Nyugtalanítja a Nyugatot a keleti romák helyzete

Nem minden szülészorvos veszi jónéven, ha a roma asszony harmadik-negyedik gyermekét hozza világra Somogyi Tibor illusztrációs felvételeNem állapított meg mást, mint hogy a romák helyzete ugyan nem jó, de a kormány jó úton halad, csak kisebb változásokat kell végrehajtani az elfogadott stratégiákban, és végre kell azokat hajtani. Január közepén az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Program adott ki helyzetjelentést a volt keleti blokk egyes országaiban élő romák helyzetéről. Ez már nagyobb nyugtalanságot váltott ki, egyes szlovákiai telepeken élő romák helyzetét ugyanis Afrika elmaradott vidékén élő helyzetéhez hasonlította. A kormányzat képviselői ezúttal is megőrizték nyugalmukat, Csáky Pál annyit jegyzett meg, hogy a világ nagyvárosaiban, New York-ban, Amszterdamban és Londonban is élnek olyan emberek, akiknek lehetőségei, életszínvonala csaknem olyan, mint a szlovákiai romáké. Tehát nincs ok pánikra, minden jó úton van, nemsokára érezhetően javul a viskókban lakó romák helyzete is. A kedden nyilvánosságra hozott Test és lélek című jelentés azonban felkavarta az állóvizet. Összeállítói, a New York-i Szaporodási Jogok Központjának (Centre for Reproduktiv Rights – CRR) és a prágai székhelyű Ember- és Polgárjogi Tanácsadó Iroda munkatársai nem kevesebbel vádolják egyes kelet-szlovákiai kórházak nőgyógyászait, minthogy roma pácienseik beleegyezése nélkül művi meddőséget okoztak náluk. Tették ezt azokban az esetekben, amikor a nők császármetszéssel szültek, tehát a beavatkozást könnyen el lehetett végezni. Az operáció oka leggyakrabban az volt, hogy a harmadik, császármetszéssel történő szülés már nagy kockázatot jelent mind a páciens, mind a magzat életére. Összesen 230, roma telepen lakó nőt kérdeztek meg, közülük mintegy 110-en állították, hogy akaratuk ellenére végezték el rajtuk a műtétet, vagy rábeszélésre egyeztek bele a műtétbe, melynek következményeivel nem voltak teljesen tisztában. A törvény szerint részletes felvilágosítást kellett volna kapniuk és teljes körű kivizsgálást kellett volna elvégezni a meddővé tétel előtt. A legtöbbször azonban csak aláírattak velük egy tiszta papírt, jobb esetben magát a beleegyezést. Gyakori volt az is, hogy közvetlenül az operáció előtt, gyakran már az altató hatása alatt álló nő elé tették oda a papírt: ezt írja alá. Állítólag nem roma nőktől is „gyűjtöttek aláírást”, a romáknál azonban ez annyival súlyosabb, hogy ők általában műveletlenebbek, gyakran csak a nevüket tudják leírni, nem értik az orvosi szakkifejezéseket, tehát jóval kisebb a valószínűsége annak, hogy tudják, mibe egyeznek bele, mint „fehér” sorstársaik. A jelentés megállapítja, a sterilizáció alkalmazása a romák szaporodásának korlátozása érdekében nem új keletű a volt Csehszlovákia területén. 1992-ben az Emberjogi Figyelő (Human Rights Watch – HRW) kiadott egy jelentést, mely szerint a szocialista időszakban pénzzel motiválták a roma nőket arra, hogy önként vállalják a meddővé tételt. Erről 1988-ban minisztériumi rendelet is született, a nőknek állítólag akár 25 ezer korona „fájdalomdíjat” is felajánlhattak, ami akkor majdnem megfelelt egy gyengébb, éves átlagkeresetnek. A bársonyos forradalommal ez ugyan megszűnt, de a korábbi gyakorlathoz szokott orvosok magatartása nem sokat változott. Mégis vannak szakemberek, akik szerint a probléma jóval árnyaltabb, mint amit a jelentésből kiolvashatunk. Egy magát megnevezni nem kívánó pszichológus szerint sok roma nő örömmel beleegyezne a sterilizációba, de fél a környezete, főleg a férje haragjától. A roma társadalomban a nők termékenysége még mindig jelentősen befolyásolja a közösségben betöltött státusukat, nagyobb a tekintélye annak, akinek több gyermeke van, ezért maguk nem merik kérni a sterilizációt, és nem élnek más fogamzásgátló módszerekkel sem. Könnyebb nekik az orvost vádolni, mint bevallani, hogy beleegyeztek a meddővé tételbe. Természetesen ebben az esetben sem szabad általánosítani, orvosi túlkapások is előfordulhatnak.

