Nincs miért visszasírni a rendszerváltás előtti árakat, most többet költekezhetünk

A világjárvány miatt a szlovákiai családok egyre borúlátóbban látják a jövőjüket, az idősebb generációk tagjai pedig újra egyre gyakrabban emlegetik a 89-es rendszerváltás előtti időszakot, amikor szerintük „sokkal jobban éltünk“, mivel az üzletekben „minden jóval olcsóbb volt“. A Wood & Company befektetési és tanácsadó társaság ezért most annak nézett utána, van-e valóságalapja a korábbi rendszer áraival kapcsolatos nosztalgiának. „A felmérés legfontosabb tanulsága, hogy manapság - annak ellenére, hogy a járvány miatt az elmúlt hónapokban már romlott is valamelyest a családok anyagi helyzete -még mindig jóval többet engedhetünk meg maguknak az átlagbérből, mint 31 évvel ezelőtt“ - nyilatkozta lapunknak Eva Sadovská, a Wood & Company elemzője.

2007-től jobban élünk

Az 1989-es rendszerváltást követő évek drasztikus gazdasági és társadalmi változásai, a látványos drágulások és a fizetőeszköz elértéktelenedése miatt egy jó ideig csökkent a szlovákiai családok életszínvonala. Az 1989-es szintre - legalábbis, ami a reálbéreket illeti - csak 2007-re sikerült visszatornászni magunkat. „Azóta azonban sokat változott a helyzet, és a fizetéseinkből még a világjárvány okozta idei romlást követően is csaknem a harmadával több árut engedhetünk meg magunknak, mint 1989-ben“ - mondta el Sadovská.
A Wood & Company felmérése szerint 1989-ben 3142 csehszlovák korona (Kčs) volt a bruttó átlagbér, míg az idei első fél évben ez 1087 euró körül mozgott. Az 1989-es fizetés euróra történő átszámításának nem sok értelme lenne, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogyan változott az életszínvonal az elmúlt három évtizedben, jóval objektívebb képet kapunk, ha azt hasonlítjuk össze, hogy egyegy termékért hány percet, órát vagy napot kellett ledolgoznunk akkor és most.

Vegyes ármozgás

„Az eredmény vegyes képet mutat, hiszen több árufajtáért manapság jóval rövidebb ideig kell dolgoznunk, míg egyes áruk esetében épp ellenkező a helyzet. Az áruk nagy részéért azonban most kevesebbet kell gürcölnünk, mint korábban“ - tette hozzá Sadovská. Szerinte az idősebb generációk nosztalgiája elsősorban azzal magyarázható, hogy egyes alapvető termékek most valóban drágábbak, mint harminc évvel ezelőtt. A kenyérért például csaknem dupla annyit kell dolgoznunk, mint a rendszerváltás idején. Sok egyéb élelmiszer, így például a húsipari termékek, a tojás, a cukor azonban manapság hozzáférhetőbb, mint harminc évvel ezelőtt. A fogyasztók számára a legnagyobb javulást a háztartási gépek és az elektronikai cikkek esetében regisztrálták. Egy színes televízióért például 1989ben még négy hónapot kellett dolgozni, míg manapság egy modern LCD-televízióért csupán 11 napot. Nem volt sokkal jobb a helyzet a gépkocsik esetében sem, amelyekért harminc éve nagyjából dupla annyit dolgoztunk, mint manapság. „A nyugdíjas korosztályhoz tartozók gyakori érve, hogy korábban az üzemanyag is jóval olcsóbb volt, mint most, azonban ez sem igaz. Míg 1989-ben egy liter 95-ös benzinért fél órát kellett ledolgozni, manapság ehhez 11 perc is elég“ - nyilatkozta Sadovská.

Nagy a bérszakadék

Az elemzést részben árnyalja, hogy a benne alapul vett bruttó átlagbér, amit a Statisztikai Hivatal tesz közzé, nem teljesen objektív, ez ugyanis csak azt mutatja meg, hogy mennyit is keres egy átlagos szlovákiai lakos. Ezt az adatot azonban erősen torzítják a csúcsmenedzserek és a jól fizetett ágazatokban dolgozók bérei, így az sem csoda, hogy egy korábbi felmérés szerint a dolgozók kétharmadának a szlovákiai átlagbérnél alacsonyabb a fizetése. Hogy az egyes ágazatok között milyen különbségek vannak, arra a Statisztikai Hivatal e heti felmérése is rávilágított. Eszerint például az IT-ágazatban már 2 ezer euró felé közelít a bruttó havi átlagbér, az éttermekben dolgozók esetében ez ugyanakkor csupán 560 euró körül mozog.

Nagyobb választék

A Wood & Company elemzése azonban arra is rámutatott, hogy a vásárlók - eltekintve a világjárvány okozta átmeneti megszorításoktól -manapság jóval színesebb és gazdagabb kínálatból válogathatnak, mint három évtizeddel korábban. „Míg 1993-ban a 20 alkalmazottnál többet foglalkoztató üzletek összesített alapterülete Szlovákiában az 1 millió négyzetmétert sem érte el, mostanra meghaladta a 3,6 millió négyzetmétert. Harminc évvel ezelőtt egy lakosra átlagosan 0,18 négyméternyi eladóterület jutott, ami mára már 0,70 négyzetméter felé közelít, nem beszélve a minőségi változásról“ -mondta el Sadovská.