Szlovákiában szlovákul? A komáromi képviselő-testületi ülések nyelvi gyakorlatát támadják

Júniusban és augusztusban is közölt egy, a komáromi képviselő-testületet és a városvezetést bíráló cikket a Pluska. A portál újságírója elsősorban azt sérelmezte, hogy az ülések javarészt magyarul zajlanak, a komáromi szlovákok pedig nem férnek hozzá az elhangzottak fordításához. Két ülésen ő maga is megjelent, ahol tolmácsolást is kapott. Kifogásolta azonban, hogy április 18-án Banai Tóth Pál fordított neki szlovákra, ahogyan a tolmácskészülék hiányát is sérelmezte. Végül kétségbe vonta, hogy a Dunamocs polgármesteri posztját is betöltő Banai Tóth egyáltalán végezhet-e ilyen munkát. Nem tetszett neki az sem, hogy a komáromi ülések felvételeit sem fordítják le szlovákra.

Az újságíró a belügyi és a kulturális tárcánál is utánakérdezett a vonatkozó jogszabályoknak, ami a videófelvétel közlését illeti. Előbbi közölte, ha a nyilvánosnak minősülő testületi üléseken a nemzeti kisebbségek nyelvén is zajlik a tárgyalás, az az államnyelv használata mellett történhet. A kulturális minisztérium illetékese pedig egyenesen úgy fogalmazott, a szlovák fordítás nélkül közölt felvétellel „a nemzeti kisebbség tagjait előnyben részesítették”.

Az újságíró aztán a június 27-i ülésen a lakossági kérdéseknél éles kritikával illette a polgármestert, előtte kérte, hogy szlovák legyen a tárgyalás nyelve. Azt pedig elutasította, hogy a városi rendőrség jelenlevő parancsnoka tolmácsoljon neki. Augusztus végi, második második cikkében két helyi szlovák fiatalt idézett, akik méltatlankodva számoltak be a magyar nyelven is zajló ülésekről, hiszen nem értik azokat. Emellett megszólaltatott egy középkorú magyar férfit is, aki származása ellenére többek között azt mondja, hogy az államnyelvet kéne használniuk a képviselőknek. A kulturális minisztérium szerint Keszegh Béla polgármester ráadásul megsértette az államnyelvről szóló törvényt azzal, hogy nem adott helyet az újságíró tiltakozásának.

Az újságíró végül megszólította Kovács Zoltánt is, a kisebbségi kormánybiztosi hivatal titkárságának vezetőjét. Ő közölte: helyben, az ülésen bárki végezhet fordítást, aki bírja az államnyelvet. A törvénysértést ő is megállapította, ám hozzátette, a jogszabály szerint senki sem korlátozhatja a képviselőt abban, hogy kisebbségi nyelven szólaljon fel. A szerző a cikk végén méltatlankodva veszi tudomásul, hogy még a hivatalos szervek sem biztosak abban, hogy milyen nyelvet kell használni az üléseken. „Nem annak kéne érvényesülnie, hogy »Szlovákiában szlovákul?«” – zárja a szövegét.

Az ülések kétnyelvűek

A komáromi képviselő-testületen belül valójában van egy régi, rugalmas és informális egyezség arról, hogy mindenki a saját anyanyelvét használhatja. Ez egész egyszerűen annyit tesz, hogy a magyarok magyarul, a szlovákok szlovákul beszélnek – noha arra is van példa, hogy az adott személy az alkalom és téma szerint váltogatja a nyelveket. Alapvetően mindenki érti azt, amit a másik nyelven mondanak.

Teljesen szlovákul gyakorlatilag csak akkor zajlik egy ülés, ha azon egy hivatalos vendég van jelen. Gyakran megtörténik az is, hogy például a közintézmények képviselőinek felszólalásánál vagy a lakossági kérdéseknél is szlovákul zajlik a vita, ha az adott személy ilyen nyelven adja elő a mondandóját.

Az újságíró kritikája arra épülhet, hogy az ülés résztvevőinek nagyobbik része általában magyar, így az ő nyelvük ebből a szempontból túlsúlyban van a szlovákhoz képest.

Provokáció?

