Ön mit tenne?

„Gyere, játsszunk katonásdit!” Ki ne hallotta volna ezt gyermekkorában. Kipirult arccal lőttük egymást műanyag puskáinkból, majd amikor úgy gondoltuk, eltaláltak bennünket, görcsösen vonaglottunk, imitáltuk a fájdalmat, a halált. Ám tudtuk, csak játék az egész. De mi van akkor, ha mindez élesben megy? Ha a fegyver, a töltény és a halál is igazi?

„Fegyvert adtak a kezembe. Megtanítottak lőni. Drogoztam, mert másképpen nem tudtam elviselni a sok kínt. Sok civilt öltem. Háború volt.” Ezek a sokkoló szavak egy tizenéves fiú szájából hangzottak el lélektelenül egy menekülttáborban. Arra a kérdésre, mit akar csinálni most, hogy biztonságban van, azt válaszolta: Be akarok lépni a hadseregbe. Csak ott tudom, mit kell csinálnom.

Ezt a fiút annak idején – figyelmen kívül hagyva emberi jogait – erőszakkal elvitték katonának. Sajnos nem egyedi sors az övé. Szerte a világban 300 ezer ilyen fiatal keresi a helyét. A legkegyetlenebb harcokban vettek részt, parancsra szüleiket, szomszédaikat kellett megölniük, mert ha nem tették, őket gyilkolták volna meg.

Az erőszak nem kerülte el a fiatal lányokat sem, ők nem fegyverrel harcoltak, büszkeségüket, önbecsülésüket kellett feladniuk. Ezeket a tizenéves nőket a hatalmasok, a háború „urai” szexuális rabszolgaként kezelték, teljesíteniük kellett parancsolójuk minden beteges, perverz kívánságát. Ha ezek a lányok túlélik a megrázkódtatásokat, ezen szörnyű és embertelen megpróbáltatások következtében élőhalottként járnak-kelnek köztünk.

Létezik számukra kiút? Ha Önt ennyi embertelenség és megaláztatás érné, mit tenne?

Vannak olyanok, akik feladják otthonukat, a bizonytalan ismeretlenbe menekülnek, abban bízva, hogy egyszer majd jobb lesz minden. Ha nem is nekik, legalább a gyermekeiknek. Rossz helyen, rosszkor születtek, a háború áldozataivá váltak. Sebezhetőek, magányosak, meglehet, sosem lelik meg lelki békéjüket, sosem lesznek otthon sehol a világban.

Minden éremnek két oldala van. Könnyű kritizálni a menekültek számunkra érthetetlen viselkedését, ám mi lenne, ha én, te, Ön kerülnénk ebbe az embert próbáló helyzetbe? Mi hogyan viselkednénk, ha elvesztenénk a biztonságot jelentő otthont, szeretteinket, a békét?

Kicsit megértőbbnek kellene lennünk, mert nem tudhatjuk, mi hogyan viselkednénk hasonló helyzetben.