ÖSSZEFOGLALÓA bársonyos forradalom egyik emblematikus mozzanata volt Miroslav Štěpán elvtárs beszéde, melyet a tömeg szakított félbe. A prágai párttitkár a helyi ČKD üzembe látogatott ki 1989. november 23-án – hat nappal a forradalom kezdete után –, hogy az összegyűlt munkásokhoz szóljon.
„Nem vagyunk gyerekek”
ÖSSZEFOGLALÓ
A bársonyos forradalom egyik emblematikus mozzanata volt Miroslav Štěpán elvtárs beszéde, melyet a tömeg szakított félbe. A prágai párttitkár a helyi ČKD üzembe látogatott ki 1989. november 23-án – hat nappal a forradalom kezdete után –, hogy az összegyűlt munkásokhoz szóljon. Ez a cég volt az egyik legnagyobb foglalkoztató, a párt a munkások és a kommunisták fellegvárának tartotta. Célja egyrészt az volt, hogy a kedélyeket megnyugtatva időt nyerjen, másrészt éket akart verni az elégedetlen társadalom egyes csoportjai közé.
„Egyik országban sem lehetséges az, a fejlődő, a kapitalista és a szocialista országokban sem, hogy 15 éves gyerekek határozzák meg, mikor távozzon a köztársasági elnök, mikor és ki érkezzen a helyére…” – mondta Štěpán elvtárs, ám beszédét már nem tudta befejezni. A munkástömeg kifütyülte, s hangosan skandálni kezdte, hogy „nem vagyunk gyerekek”. Štěpán még tett egy gyenge kísérletet: „Be szeretném fejezni. Úgy látom, azt értettétek, hogy rólatok beszélek, de én nem rólatok beszéltem…” – igyekezett menteni a helyzetet a prágai párttitkár, esélytelenül. „Demisszió, demisszió” – skandálta a tömeg reakcióként, Štěpánnak pedig távoznia kellett a gyárépület teraszáról.
A kommunisták hagyományos taktikája a munkások és az értelmiség szembeállítása volt, bizonyos történelmi időszakokban ez működött. 1989-ben már egyáltalán nem, Štěpán sikertelen próbálkozása után pedig be kellett látniuk, hogy nincs olyan jelentős társadalmi csoport, amely felsorakozna mögéjük. Sokan emiatt a prágai ČKD-ben lezajló eseményt kulcsfontosságúnak tartják, mivel megmutatta: az a társadalmi osztály – a munkások – sem áll a kommunisták mögött, amelyre hivatkozva hatalmukat gyakorolták.
Štěpán közvetlen kommunikációja egyébként szinte egyedülálló. A bársonyos forradalom napjaiban a kommunista vezetők gyakorlatilag lemondtak a nép közvetlen megszólításáról, nem álltak a tömeg elé, „saját” munkásgyűlések megszervezésével sem kísérleteztek. Miloš Jakeš, a CSKP főtitkára leváltása előtt egy nappal – szintén november 23-án – tévébeszédben nevezte a szocializmus felforgatóinak a tüntetőket.
Štěpán akcióján kívül még egy jelentősebb kommunista politikus tett kísérletet arra, hogy beszéljen a tömeggel – Ladislav Adamec az első letnái (Prága) tüntetésen kérte arra az összegyűlteket, hogy halasszák el az általános sztrájkot, eredménytelenül: a csehszlovák miniszterelnököt kifütyülte a tömeg. (MSz)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.