„Nem mindenki szeretné, hogy megtisztítsuk a rendőrséget”

Második hete van az új posztján. Hogyan értékeli az első napokat, és milyen kihívásokkal kell szembenéznie a következő hetekben?
Mivel csak nemrégiben vettem át az irányítást, ezért még ismerkednem kell a rendszerrel. Nagyjából tudtam, hogyan működnek a dolgok, de mégiscsak szükség van egy mélyebb betekintésre. Emellett pedig fokozatosan kezdek tárgyalni az egyes beosztottakkal. Az utóbbi két napban például egy szakmai tárgyaláson vettem részt a kerületi parancsnokokkal. Az efféle tevékenységek sok időt elvesznek, de szükségszerűek. Megbeszéltük, mi nem tetszett nekem a múltban, és hogy milyen irányba kellene mennünk a jövőben. Ha vissza akarjuk állítani az állampolgárok rendőrségbe vetett bizalmát, akkor néhány helyen radikális változtatásokra lesz szükség. Erről szólt az utóbbi két napom, a jövő héttől pedig már részletesebb egyeztetések is lesznek, és hát azokkal is le kell ülnöm, akikről már most tudom, hogy nem számolok velük a jövőben.

A testületen belüli tisztogatásokra még visszatérünk. Milyen állapotban vette át a parancsnokságot az előző főkapitánytól, Peter Kovaříktól? Hogyan értékelné a munkáját, valamint azt, hogy botrányos körülmények között kellett távoznia? 
A rendőrfőkapitány munkáját elsősorban a felettesének, vagyis a belügyminiszternek kell értékelnie. Nem az én feladatom eldönteni, hogy jó munkát végzett-e, vagy sem. Annyit viszont mondhatok, hogy a rendőrfőkapitányi pozícióért zajló meghallgatáson már látszott, hogy mi ketten teljesen eltérő személyiségek vagyunk, és bár bizonyos dolgokban egyezik a véleményünk, én sok mindent másképp szeretnék csinálni, mint az elődöm.

Korábban utalt rá, hogy nem csak ideiglenesen vezetné a rendőrséget, hanem akár hosszabb ideig is. Meg tudja most erősíteni, hogy ha kiírják az újabb bizottsági meghallgatást, akkor versenybe száll a posztért?
Még nem tudni, hogy mikor lesz a meghallgatás. Az indulásom pedig attól függ, hogy milyen lesz a szakmai viszonyom Roman Mikuleccel. Egyelőre úgy érzem, hogy nagyon jó, és ha ilyen keretek közt tudnánk tartani a jövőben is, akkor igen, azt hiszem, hogy elindulnék. Természetesen az is fontos, hogy ők mennyire lesznek elégedettek az én munkámmal, illetve annak is döntő szerepe lehet, hogy a közvélemény hogyan fogja értékelni a következő hetekben- hónapokban hozott döntéseimet.

Ha már hónapos távlatokról beszélünk, elképzelhető, hogy addigra megváltoztatják a rendőrfőkapitány kiválasztásának menetét. Jelenleg a jelölteknek ki kell állniuk egy szakmai bizottság, valamint a parlament védelmi bizottsága elé, és csak az említett szervek ajánlására nevezheti ki őket a belügyminiszter. Mikulec nem elégedett ezzel a folyamattal, szerinte nagyobb hatáskört kellene kapnia. Ön mit gondol erről? Egyetért a miniszterrel?
Teljesen egyetértek Roman Mikuleccel, én már kezdettől fogva kritizáltam ezt a rendszert. Amikor az év elején elindultam a meghallgatáson, már akkor is szinte teljesen biztos voltam benne, hogy a parlament bizottságán nem fognak átengedni.

Miért volt ebben olyan biztos?
Mert nagyjából ismertem az ott lévő politikusok hozzáállását. Mivel mindig nyíltan és egyenesen fogalmaztam, így teljesen nyilvánvaló volt, hogy nézeteltéréseink lesznek és nem fognak támogatni. Végül így is lett, mint tudjuk, a belügyminiszter csak egy személyt jelölhetett, ami ugye nem valódi választás. Az egész folyamat lassú, kimerítő, és néha úgy éreztem, hogy olyan dolgokat feszegetünk a bizottság előtt, amiknek ott nincs helye. Én ezzel a rendszerrel nem értek egyet. Amíg az országos rendőrfőkapitány a belügyminiszter alárendeltje, addig szerintem neki kellene eldöntenie, hogy kit akar vezetői pozícióba helyezni.

Térjünk át arra a témára, amit a sajtóban csak rendőrháborúként emlegetnek. Az alapkonfliktus a belügyminisztérium belső ellenőrzési osztálya és a Nemzeti Bűnüldöző Ügynökség (NAKA) közt zajlik, de az ügyben érintett a Szlovák Titkosszolgálat (SIS), az ügyészség és a politikai elit is. Ön belülről látva hogyan írná le a helyzetet? 
Én ezt nem nevezném rendőrháborúnak. Miért harcolna egymással a szakmai elit, vagyis azok, akiket profi nyomozóknak nevezünk? A fegyveres testületeken belül azok harcolnak egymás ellen, akiket a politikusok helyeztek a vezetői székekbe. Most kénytelenek teljesíteni azoknak az érdekcsoportoknak az akaratát, akiknek köszönhetően elfoglalhatták a pozíciójukat. Mindig is ezen csoportok között zajlott a belviszály.

