„Nem tudunk két fronton harcolni”

Bugár Béla a napokban elmondta, hogy az állampolgársági törvény módosítása csak ősszel várható. Az ok: meg kell várni a magyar alkotmányozás végét. Azt viszont már tavaly ősszel is tudták, hogy új alkotmány készül, s várhatóan szavazati jogot kapnak a külhoni magyarok. Nem sántít így ez az érvelés?

Bugár Béla csak őszintén elmondta azt, amiről a szlovák kormánypártok a kulisszák mögött beszélnek. Nevezetesen, hogy addig nem kívánnak az állampolgársági törvénnyel foglalkozni, amíg a magyar alkotmány nem lesz elfogadva. Ez reakció arra, amit a magyar fél mondott, azaz hogy ők addig nem kívánnak állást foglalni ebben a kérdésben, amíg nem látják, milyen törvényt fogadott el a szlovák parlament. Most csiki-csuki helyzet van kialakulóban, a Híd viszont továbbra is prioritásként kezeli a kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvényt, a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvényt, és ugyanígy az állampolgársági törvényt is. Az az érdekünk, hogy ezeket a kérdéseket minél hamarabb megnyugtató módon lezárjuk. Az álláspontunk az állampolgársági törvény kapcsán pedig továbbra sem változott. Nekünk a magunk részéről nincs miért magyarázkodni.

Nem arról van szó inkább, hogy a koalíción belül alig közeledtek az álláspontok, és így valamire rá kell fogni a halasztást?

Először is tisztázzuk azt, hogy nem a Híd halasztja ezt a törvényt, és nem a Híd politikusai keresnek kifogásokat. A koalíciós pártok és a kormány részéről nincs politikai akarat, hogy ezt a kérdést a lehető legrövidebb úton rendezzük. Továbbra is tárgyalunk erről a kérdésről. Most, a parlament márciusi ülésszakán került a parlament elé a kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvény. Nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy nem tudunk két fronton harcolni. Célunk, hogy az, ami a koalíciós szerződésbe bekerült, ne csak írott szó maradjon, hanem valóban teljesíteni is tudjuk. Ősszel az államnyelvről szóló törvényt módosítottuk, utána nyomban behoztuk a parlamentbe az állampolgársági törvény módosítását, amely a februári ülésszakon megbukott abban a formájában, ahogyan azt mi támogattuk. El kellett döntenünk, hogy hogyan tovább, mert időközben Rudolf Chmel miniszterelnök-helyettes elkészítette a kisebbségi nyelvtörvény tervezetét. Tartottuk magunkat ahhoz a menetrendhez, amelyet előre meghatároztunk. Azaz: hogy a parlament márciusi ülésszakára behozzuk ezt a tervezetet.

Tehát a Híd részéről az állampolgársági törvény későbbre halasztásának oka nem az új magyar alkotmány, hanem az, hogy először el szeretnék fogadni a kisebbségi nyelvhasználati törvényt?

Még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy nem mi halasztjuk az állampolgársági törvény módosítását. Tény, hogy jelenleg nincs parlamenti többsége a javaslatnak. A kormány részéről pedig nem volt politikai akarat, hogy a márciusi ülésen újratárgyaljuk a törvényt. Nekünk minden egyes lehetőséget ki kell használnunk, amíg reményt látunk arra, hogy ezt a törvény úgy tudjuk módosítani, hogy azok, akik kérvényezik – jelen esetben a magyar állampolgárságot –, ne legyenek büntetve. Mert mondjuk ki: ez a törvény arra szolgál, hogy a magyarokat megfélemlítse.

Azt állítja, két fronton nem lehet harcolni. Idén ősszel viszont a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvény átfogó módosítását szeretnék benyújtani. Hacsak nem tolják megint odébb az állampolgársági törvényt, ismét kétfrontos harc alakulhat ki.

A jelenlegi helyzetben ettől nem tartok, most ezt a helyzetet kell megoldanunk.

Visszatérve az állampolgársági törvényre, mi tűnik jelenleg annak a közös nevezőnek, amelyben a koalíció meg tud egyezni Matovičostul, Procházkástul?

Egyelőre csak arról tudok beszámolni, hogy tárgyalunk a kérdésről. Számunkra egyáltalán nem fogadható el, hogy valakit azért büntethessenek, mert felveszi a magyar állampolgárságot. Nem tudunk ilyen törvényt elfogadni.