Habár első látásra ez a jelentés legsúlyosabb megállapítása, nem kevésbé megdöbbentő az a rész sem, mely a roma nőkkel való bánásmódot írja le: durva bánásmód, szidalmazás, szegregáció, a látogatások megtiltása. Ezek a vádak is elég súlyosak, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a szülésre váró, vagy közvetlenül szülés után levő nőket érinti. A roma nők csak külön váróteremben várakozhatnak, a számukra kijelölt étkezőben ehetnek, külön szobáik, zuhanyozóik és toalettjeik vannak, a „fehérek” számára fenntartott termekbe nem léphetnek be. Egyes orvosok szerint ezt „fehér” pácienseik kérik, akiket zavar a romák mentalitása. Az egyik vallomás (Alexandra, Richnava) szerint a korompai kórházban a roma nők számára fenntartott szobában még szemétkosár sincs, romák nem léphetnek be a „fehérek” számára fenntartott étterembe. „Olyan, mint a koncentrációs tábor” – állítja Alexandra.

A hivatalos szervek reakciói visszafogottak, nem mernek nyíltan állást foglalni a kérdésben. Csáky Pál kisebbségügyi és emberjogi miniszterelnök-helyettes feljelentést tett ismeretlen tettes ellen engedély nélkül elvégzett sterilizáció ügyében. A nyomozástól várja a jelentés tartalmának igazolását vagy cáfolását. A szóvivője által közzétett nyilatkozat azonban burkolt fenyegetést tartalmaz a kiadvány szerzői számára is: ha a nyomozás bebizonyítja az ismertetett tényeket, akkor állampolgári kötelességük, vagyis feljelentéstétel elmulasztása miatt, ha cáfolja azokat, akkor rémhírterjesztés miatt indít ellenük eljárást. Tehát ha van rajtuk sapka azért, ha nincs, azért ...

Klára Orgovánová, a roma közösségek kormánybiztosa azt kifogásolta, hogy nem tájékoztatták az illetékes szerveket a készülő jelentésről, tehát már csak a kész anyagot kapták meg. Tartalmáról nem hajlandó nyilatkozni.

Az egészségügyi minisztert nem érte váratlanul a jelentés, mint lapunknak elmondta, nem ez az első hasonló jelentés. „Szlovákiában az engedély nélkül elvégzett sterilizáció törvényellenes, a jelentésben foglaltakról azonban még korai nyilatkozni, mivel a rendelkezésre álló információk nem elég részletesek. Az ügyek kivizsgálásához tudnunk kellene a károsultak nevét, azt, hogy hol és mikor történtek ezek a törvényellenes beavatkozások – véli Rudolf Zajac. – Sokat segítene, ha azok az emberek, akiknek ilyen esetről tudomásuk van, pontos információkkal szolgálnának.” A jelentésben említett kórházaknak tehát egyelőre nem kell minisztériumi ellenőrzésre számítaniuk.

A jelentés készítői kifogásolták azt is, hogy bár volt törvényes felhatalmazásuk, egyes kórházak megtagadták tőlük a betekintést pácienseik kórlapjába. „Ha ez így történt, akkor a kórház vezetése jogellenesen járt el, az érvényes törvények szerint mindenki jogosult betekintést kapni a róla vezetett orvosi nyilvántartásba, illetve erre bárkit felhatalmazhat” – jelentette ki a miniszter. A tárca a közelmúltban levélben szólította fel valamennyi egészségügyi intézmény vezetőjét a törvények és a sterilizációra vonatkozó egyéb szabályok betartására.