Mindig? Vagyis azt mondja, hogy ez a konfliktus nem az utóbbi hónapokban, az új kormány hatalomra kerülésével kezdődött?
Ez a konfliktus valamilyen szinten mindig is jelen volt. Azok a szakemberek, akik tisztességesen végezték a munkájukat, mindig is konfliktusban álltak az említett érdekcsoportokkal, csak sajnos mindig az utóbbiak kerekedtek felül. Most először látszik az, hogy valami megbicsaklott a rendszerben, és valóban lehet mélyreható tisztogatásokat végezni, de persze most is vannak olyanok, akik nem szeretnék, ha sikerrel járnánk.

Indokolt volt a rendőrök letartóztatása?
Ezt nem az én tisztem eldönteni, nem az én hatásköröm. A büntetőeljárásba a rendőrfőkapitány sem nyúlhat bele. Ez az ügyészség és a bíróság dolga. Nekem az a feladatom, hogy minden feltételt biztosítsak ahhoz, hogy a nyomozóim tisztességes munkát tudjanak végezni.

Ön személyesen is ismeri az őrizetbe vett nyomozókat?
Igen, ismerem őket.

És el tudná róluk képzelni, hogy szándékosan befolyásolnák a nyomozás menetét?
Nem tudom róluk elképzelni. A mi alakulatunk nagyon sokat dolgozott együtt ezekkel a nyomozókkal, a szervezett bűnözést sok helyen együtt számoltuk fel. Ők a nyomozás terén, mi a bevetés terén. Ez az együttműködés mindig makulátlan volt, és nagyon komoly szakmai szintet képviselt. Ez nemcsak az én személyes tapasztalatom, a beosztottjaim is úgy gondolják, hogy mindig tisztességesen dolgoztak. Hozzáteszem, anno nagyon sok politikus az ő eredményeik mögé bújt el, hisz ezek az eredmények eladhatóak voltak a nyilvánosság előtt. Ma ugyanezeket a nyomozókat érik komoly vádak, éppen akkor, amikor elkezdték a legfelsőbb szinteken zajló bűntettek felszámolását.

A belső ellenőrzési osztályról az utóbbi években korántsem lehetett annyit olvasni a sajtóban, mint manapság. Mintha csak az előző pár hónapban, a komoly korrupciós botrányok felderítése után kezdtek volna el ilyen intenzíven dolgozni...
A belső ellenőrzési osztály korábban valóban nem volt ilyen aktív, és főként az említett négy nyomozóra koncentrálnak.

Éppen akkor, amikor a nyomozás már olyan szakaszban van, hogy a legmagasabb pozícióban lévő személyek is veszélyben érezhetik magukat.
Azokat a bűncselekményeket, amelyeket a múltban komoly pozícióban lévő rendőrparancsnokok követtek el, valahogy nem látták. Passzívak voltak. Természetesen azt is hangsúlyozni kell, hogy minden joguk megvan a beavatkozásra, ha egyértelmű bizonyítékok vannak a birtokukban, hiszen ez a feladatuk. Én sosem támadnám őket azért, ha tisztességesen végzik a munkájukat, és rávilágítanak a rendőrök által elkövetett bűncselekményekre. A bíróság és az ügyészség majd eldönti, hogy ezek a bizonyítékok mennyire állják meg a helyüket. Éppen ezért figyelem szomorúan a politikusok kijelentéseit, akik a NAKA nyomozóival kapcsolatban maffiáról beszélnek, holott a bíróság még semmi ilyet nem mondott ki.

Boris Kollár, a Sme rodina vezetője nevezte maffiózónak Ján Čurillát, az egyik őrizetbe vett nyomozót. Ezek szerint nem nagyon örül, hogy a politikusok ilyen módon véleményezik a rendőrök munkáját.
Soha nem hozott semmi jót, ha a politikusok a szakértőket értékelték. Mi sem minősítjük az ő munkájukat. Mi próbálunk profik maradni, és nem beengedni a politikát a szakmai körökbe. Ez a mostani belviszály is annak az eredménye, hogy korábbi tisztviselők utat engedtek a politikának.

Mi lesz így azokkal a korrupciós ügyekkel, amelyeken a letartóztatott rendőrök dolgoztak? Ezek a nyomozások megrekednek?
Biztos, hogy nem rekednek meg, erről én kezeskedem. A nyomozócsoportokat éppen hogy meg akarjuk erősíteni. Ezzel kapcsolatban már tárgyaltam a tisztekkel, és arra jutottunk, hogy egy teljesen új koncepció alapján fogunk működni, ennek eredményeként pedig még hatékonyabbak leszünk, mint korábban.