Akkor viszont megtörténhet, hogy sehogyan sem fog változni a törvény? Kérdem ezt azért, mert Magyarország valamilyen formában előreláthatólag választójogot ad a külhoni magyaroknak. Erre mondják a Híd politikusai, hogy így még nehezebb lesz elfogadtatni egy szankciók nélküli törvényt. Ez tehát patthelyzethez vezethet.

Ez valóban nehezíti a helyzetünket. A koalíciós partnerek legfontosabb érve a szankciók mellett az, hogy választójogot kapnak az állampolgárságot kérvényezők, és a magyarországi politikusok kampányolni fognak Szlovákia területén a következő magyarországi parlamenti választások előtt. Ezek ellen az érvek ellen rendkívül nehéz védekezni. De vajon jó lenne a szlovákiai magyaroknak, ha a magyarországi politikai megosztottság ide is importálódna? Én biztos vagyok benne, hogy ez nem lenne jó. De nekünk a saját törvényeinkkel kell foglalkoznunk. Jelenleg Szlovákiának van egy kirekesztő állampolgársági törvénye. Véleményem szerint rossz a törvénymódosítás egész filozófiája. Az állampolgársági törvénynek arról kell szólnia, hogy milyen feltételek mellett veheti fel valaki az adott ország állampolgárságát, és nem arról, hogy milyen módon veszítheti azt el. Jelenleg itt tartunk a szlovák törvényhozásban. Ezen a helyzeten kell változtatni. A meccsnek azonban még nincs vége, félidőben járunk és 0:0 az állás.

Lát arra lehetőséget, hogy ne szankcionáljon az állampolgársági törvény abban az esetben, ha Budapesten megadják a szavazati jogot a külhoni magyaroknak?

Biztos, hogy ez a döntés megnehezíti a helyzetünket, mert a koalíciós partnerek most a választójogra kezdik kibeszélni magukat. De ez nem változtat azon a helyzeten, hogy jelenleg Szlovákiában több mint 30 ember vesztette el az állampolgárságát, és köztük csak egy volt magyar. Továbbra is úgy látom, hogy a koalíción belül elbeszélünk egymás mellett az állampolgársági törvény módosítása kapcsán. Mindenki arról beszél, hogy öten nem szavazták meg a törvényt, de 74 képviselő az igen gombot nyomta meg, helyesen döntött, mert világosan látta, hogy csak így lehet ezt a kérdést megnyugtató módon rendezni.


Matovič kamikazeakciója után viszont mintha több párt több képviselőjének is ”megvilágosodott” volna az elméje, és – úgymond – felfedezték maguknak a témát.

Ez számomra egyértelműen a miniszterelnök gyengeségét mutatta. A kormányfő nem tudott ebben a kérdésben határozott lenni, és világos üzenetet megfogalmazni a kormánypárti képviselők számára. Nem tudta egyértelműen leszögezni: mi meghirdettünk egyfajta politikát, akkor vagyunk mások, mint az előző kormány, ha a megegyezések szerint járunk el ezekben a kérdésekben. Van egy választói elvárás – és nem csak a magyarok részéről –, hogy változás történjen az elmúlt négy évhez képest.

Elmondható, hogy az állampolgársági törvénnyel kapcsolatos tárgyalásokon nem csak Matovičot vagy Procházkát kell győzködni, hanem azokat is, akik eredetileg elfogadták ezt a törvényt?

Biztos, hogy ma más helyzet van, mint ami februárban volt. Ismét megnyílt a kérdés, s nem titok, hogy ez megnehezítette a mi helyzetünket.


Végezetül még egy kérdés a kisebbségi nyelvtörvénnyel kapcsolatban. Több koalíciós politikus is jelezte, a második olvasatban megnyesegetné a tervezetet. Ha ez megtörténne, végső esetben hajlandók lennének a kérdést úgy feltenni, hogy vagy átmegy a törvény, vagy bukik a koalíció? Hiszen rövid időn belül két komoly vereség alaposan megtépázná a párt renoméját.

Nincs szó vereségről. Ami a kisebbségi nyelvhasználati törvényt illeti, számomra képviselőként ez a legfontosabb törvény. Rudolf Chmel műhelyéből kiváló javaslat került a parlament elé. Úgy gondolom, hogy ez a koalíció csak akkor működhet, ha respektálja az azt alkotó pártok prioritásait. Mi a kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadását kezeljük prioritásként. Most nem az a kérdés, hogyan lépjünk ki a kormányból, hanem hogy a számunkra fontos törvényekhez biztosítsuk a parlamenti többséget.