Néhány helyen újra indulhatnak

„Esetenként ördögi körről volt szó, hiszen a saját zsebre történt ügyeskedés talán az utolsó csepp lehetett a pohárban.” TASR-felvétel A közlekedési minisztérium azt állítja, hogy a megyei és a helyi önkormányzatok zökkenőmentesen átvehetik a február 2-tól üzemen kívül helyezett vasúti szárnyvonalakat, más vélekedések szerint a Szlovák Vasutaknál bevezetett takarékossági intézkedések előkészítetlenek voltak, mivel egyebek mellett az átruházás jogi feltételei sincsenek megteremtve.

Mindkét állítás csupán félig igaz. A vasút működéséről szóló törvény valóban megengedi, hogy más jogi szubjektum is üzemeltesse az egyes vonalakat. A megyéknek, önkormányzatoknak azonban erre nincs pénzük, hiszen a jelenlegi feladataiknak is – források hiányában – alig tudnak megfelelni. Vagyis ha a vasúti közlekedéssel kapcsolatos jogköröket rájuk ruháznák, akkor ezzel párhuzamosan többletpénzt is juttatni kellene nekik. Éppen itt a bökkenő, mivel a törvényi keretek ehhez nem adottak. Összegezve: ha a pénzügyi juttatásokat is átcsoportosítják, akkor ahhoz először a legiszlatív feltételrendszer módosítására is szükség van.

A vasút azért mondott le a szárnyvonalakról, mert havi 43-45 millió korona veszteséget termeltek. Mi a garancia arra, hogy a megyék hatékonyabban működtetnék az érintett vonalakat?

A megyék, az önkormányzatok még közelebbről ismerik egy-egy helyi vasútvonal tényleges költségvonzatait. Természetesen nincs rá garancia, viszont joggal valószínűsíthető, hogy helyi kézben kevésbé veszteségessé tehető a tömegközlekedés. Persze, szükséges a megfelelő ellenőrzési rendszer kiépítése is.

Nyilvánvaló, hogy az önkormányzatok egyik szintjének sincs tapasztalata a vasút működtetésével kapcsolatban. A tapasztalatlanság pedig azt idézheti elő, hogy még inkább ráfizetésessé válna a vasúti közlekedés fenntartása.

A megyéknek alig egy éve még semmilyen területen sem volt érdemleges tapasztalatuk. Tehát ez nem lehet nyomós érv, mivel minden régióban akadnak szakemberek, a vasúti közlekedést szívügyüknek tekintő emberek, akiknek bevonásával újra életet lehetne lehelni a most csupán teherforgalmat lebonyolító vonalakba. Ehhez viszont megkerülhetetlenül fontos az állami pénzinjekció, amelynek mértéke kisebb lenne, mint eddig. Az ideális állapot szerintem a magántőke és az állami támogatás kombinációja volna, ám ennek törvényi feltételei még nem adottak.

Értesüléseink szerint a szárnyvonalakon nemegyszer jelentős visszaélések történtek. Arra gondolok, hogy a helyi összefonódások, ismeretségek kellemetlen következményeként a kalauzok több ízben a saját zsebükre dolgoztak. Ezzel viszont éppen a vasutat rövidítették meg, aminek folyományaként pedig mára kiiktatták a szárnyvonalak jelentős részét.

Valóban, esetenként ördögi körről volt szó, hiszen a saját zsebre történt ügyeskedés talán az utolsó csepp lehetett a pohárban. Persze, ez nehezen bizonyítható, dokumentálható. Említettem az ellenőrző rendszer, a visszacsatolás kiépítésének fontosságát. Ez a hatékonyság támogatása mellett az ilyen visszás helyzetek felszámolásában is segítene.

Értesüléseink szerint a Magyar Koalíció Pártja dolgozik a vasút problémáinak legalább részleges megoldását is tartalmazó dokumentumon. Mikor készül el a tanulmány?

Az MKP szakértői gárdája valóban dolgozik egy ilyen jelentésen. A hatástanulmány tartalmazni fogja egyebek között a Nyitra és a Nagyszombat megyében leállított szárnyvonalak okozta közlekedési gondokat, mindazokat az akadályokat, amelyekkel az érintettek, főleg az ingázó iskolakötelesek és munkába járók szembesülnek. Elkészülte után bemutatjuk a koalíciós partnereknek, az érintett szaktárcáknak. Ennek fogadtatását természetesen most még nem lehet felbecsülni, az viszont mindenképpen garantált, hogy a problémát melegen tartjuk, nem tekintjük megoldottnak.

Bár nem hálás dolog jósolni, mégis Ön szerint van esély arra, hogy legalább néhány, most nem működő szárnyvonalon újra megindul a személyforgalom?

A 25 vasúti szárnyvonal közül néhánynak biztosan esélye van arra, hogy még az év végéig újra betöltse korábbi küldetését. Mindez függ az állam, a megyei és a helyi önkormányzatok rugalmasságától, a szükséges törvénymódosítások megtételétől, s természetesen az anyagi források részbeni átcsoportosításától.