Az önkormányzatot kritizáló második szlovák cikk után megszólítottuk Keszegh Bélát, aki úgy fogalmazott, a komáromi testületi üléseken mindig is jól működött a kétnyelvűség, s amennyiben ezt valaki igényelte, tolmácsot biztosítottak neki. Eddig a „józan ész és a gyakorlatiasság szabályai működtek és tisztelték egymást”. Ha pedig eleget tettek volna az újságíró kérésének, akkor azzal többen lemondtak volna magyar anyanyelvük használatáról.

„Ő egyértelműen provokatív jelleggel érkezett, ezen dolgozott, kereste a fogást. Megkérdőjelezett egy olyan tolmácsot, aki az igazságügyi minisztériumnak fordít egy cégen keresztül, s a legmagasabb szintű tárgyalásokon vesz részt” – közölte Keszegh, majd folytatta: „Az is egyértelmű, hogy egy helyi Facebook-csoport két-három provokatőre hecceli őt, mert a témák, amelyekre rákérdez, egyértelműen nem tőle származnak.” Hozzátette: a tendenciózus cikkek célja, hogy azokat az embereket vezesse félre, akik nem itt élnek. Hangsúlyozta: a helyi szlovák közösségnek sosem volt gondja az ülések kétnyelvűségével. 

„Mi az emberekkel beszélgetünk, nem árnyékbokszolunk. Elég sokat kint vagyunk a lakosok között. Ő pedig leutazik ide, hecceli őket és Szlovákia többi részét is azzal, hogy mi zajlik Komáromban. Meggyőződésem, hogy erre van most a legkevesebb szükség az országban” 

– mondta a polgármester.

Elmondta azt is, hogy az ülések közvetítése nem hivatalos platformon történik, így itt nem is kell számolni törvényi megkötéssel. A kritikával legfeljebb azt lehetne elérni, hogy egyáltalán ne legyen közvetítés. Ráadásul egy-két tucat ember követi ezeket figyelemmel, akik egy része újságíró.

Helyi adottságok

Megszólítottuk Ondrej Gajdáčot, a város szlovák nemzetiségű alpolgármesterét is. Más tisztviselőkhöz hasonlóan ő sem tud arról, hogy a kétnyelvűséggel különösebb gondok lennének most, vagy lettek volna a múltban.

„Komáromban születtem, s ebben a környezetben nevelkedtem. Fiatalkoromban sosem kellett a kétnyelvűséggel törődni, mert a lakosok túlnyomó többsége szlovákul és magyarul is tudott, s nem foglalkoztunk azzal, ki milyen nyelven beszél. Aszerint válaszolok szlovákul vagy magyarul, hogy ki hogyan szólít meg engem. A másik dolog pedig az, hogy a kétnyelvűség Európa számos részén, a határmenti területeken egy létező jelenség: szlovén-olasz, osztrák-olasz területeken, nem is beszélve Svájcról és így tovább. Vagyis ez nálunk nem egy egyedülálló dolog. Ami pedig a hivatali ügyintézést illeti, a vonatkozó törvényeket mindenkinek be kell tartania mindkét oldalon. Vannak bizonyos szabályok, amelyeket az önkormányzatok határozhatnak meg. 

Komáromban az a közismert szabály, hogy a képviselő-testületi üléseken mindenki olyan nyelvet használ, amilyet szeretne. Ha valaki nem érti valamelyiket, kaphat tolmácsot. A gyakorlatban ezzel nincsenek kifejezett gondok. 

Természetesen senkinek sem szabad valamilyen módon ráfizetnie arra, hogy nem érti az egyik vagy a másik nyelvet, ám azt is tiszteletben kell tartani, hogy itt a szlovák a hivatalos nyelv” – mondta lapunknak Gajdáč.

Andruskó Imre, aki az egyik legrébben szolgáló városi képviselő, megkeresésünkre elmondta, az üléseken szerinte sem volt gond sosem a magyar nyelv használatából. Emlékeztetett, júniusban az újságíró jelenlétében elmondta: nem tartja tisztességes dolognak, hogy amikor kellemetlen és fontos döntéseket kell hozni például a hulladékilleték ügyében, „akkor jön valaki, és egy mondvacsinált problémából akar óriási gondot kreálni”. Végül hozzátette: egy-egy ülésre akár több ezer oldalnyi szlovák nyelvű anyagot is kaphatnak a képviselők, amelynek legfeljebb csak a címük szerepel magyar nyelven is. Az ok egyszerű: az önkormányzatnak nincs arra kapacitása, hogy ezeket lefordítsa. Szerinte a lényeg a végül elfogadott szlovák nyelvű anyag, ami bárki által szabadon hozzáférhető, s ugyanez érvényes a jegyzőkönyvekre is.

