Nem mindegy, kit választ a polgár

Az alkotmány például lehetővé teszi, hogy a nemzetközi szerződésekről a köztársasági elnök tárgyaljon, de ezt a jogkört az eddigi elnökök átruházták a kormányra. „Az elnök szerepe nagyobb súlyt kap például olyan helyzetekben, mint amilyen 1994 és 1998 között alakult ki, amikor a kormányoldal megakadályozta, hogy az ellenzék ellenőrizze a koalíció munkáját – magyarázta a politológus. – Az elnök az ilyen esetekben biztonsági szelepként működhet, megakadályozhatja, hogy a kormány hatalma parttalanná váljon.”

Grigorij Mesežnikov politológus elsősorban a nem formális szerepét emelte ki. „Ha ezt a tisztséget valóban egy erkölcsi szempontból is jelentős személyiség tölti be, akinek határozott elképzelése van a fejlődés irányáról, az hatékonyan befolyásolhatja a társadalmi folyamatokat” – magyarázta lapunknak az IVO társadalomkutató intézet igazgatója.
Nem elhanyagolhatók azonban az alkotmányos jogkörei sem. „Az államfő szerepe fontos alkotmányossági szempontból is, egyes hatásköreinek köszönhetően a politikai rendszer kiegyensúlyozottabbá vált – mondta lapunknak Mesežnikov. – Igaz, nem ő rendelkezik a legnagyobb hatalommal – ez a kormányfőnek jutott a mi rendszerünkben –, mégis van néhány fontos hatásköre.” Kiemelte az új törvények megvétózásának jogát, egyes kinevezési jogköröket és a válsághelyzetekben betöltött szerepét. Láštic szerint fontos jogkör például az alkotmánybíró-kinevezés. „Ivan Gašparovič a jelenlegi 13 alkotmánybíró közül 9-et nevezett ki, s többségük 2019-ig tölti be funkcióját” – indokolta álláspontját a politológus.
Grigorij Mesežnikov rámutat: a köztársasági elnök hatásköreit befolyásolja, hogy egy parlamentben választott államfőre szabták őket.
„Bebizonyosodott azonban, hogy a szlovák parlamenti paletta annyira megosztott, hogy 1997-ben nem sikerült megszerezni az elnök megválasztásához szükséges alkotmányos többséget, ezért volt szükség a közvetlen választásra – magyarázta lapunknak a politológus. – Ezzel együtt azonban a jogköreit nem módosították.” Egyetért ezzel Erik Láštic is. „A közvetlen elnökválasztás bevezetését az 1994 és 1998 közti problémák, például a meghiúsított népszavazás indokolta, nem pedig az, hogy növelni akarták a hatáskörét” – véli a politológus. Mesežnikov szerint a közvetlen választás jól szolgál Szlovákiában, ezt bizonyítja az is, hogy az utóbbi két választáson is 50 százalék közelében volt a részvételi arány. „Ezzel elkerülhető annak kockázata, hogy az elnöki poszt betöltetlen marad” – jelentette ki az IVO igazgatója.