólag, provokáció gyanánt helyezett volna el a rendszerben. Ha viszont kívülről el lehet oda valamit helyezni, fennáll a veszély, hogy ugyanaz a személy le is tud onnan bármit venni. A belügynek mindenképpen komolyan át kell alakítania a rendszert, hogy megbízható legyen. Túl nagy a felelősség, ezért az összes visszaélési lehetőséget ki kell zárni.

A belügy viszont állítja: kívülről a rendszerbe nem lehet beavatkozni.

Amíg lesznek hackerek, addig minden lehetséges.

Ľubomír Lintner szerint, ha sem a titkosszolgálat, sem a belügy nem felelős a lehallgatásért, akkor biztosan ufók keze van a dologban.

Ez egy tévés személyiség megnyilvánulása, aki mindig is szeretett nagyokat mondani.

Ön hisz az ufókban?

Nem. Műszaki beállítottságú vagyok, és igaz, hogy azt mondtam, az áramban is hinni lehet, csak meg kell fogni, de az ufókban nem hiszek. Pragmatikusan közelítek a dologhoz. A titkosszolgálat eleve rosszul volt kialakítva: már 1993-ban felmerült, hogy a vonatkozó törvény nem garantálja az ellenzék részvételét az ellenőrző bizottságban, és az ellenzéki pártok 1998-ig nem is voltak jelen e testületben. A valamikori titkosrendőrség tisztjeit sem zárták ki a rendszerből...

A mai napig fontos funkciókat töltenek be?

Fontos helyeken nincsenek, de a titkosszolgálat műszaki osztályán még vannak, és ezek az emberek zsarolhatóak vagy másokat zsarolhatnak. A Lexa-féle titkosszolgálattal is visszaéltek.

A belügyben is sok az egykori ŠtB-s?

Nem tudom, de ismerve a belügyminiszter hozzáállását, nem valószínű, hogy sokan vannak, és hogy fontos helyeken lennének.

Felmerült az is, hogy a Rusko-ügy lényegében a nemzetbiztonsági hivatal főnöke ellen irányul.

Ez sem kizárt, de inkább úgy vélem, hogy a belügyminiszter volt a célpont. Néha már az az érzésem, tudatos akcióról volt szó. Egyesek szerint Vladimír Palko úgy lépett be a tárca jelenlegi hierarchiájába, mint egy kis elefánt a nagyon érzékeny porcelánboltba, és nagyon sok ember érdekeit sértette.

Az egész ügyben van még egy homályos pont: volt egy nyomozó, aki a Sme szerkesztőségében érdeklődött, de azóta sem látta őt senki. Önnek volt hozzá szerencséje?

Érdeklődtünk. A titkosszolgálat kizárta, hogy az ő emberük volt, és az igazat megvallva ennél jobban izgat, hogy a belügy egyik legbizalmasabb részlegén úgy jelennek meg adatok, ahogyan eddig nem volt lehetséges.

Állítólag a december 20-a és január 21-e közötti időszakra vonatkozó adatbázis hiányzik. Igaz ez?

Vannak ilyen hírek, de ezt a védelmi bizottságnak kell ellenőriznie. Ha ez igaz, az komoly probléma, mert az azt jelentené, hogy ez alatt az időszak alatt bármilyen információval, lehallgatási paranccsal vissza lehetett élni. Erre már volt példa Lexa idejében is: amikor átadta hivatalát, szinte az összes adat eltűnt. Azóta belső rendelkezések szabályozzák az adatok őrzését és tárolását.

Önnek volt lehetősége kipróbálni a lehallgatórendszert, mégsem tette. Nem volt kedve vagy nem volt kit lehallgatnia?

Ez nem ilyen egyszerű. Többlépcsős rendszerről van szó, és betekinthettünk az egyes lépcsők működésébe. Megmutatták, hogyan dolgoznak fel bizonyos adatokat, ismertettek egy-két módszert. Egyszerre a titkosszolgálat főnökén kívül senkinek nincs áttekintése az összes lépcsőfok működéséről, egyszerre mi sem láthattunk mindent.

Ön szerint mikorra tisztázódhat a lehallgatási ügy?

Megnyugtatóan még jó ideig nem. A parlamentnek addig is arra kell törekednie, hogy a rendszerrel ne lehessen visszaélni, és olyan jogi hátteret kell teremteni, hogy hasonló botrány ne fordulhasson elő még egyszer. Szorgalmazni fogjuk a bizottsági jogkörök erősítését.