Mindenki máshogy csinálja

A Komáromi járás négy városa sok mindenben különbözik – így abban is, hogy a testületi üléseken hogyan kezelik a szlovák, ill. a magyar nyelv használatát. 

Gútán a képviselő-testület tagjainak mindegyike magyar anyanyelvű, ezért a teremben a legtöbb esetben így zajlik a kommunikáció. Ha azonban olyan vendégük van, aki nem ért magyarul, akkor ahogyan Komáromban, az ülés itt is kizárólag szlovák nyelven zajlik. Gúta utólag, a városi tévé adásaiban egyensúlyozza ki a nyelvi arányokat: a döntően magyar nyelvű felvételeket hangalámondással lefordítják szlovákra is, amit aztán leadnak a tévéadásban, ill. az utólag megnézhető a Gúta TV Youtube-csatornáján is. Kárpáty Ernő alpolgármester megkeresésünkre még hozzátette, a város hivatalos Facebook-csatornáján az élő közvetítés ugyan csak magyarul zajlik, de a mesterséges intelligencia segítségével később szerinte bizonyára lehetséges lesz az automatikus élő szlovák feliratozás is.

Ógyallán nem minden képviselő tud magyarul, ezért ott a tárgyalás nyelve néhány kivételtől eltekintve a szlovák. Ugyanakkor a programot, vagyis a napirendi pontokat, ill. a szavazások után az elfogadott határozatok címét mindkét nyelven felolvassa egy magyarul is tudó tisztviselő.

Naszvad a másik három városhoz képest egy negyedik megoldást választott: minden hozzászóló igyekszik egymás után mindkét nyelven megnyilvánulni. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy Molnár Zoltán polgármestertől a képviselőkig lehetőség szerint minden hozzászóló magyarul és szlovákul is elmondja, amit szeretne. Egy-egy esetben ez elmarad, s csak egy nyelven hangzik el a felszólalás, azonban a kétnyelvűség az irányadó.

Nincs tökéletes megoldás

A négy város példáiból látszik, hogy a képviselő-testületi ülések kétnyelvűségének biztosítása rendszerint problematikus, s nem igazán van tökéletes megoldás. A kisebbségi és az államnyelv közti megfelelő arány beállítása nem egyszerű. Időt, türelmet, pénzt, emberi erőforrást illetve mindezek kombinácóját igényelheti, nem beszélve arról, hogy ezt hogyan határozzák meg a helyi viszonyok és a lakosság igényei, valamint egy folyó és kötött tárgyalás dinamikájáról.

A komáromi megoldás a folyamatban levő ülésen azoknak valóban problémát jelenthet, akik nem értik mindkét nyelvet – mégpedig elsősorban az egynyelvű, azon belül is a szlovák lakosoknak. Gútán csak helyben, az ülésteremben és az élő közvetítés során adódhatnak gondok, azonban a négy közül a lakosságot tekintve ez a „legmagyarabb” város. Ógyallán a szlovákul nehezen vagy egyáltalán nem értő magyarok azt kifogásolhatják, hogy a tárgyalások elején és közben tett nyelvi gesztusok számukra nem elegendőek. Naszvadon pedig az ülést vontatottá teheti, hogy a legtöbbször mindenki egymás után két nyelven is elmondja azt, amit szeretne.

Az is világos azonban, hogy egyik önkormányzat sem viszonyul rosszindulatúan a kétnyelvűséghez, s valamilyen módon igyekszik azt kezelni. Nincs nyoma annak sem, hogy magyar vagy szlovák oldalról egyes tisztviselők kifejezetten és előre megfontoltan a másik nyelv rovására erőltetnék a saját anyanyelvüket. Arra sincs példa egyik városban sem, hogy a képviselő-testületi munka során – beleértve az üléseket is – súlyos nyelvi akadályokba ütköznének a tisztviselők.