Nem Dzurindáék éve volt 2003

A tűnődő miniszterelnök. A parlamenti matematika nem enged.Pavol Funtál felvételeJanuárban kezdődött a mostanra kisebbségi kormányzáshoz vezető mélyrepülés. Akkoriban vált a politikusok és vállalkozók szavajárásává, hogy ez nem

TELEFONTÉMA.

A lehallgatási botrány alapjaiban rengette meg a koalíciót. A SME című lap rukkolt elő azzal, hogy lehallgatták az egyik újságírója és Pavol Rusko, az Új Polgári Szövetség (ANO) első embere között zajlott telefonbeszélgetést. Rusko bizalmas forrásból megszerzi a beszélgetés felvételét, amelyet szerinte a titkosszolgálat (SIS) készített, és egyesek a pártját lejárató politikai hadjárat részeként kívántak felhasználni. Vladimír Palko belügyminiszter feljelentést tesz ismeretlen tettes ellen, az ANO pedig azzal kezd el fenyegetőzni, hogy kilép a kormányból. Erre nem kerül sor, februárban viszont tovább dagad a botrány, amikor a SME és a JOJ televízió birtokába kerül Ján Badžgoň 25 telefonbeszélgetésének átirata. Vladimír Mitro SIS-igazgató alatt akkor kezd igazán mozogni a szék, amikor márciusban kiderül, Peter Tóthot, a SME volt újságíróját nevezte ki a kémelhárítás főnökévé. Pavol Hrušovský, a parlament elnöke rámutat, Tóth ellen éppen az illegális lehallgatások miatt folyik eljárás, és ezért Mitro menesztését kezdi szorgalmazni. A SIS-igazgató március 11-én mond le, áprilisban a titkosszolgálat élére kinevezik Ladislav Pittner volt belügyminisztert. Hivatalosan csak júliusban derül ki, hogy nem Ruskót, hanem a lapunkat is megjelentető Petit Press kiadót, még pontosabban a SME szerkesztőségét hallgatták le. Az első vádemelésekre egészen novemberig kell várni.

A kormány presztízsén februárban a szárnyvonalak megszüntetése ellen tiltakozó vasutasok sztrájkja ejtett újabb csorbát, márciusban pedig Rudolf Zajac egészségügyi miniszternek a parlament által szentesített kezdeményezése, melynek értelmében áprilistól minden orvosi vizsgálatért 20 koronát kell fizetnünk, egy nap a kórházban pedig 50 koronánkba kerül. A szintén áprilisban kiéleződött

ABORTUSZVITA

során kis híján szétesett a kormánykoalíció. Az ANO által beterjesztett és később ellenzéki szavazatok segítségével elfogadott törvénymódosítás lehetővé tenné az abortuszt a terhesség 24-ik hetéig, bizonyos előre felismerhető születési rendellenességek esetében. Rudolf Schuster nem írta alá a törvényt, az újbóli napirendre tűzés helyett az ANO jelenleg az Alkotmánybíróság döntésére vár. A taláros testületnek kellene ugyanis kimondania, összhangban lenne-e a jogszabály Szlovákia alaptörvényével. A júliusi szavazás után Pavol Hru-šovský házelnök mondta ki először: kormányválság van Szlovákiában, mert „az ANO botrányos módon megsértette a koalíciós szerződést, Pavol Rusko értéktelen papírdarabbá változtatta a megegyezést”. Vladimír Palko azt mondta, az ANO – élén az elnökével – elárulta partnereit és a koalíció szétverésén dolgozik. Pavol Rusko visszautasította kereszténydemokrata kollégája vádjait, szerinte, ha Szlovákiában kormányválság van, akkor az a KDH döntésének következtében alakult ki.

Ez meglehetősen meddő vita tovább mélyítette a koalíciós torzsalkodást, arra azonban több politológus is rámutatott, általában is jellemző volt a mögöttünk álló esztendőben, hogy egyes vitás kérdések nyomán ad hoc koalíciók alakultak a koalíciós pártok között. Az SDKÚ nyíltan csak az MKP-val nem veszett össze. Azt, hogy a kereszténydemokratákkal is összetűzésbe került Dzurinda, az általa augusztusban felállított

CSOPORTELMÉLET

bizonyította a leginkább. A KDH holdudvarához tartozik ugyanis az a hét ember, akiknek a neve először a nyilvánosságra került, amikor Dzurinda pártjának sajtótájékoztatóján bejelentette, tudomása van egy kis csoportról, amely az állam, a titkosszolgálat és az SDKÚ ellen munkálkodik. A Robert Kaliňák (Smer) által kiszivárogtatott listán felbukkan Ján Mojžiš, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBÚ) igazgatójának neve is. Szeptemberben a kormányfő bejelentette, Mojžiš „elvesztette a bizalmát”, ezért kezdeményezte leváltását. A kormánybeli szavazás döntetlennel végződött, az SDKÚ egyik alapítója és Dzurinda szövetségese, Ivan Šimko védelmi miniszter tartózkodott a szavazáskor, az MKP és a KDH minisztereihez hasonlóan. Dzurinda erre pártja elnökségével megszavaztatta a Šimko elleni bizalmatlansági indítványt, akinek helyét Juraj Liška foglalta el, október elsején pedig a kormány menesztette Mojžišt az NBÚ éléről. Mivel a Nemzetbiztonsági Hivatal élére többszöri próbálkozás után sem sikerült elfogadható jelöltet találni, az NBÚ-t ideiglenesen továbbra is korábbi igazgatóhelyettes, Matej Sudor vezeti.

Ez a botrány szinte elterelte a közvélemény figyelmét a tévé- és rádiódíjak, a benzin és a cigaretta augusztus elején bekövetkezett drágulásáról, ami azért vélhetően szintén nem járult hozzá a kormány népszerűségéhez. Annak az örvendetes eseménynek az áldásos hatása sem csapódott le a kormány támogatottságán, hogy szeptemberben Szlovákiában járt II. János Pál pápa.

Hogy bizalmi válság tekintetében ne maradjon le az SDKÚ mögött, az ANO is szakadt egyet az idén. Az Új Polgárok Szövetségének elnöksége augusztus végén megvonta bizalmát Robert Nemcsics gazdasági minisztertől és Branislav Opaternýtől, a közlekedési és távközlési tárca államtitkárától, amiért azok – az ANO szerint – ártottak a párt jó hírnevének. Imrich Béreš, az ANO addigi alelnöke elhagyta a pártot, majd a képviselői padsorokat is. Dzurinda nem volt hajlandó leváltani Nemcsicset, aki később saját maga távozott a posztjáról. Szeptember végén Pavol Rusko pártelnököt kinevezték gazdasági miniszterré.

A novemberben elkezdődött

PLATFORMÁLÓDÁS

során a parlamenti padsorokba visszaülő Šimko létrehozza a saját „csoportocskáját” Szabad Fórum néven, december 8-án pedig a hét SDKÚ-s képviselő kilép Dzurinda pártjából.

Ezzel a kormánykoalíció a 150 tagú törvényhozásban csak 68 honatyát mondhat a magáénak. Az új párt ugyan még meg sem alakult, már most 4 százalék körüli népszerűségnek örvend. A kormányfő nem az SDKÚ-n belüli viszonyokkal, hanem Šimko személyes ambícióival magyarázza a platform kiválását. A Szabad Fórum miatt a miniszterelnök nem alakítja át a kormányt, személycserék szóba sem jöhetnek, mondja, Šimkóéknak pedig nem ad miniszteri posztokat.