Nem mindegy, kire szavazunk

Az MKP tudja, hogy kiket jelölt, és ezeket az embereket azért ajánlja a választópolgároknak, mert tudja, hogy meg fogják állni a helyüket. Somogyi Tibor felvételeAzt már tudjuk, kikre adhatjuk le szombaton a szavazatainkat, sok olvasónknak azonban még most sem világos, egyáltalán miért is kell elmennünk választani.

Tudom, hogy az embereknek már tele van a hócipőjük azzal, hogy a pártok azt ismételgetik: el kell menni választani. Most, és ez még így lesz sok-sok választási időszakon keresztül, azért kell az urnákhoz járulni, mert azokban az országokban, ahol a demokrácia már évtizedek óta működik, nem csak beszélnek róla, azt teljesen normálisnak veszi mindenki, hogy a lakosság 20 százaléka, tehát azok, akik elmennek szavazni, dönt a másik 80 százalék sorsáról is. Amíg azonban Szlovákia társadalma ennyire megosztott, ennyire sebezhető a demokrácia, a lehető legtöbb választóra van szükség. Ha sok szlovákiai magyar megy el szavazni, előfordulhat, hogy már az első fordulóban megválasztják valamelyik magyar megyeielnök-jelöltet.

Milyen gyakorlati előnyökkel jár a mostani választás eredménye?

Az egyes régiók fejlesztéséről dönthet a megye parlamentje, a képviselők és a megyei elnök. Arról is ők döntenek, hol fognak utakat javítani és építeni. Nem mindegy, ugye? A középiskoláink sorsa is az ő kezükben lesz. Az sem mindegy, hol hoznak létre, illetve szüntetnek meg középiskolákat, közülük melyik kap anyagi támogatást, melyik fejlődhet tovább. Folytathatom a sort az egészségüggyel vagy a szociális ügyekkel. A kórházak nagy részét a megye fogja támogatni, fejleszteni és ha kell, megszüntetni. Ezekről eddig a központi kormány döntött, most a döntés joga a megyei parlamentekhez kerül. Ha csak ezt a néhány részterületet vesszük számba, nyilvánvalóvá válik: azért kell elmenni választani, hogy ezekbe a döntésekbe mi is beleszólhassunk.

Nem minden magyar nemzetiségű jelölt indul az MKP színeiben. Miért kellene az MKP jelöltjeit támogatnunk?

Nem a függetlenek ellen kampányolok, félre ne értse senki. De nézzük meg, mi történt 1998-ban. Sok magyar, majd két százaléknyi félreszavazott. Hittek annak az elképzelésnek, hogy csak a legerősebb párt verheti meg Mečiart. Ez a két százaléknyi szavazat két vagy három parlamenti képviselőt jelentett volna a Magyar Koalíció Pártjának. Ha tizenhét vagy tizennyolc képviselőnk lenne, nélkülünk nem fogadhattak volna el bizonyos törvényeket, például a kisebbséginyelv-használatról szóló törvényt. Nem mindegy tehát, kire szavaznak a választópolgárok. Az MKP tudja, hogy kiket jelölt, és ezeket az embereket azért ajánlja a választópolgároknak, mert tudja, hogy meg fogják állni a helyüket.

A független magyarok ön szerint nem azon lesznek, hogy minél többet tegyenek a szlovákiai magyarságért?

Ismerek olyan független képviselő-jelöltet, aki programjában nem csak egy választási időszakról beszél, de ismerek olyant is, aki csak a saját érdekeit képviseli, és ezért csapódik hol ilyen, hol olyan párthoz. Vannak olyan függetlenek is, akik már egy pártnak sem kellenek. Van különbség független és független között, de még nagyobb különbség van köztük és az MKP jelöltjei között, akik nemcsak a választóinak, hanem a pártnak is tartoznak számadással. Az a képviselő, aki nem kötődik párthoz, nagyon nehezen szerzi be azokat az információkat, amelyeket egy párt a központi szintről meg tud szerezni, és le tud juttatni az önkormányzati szintekre. Mi ezeket az információkat tovább tudjuk adni a megyei képviselőknek, akik eleve olyan helyzetet teremthetnek, amely nagyobbat lendíthet a választók érdekeinek képviseletén.

Mire számít az MKP?

Arra, hogy elmennek a választók, és elviszik magukkal azt a szórólapot, amelynek hátlapján ott van, hogy ki a megyeielnök-jelölt, kik a mi képviselő-jelöltjeink, és a nevük előtt lévő számokat karikázzák be.

Mi lesz, ha az MKP szempontjából nem sikerülnek ezek a választások? Kidolgoztak valamiféle katasztrófa-forgatókönyvet erre az esetre is?

Nem vagyok az a típus, aki eleve negatívan közelíti meg a dolgokat. Azt mondom, hogy sikerülnie kell a választásoknak. Ahol én voltam választási nagygyűléseken, ott a kultúrházak tele voltak. Mindenütt azt mondtuk az embereknek, nem elég, hogy ők elmennek, másokat is meg kell győzniük, hogy menjenek el választani. Elmagyaráztuk, hogy egy listán lesznek a megyeielnök-jelöltek, és egy másikon a képviselőjelöltek is.

Milyen eredményt könyvelne el sikerként az MKP?

A minimum az – és ez már az optimumot is jelenti –, hogy mindenhol bejutnak a képviselőink a megyei parlamentekbe, és az igazi siker az, ha a megyeielnök-jelöltünkből is lesz megyei elnök. Ez már siker, mert a törvény rossz. A szlovákiai magyarokra jellemző, hogy a minimumból is ki tudják hozni a maximumot, csak erre rá kell jönniük. Ha a rossz törvény ellenére mi már az első körben megyei elnököt tudunk állítani, és bejuttatjuk a képviselőinket is, akkor igazán a maximumot hoztuk ki a december 1-i választásokból. Ez pedig már az optimumon felüli teljesítmény lesz.