Térjünk még vissza az ügy politikai vetületéhez. A koalíció nemrégiben létrehozott egy munkacsoportot, melynek az lesz a feladata, hogy javaslatokat dolgozzon ki az igazságszolgáltatásban felmerülő korrupció felszámolására. Ezek a javaslatok a rendőrséget is érinthetik. Mit gondol, valóban szükség van rendszerszintű változtatásokra, vagy elég lenne egy komoly személyi tisztogatás?
Az biztos, hogy a rendszer nincs jól beállítva, változtatni kell rajta. De ha tökéletesen is lenne beállítva, akkor sem tudnánk elérni eredményeket ezekkel az emberekkel. Így nem lehet visszanyerni az állampolgárok bizalmát. Ebben a tekintetben utolsók vagyunk Európában, a lakosság fele nem bízik bennünk. Hogy ezen változtassunk, szükség lesz személyi cserékre a testületben.

Nyilván nem árul konkrét neveket, de annyit azért lehet tudni, hogy milyen pozíciókban szeretne cseréket végrehajtani, illetve hogy ez hány személyt érint?
Ez sok személyt fog érinteni és szinte minden szinten. Vannak olyan emberek a rendőrségen belül, akik erkölcsi szempontból kudarcot vallottak, és az ilyen embereknek nincsen keresnivalójuk a magas pozíciókban. Még akkor sem, ha alapvetően jó szakemberekről van szó. A szakmai tudás egy dolog, de engem érdekel az adott vezetőnek az erkölcsi háttere is. Ha ezzel kapcsolatosan vannak valamilyen kétségeim, akkor annak utánajárok. Ha kiderül, hogy az adott személy erkölcsileg megkérdőjelezhető, akkor nem számolok vele a továbbiakban.

Már most tudja, hogy kitől szeretne megválni, vagy a következő hónapok munkája arról fog szólni, hogy mindenkivel leül tárgyalni?
Vannak olyanok, akikről már most tudom, hogy nincs értelme velük folytatni. Ennek ellenére leülök velük beszélni, így illik, de igazából nincs miről tárgyalnunk, mert teljes mértékben meg vagyok róla győződve, hogy nemcsak szakmailag, hanem erkölcsileg is kudarcot vallottak. Aztán vannak olyan személyek, akiket egyelőre nem tudok megítélni. Szakmailag nem voltunk olyan szoros kapcsolatban, hogy ezt most el tudjam dönteni. Ők mindenképpen kapnak egy esélyt a bizonyításra. Végül pedig van egy olyan csoport, akik már bizonyítottak. Rátermett szakemberek, erkölcsileg makulátlanok, ezek az emberek folytatni fogják a munkát. Ahogy említettem, most is volt egy ülésünk a kerületi vezetőkkel. Volt olyan, akit én nem ismertem, viszont nagyon kellemesen meglepett, de akadtak olyanok is, aki csalódást okoztak. Ez a folyamat nagyjából így fog zajlani.

Térjünk még át a dél-szlovákiai igazságszolgáltatás helyzetére. Nyilván ön is tisztában van azzal, milyen módon zajlott a szervezett bűnözés a Csallóközben az 1990-es évek végén, illetve a 2000-es évek elején. Gondolok itt akár a Pápay-féle csoportra vagy a Sátor-bandára. Ezek a csoportok aztán a kétezres évek közepén, főként a nyomozóknak és a belviszályoknak köszönhetően lassan felbomlottak. Ennek ellenére azt látjuk, hogy még egy évtizeddel később is kerülnek elő holttestek, és bizonyos vádlottak ellen még mindig zajlik a bírósági eljárás. Ön szerint mikor sikerülhet pontot tenni a dunaszerdahelyi maffia történetének végére, vagy sikerülhet-e egyáltalán?
Igen, szerintem most már sikerül végigvinni. Bár hozzátenném, hogy ezek az ügyek nem az én kezemben, hanem a bíróság kezében vannak, így most már rajtuk múlik. Mindenesetre én úgy gondolom, hogy a korábbi maffiacsoportok története végleg lezárul, azt viszont nem tudom megítélni, hogy erre pontosan mikor kerülhet sor.

Mit gondol, ezeknek a csoportoknak az öröksége tovább élhet a Csallóközben? Továbbra is működhetnek különféle maffiabandák, amelyek kifinomultabb eszközökkel dolgoznak, mint az elődeik, így nem is annyira láthatóak? A Kuciak-gyilkosság kapcsán például riasztó lehet, hogy két dél-szlovákiai magyar is részt vett az ügyben, őket a bíróság már el is ítélte. Ez nem annak a jele, hogy a maffia nem tűnt el teljesen a Csallóközből?
Azért azt látni kell, hogy a szervezett bűnözés sosem tűnik el teljesen egy országból. Európában is mindenhol jelen van. A kérdés sokkal inkább az, hogy mekkora teret engednek neki a nyomozók. Ha az igazságszolgáltatás szervei hatékonyan dolgoznak, akkor vissza lehet őket szorítani. Ettől ők még nem tűnnek el, a háttérben mindig ott vannak, és csak a lehetőségre várnak. Ha ezt a lehetőséget nem kapják meg, akkor mondhatjuk, hogy szinte tökéletesen sikerült visszaszorítani őket.