Tranzitból célországgá válunk

Az országban jelenleg öt menekülttábor működik, ezek együttes kapacitása 1200 személy. Ez körülbelül az egynyolcada annak, mint amenynyire szükség van. Szlovákiában az utóbbi években egyre többen folyamodnak a menekültstátuszért. Tavaly 9743-an kérték a státuszt, ami összevetve a tíz évvel korábbi adattal sokkoló, 112 százalékos növekedést mutat, hiszen 1992-ben csupán 87 külföldi akart menekültként nálunk letelepedni. Idén az első tíz hónapban 7568 külföldi folyamodott kérvényért. Jövőre azonban ez a szám akár 20 ezer is lehet.

Pierfrancesco Maria Natta, az ENSZ menekültügyi főbiztosa (UNHCR) pozsonyi hivatalának vezetője beszámolt arról, hogy az utóbbi három évben jelentősen megnőtt kérvényezők száma Kínából, Indiából, Bangladesből és Oroszországból, konkrétan Csecsenföldről. A legtöbb kérvényező Oroszországból van (1943), majd Indiából (1039) és Kínából (916). 400 feletti kérvényező származik Afganisztánból, Irakból és Bangladesből. Natta szerint intő jel, hogy tavaly a szlovák belügyminisztérium migrációs hivatala 309 esetben nem adta meg a menekültstátuszt, 20 esetben pozitívan bírálta el a kérvényt, ám 8053 esetben leállította az elbírálási folyamatot. Az idén státuszért folyamodó 7568 közül csupán heten örülhettek, 336-an elutasító választ kaptak, s megdöbbentően sok, 7725 esetben felfüggesztették az eljárást. A döntési folyamatot ugyanis jelentősen bonyolítja, hogy a hivatalnak csupán 17 döntéshozó jogkörrel bíró alkalmazottja van. Ráadásul a szlovákiai menekülttáborok nagy része a nyugati határszakaszhoz van közelebb, ami arra csábítja a menekültek egy részét, hogy elhagyja a tábort, és folytassa útját Nyugat felé.

Natta figyelmeztetett, hogy Szlovákia nem dolgozta bele menekültpolitikájába az embercsempészek elleni harcot. Nem ritka eset, hogy a menekülttáborok előtt ácsorognak az embercsempészek.

Jelenleg még Szlovákiát semmilyen felelősség nem terheli azokért a menekültekért, akik elhagyják területét. A helyzet azonban megváltozik május elseje, vagyis az európai uniós csatlakozás után, amikor is az unió „határországává” válunk. Jövő évtől lesz érvényes az unióban a Dublini Egyezmény és az úgynevezett EURODAC, amely az egész EU-ban lehetővé teszi a személyek gyors azonosítását az ujjlenyomatok alapján. Az egyezmény egyik alappontja azonban az, hogy az adott ország visszaküldheti a menekültstátusért folyamodókat abba az országba, ahol eredetileg regisztrálták. Az UNHCR szerint Szlovákia erre nincs felkészülve. Még akkor sem, ha a tervek szerint 17-ről 34-re emeli a „döntésképes” menekültügyiek számát a belügyminisztériumban.

Megoldást jelenthetne a mérhetetlen bürokrácia csökkentése, a menekültstátusi kérvények intézésében tapasztalt európai uniós szakemberek alkalmazása, esetleg a harmadik szektor bevonása, de elengedhetetlen további táborok megnyitása is. A. Nagy László, a parlament emberjogi bizottságának elnöke és Pierfrancesco Maria Natta egyetértenek abban, hogy a visegrádi négyeknek össze kellene hangolniuk menekültpolitikájukat, csak így érhetnek el eredményeket. Csehország van egyébként a V4-ek közül a legjobb helyzetben, hiszen egyedüliként nem lesz külső uniós határa. (-rn-, s, t)