Magyar sikerek a szlovák kormánykoalícióban

A magyarok szempontjából eseményekben gazdag esztendő volt az idei. Különösen az ősz volt sikeres: két nap alatt két MKP-s prioritás is megvalósult. Egyik nap a parlament elfogadta a komáromi magyar egyetem létrehozásáról szóló jogszabályt, másik nap megszavazták a nevesítetlen földek kérdését rendező és az újbóli restitúciót lehetővé tevő földtörvényt. Mindez viszonylag simán, különösebb magyarellenes kirohanások nélkül történt. Természetesen az ellenzék felemelte a hangját, alkotmányellenességet emlegettek, mégsem keltettek olyan magyarellenes hangulatot, amilyet az előző időszakban a Házban gyakran gerjesztettek. Sőt, az utolsó parlamenti ülésen még magyar szó is elhangzott: Viliam Veteška, a parlament HZDS-es alelnöke Bugár Béla MKP-elnöktől szlovák–magyar szótárat kapott ajándékba, és mindjárt meg is tanult belőle magyarul kívánni kellemes ünnepeket. Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője is az anyanyelvén köszönt el kollégáitól, és még csak ki sem fütyülték.

Az idei esztendő további nagy eredménye, hogy lezárult a kedvezménytörvény vitája. Szlovákia nem fogadott el ellentörvényt, nem foganatosítottak megtorló intézkedéseket, hanem a tárgyalóasztalnál oldották meg a nézeteltéréseket. Bár mindkét fél máshogyan magyarázta a dolgot, a lényeg ugyanaz: megegyeztek – éspedig úgy, ahogyan Bugár Béla és az MKP közvetítésével már korábban próbáltak megállapodni, de Mikuláš Dzurinda akkor mindent letagadott. A szlovák diplomácia a Brüsszelben aláírt szlovák–magyar kormányközi megállapodással kapcsolatban hangsúlyozta: Szlovákia területén semmilyen más ország törvényét nem fogják érvényesíteni, végleg elhárult a státusveszély, sőt mélyült a Szlovákiában élő magyar és a Magyarországon élő szlovák kisebbség iránti törődés. A kisebbségek támogatása kizárólag a szerződésben kijelölt két alapítvány közvetítésével történhet, és egy szóval sem említik a státustörvényt, hanem a szlovák–magyar alapszerződésre és a két ország oktatási együttműködéséről szóló egyezményére hivatkoznak. A magyar kormány a státustörvény alapján elkülönít bizonyos összeget a határon túliak megsegítésére, ám a pénzt nem családok, hanem oktatási intézmények kapják. Az MKP elégedett az eredménnyel, bár egyes elemzők szerint az ország megkímélhette volna a polgárokat a státusügy miatt keletkezett feszültségtől.

A kisebb-nagyobb sikerek mellett voltak a magyar miniszterek számára nehéz helyzetek is. Az uniós alapokból való merítés, a régiófejlesztés és az unós csatlakozás kapcsán számos bírálat érte az MKP-s tárcavezetőket. Kivételt képez Miklós László környezetvédelmi miniszter, akinek a munkájával – úgy tűnik – mindenki elégedett, a legtöbben szaktekintélynek tartják. Ennek ellenére Miklós saját magát a lehető legrosszabb miniszternek nevezte, amiért a jövő évi költségvetésből a saját ágazatára, főleg árvízvédelemre nem volt képes több pénzt kiharcolni. „Imádkozzunk, hogy ne legyen árvíz jövőre!” – mondta. Miklósnak főleg Simon Zsolt földművelésügyi miniszterrel voltak konfliktusai, egyszer – a vízgazdálkodási hatáskörök átruházásakor – még Csáky Pálnak, a magyar miniszteri klub vezetőjének is békítenie kellett őket. Az integrációs miniszterelnök-helyettesnek is voltak problémái: az uniós csatlakozásról szóló népszavazás előtt meginogott a széke. A sikeres referendum után azonban kapott még egy esélyt a miniszterelnöktől, szóvivőjének, Miklósi Péternek azonban az eurohimnuszos botrány miatt távoznia kellett funkciójából.