Nívós előadásokkal készülnek

Kis Péntek József: „A legtöbb helyen a város színészházat bocsát a területén működő színház rendelkezésére. Kaptunk ígéretet e gondok enyhítésére is.” Dömötör Ede felvételeA színház a jövő évadban ünnepli fennállásának 50. évfordulóját, az ünnepi program első része azonban már ma zajlik. Mi volt az oka, hogy a jubileumhoz kapcsolódó szakmai tanácskozást előrehozták?

Nem emlékszem arra, hogy valaki bárhol kijelentette volna, hogy a színház kizárólag a 2002/2003-as színházi évadban ünnepelhet, vagy tarthat megalakulásának fél évszázados évfordulójához kötődő rendezvényeket. A Magyar Területi Színház társulata 1952 októberében alakult ugyan meg, de az előkészületek már jóval korábban elkezdődtek. Ráadásul a következő évadunk programja nagyon is koncentrált munkát igényel, hiszen saját bemutatóink mellett terveink szerint számos vendégelőadás és kiegészítő rendezvény emeli majd az évad fényét. A találkozót lényegében az ünnepi évad felvezető eseményének szánjuk.

A tanácskozás programját nézve a témák között nem a múlt eredményeinek összefoglalása dominál, hanem a jelen és a közeljövő kérdései.

Szerintem „a múlt eredménye” – ahogy Ön fogalmaz – éppen a jelen. Ez persze egyáltalán nem jelent tiszteletlenséget az előző generációkkal szemben, hiszen négy vitaindító felszólalás is taglalja vagy érinti a korábbi évtizedeket.

Az egyik legforróbb téma pillanatnyilag a megyei önkormányzatok fennhatóságának mikéntje, következménye. Farkas Tibor, a Nyitra Megyei Önkormányzat Kulturális Bizottságának az elnöke erről a kérdésről ad elő a szimpóziumon. A színház eddig milyen tapasztalatokat szerzett ezen a téren?

Túlságosan nagy tapasztalataink még nincsenek, nem is lehetnek, hiszen a vagyoni és egyéb viszonyok tisztázása, illetve ezek hivatalos lefektetése még folyamatban van. Azt mindenképpen el kell mondanom, hogy a megyei hivatalban jelenleg még nem működik külön kulturális osztály. Az oktatásügyihez „csapták” a kultúra ügyes-bajos dolgainak a hivatali intézését is. Örömmel hallottam, hogy a kulturális osztály kialakítása már folyamatban van. A másik reményteljes tény pedig az, hogy nagyon kedvezőnek tűnik a megyei kulturális bizottság összetétele, ahol a hét tag közül négyen a nemzetiségek kulturális és művészeti életének az érdekeit is képviselik majd.

A tanácskozás további témái között például a színház dramaturgiai terve, a szlovákiai magyar drámaírás, a színészutánpótlás, a támogatások rendszere, a kapcsolat a közönséggel, a médiával, a kölcsönhatás a magyarországi színjátszással szerepel. Az ön véleménye szerint a fentebb említett feltételek, kapcsolatrendszerek közül az elkövetkező időszakban melyek határozzák meg alapvetően a színház lehetőségeit?

Lehet hogy meglepő, de szerintem a pénz. Úgy vélem, az utóbbi két és fél év során szerzett tapasztalataink azt mutatják, hogy amiként nő a színház szakmai-művészi igényessége, úgy fokozódik a nincstelenség érzése is. Konkrétabban: ha jó nevű tervezőt, koreográfust, rendezőt, netán egy neves színművészt hív meg a színház, az sokkal többe kerül, mintha... Mintha nem ezt tenné. Úgy vélem, művészileg jó úton haladunk, de hogy az útiköltséget bírjuk-e, az a jövő zenéje.

Az izgalmas eszmecserén túl vár valamilyen konkrét eredményt a tanácskozástól?

Attól függ, mit tekintünk konkrét eredménynek. Ha azt, hogy színházzal foglalkozó szakemberek találkoznak, és hangosan kimondják, mit gondolnak az adott témáról, ha a többiek felé ösztönző gondolatokat, vagy előreívelő indulatokat generálnak, akkor az már konkrét eredmény. Éppen ez a szándék vezérelt bennünket a szakmai találkozó programjának összeállításakor. Tudniillik, ünneplésre lesz idő elég. Most inkább legyen munkajellege ennek a találkozónak, amelyen a közös nevezőt keressük.

A mai tanácskozáson kívül mivel készül még a színház a jubileumi évadra?

Elsősorban minőségi előadásokkal, amelyek egyúttal azt is jelzik majd, hol tart ma a szlovákiai magyar hivatásos színházművészet. Emellett a Csáky Pál miniszterelnök-helyettes úr hathatós anyagi támogatásával biztosított anyagi keretből az épület állagának javításán túl – szőnyegcsere, a színpad felújítása, az épület kivilágítása, a szociális helyiségek felújítása – őszre egy stúdiótermet alakítunk ki a földszinti körteremben. A kerületi hivatalban Bastrnák Tibor elöljáró-helyettes támogatását élveztük elsősorban az épület fűtésének rekonstrukciójához és a tervezett új autóbusz vásárlásához szükséges anyagiak előteremtésében. Az új autóbusz még így is kétséges. Díszleteink egy romos épületben sínylődnek, néhány hete közölték velünk, hogy rövidesen onnan is költöznünk kell. Nincsenek színészlakásaink. A legtöbb helyen a város színészházat bocsát a területén működő színház rendelkezésére. Kaptunk ígéretet e gondok enyhítésére is. S hogy mivel készülünk még? Elsősorban szakmai pontossággal és fegyelemmel létrehozott előadásokkal. Mert csak ennek van ereje. Csak ennek van értelme. Csak ennek van jövője. Már ha a színház, mint időbe zárt művészet rendelkezik olyan tulajdonsággal, hogy: jövő. Itt nem a színház intézményes megmaradására gondolok, csupán a végtermék, az előadás időbezártságára. De ez akár egy másik beszélgetés vagy netán szakmai tanácskozás témája lehetne.