Négypárti igen kell a büdzsére

„A kormányfő és a pénzügyminiszter korábban is mondott egyet-mást, és végül a parlamentben másképpen alakultak a dolgok.” Somogyi Tibor felvlételeMikuláš Dzurinda kormányfő a koalíciós egyeztetés után úgy beszélt a költségvetésről, mintha minden rendben lenne, a büdzsé politikailag mindenki számára elfogadható. Másnap az MKP élesen tiltakozott a hétfői tanácskozás eredményének olyan beállítása ellen, hogy a partnerek megegyeztek az 50 százalékos agrártámogatásban. A miniszterelnök nem mondott igazat?

Legalábbis nem volt hiteles a kormányfő által közzétett információ. Nem helyeseljük az olyan tájékoztatást, mely azt az érzetet keltheti, mintha megegyeztünk volna. Szó sincs róla! Kizárólag a miniszterelnök kincstári derűlátása adott okot arra, hogy így nyilvánuljon meg. A tárgyaláson elhangzottak erre nem adtak semmilyen alapot. Pártunk továbbra is kitart amellett, hogy kompenzálni kell a közvetlen támogatásokat a gazdáknak, és nem elég 45-ről 50 százalékra módosítani a dotációt. Ragaszkodunk a további emeléshez. A legjobb az lenne, ha Dzurinda megtartaná korábbi ígéretét, mely szerint Szlovákia is a többi országhoz hasonló szintre pótolja ki az agrártámogatást. Fontosnak tartjuk, hogy a gazdák ne kerüljenek a szomszédos országokkal szemben hátrányos, rosszabb helyzetbe. Ha már elvállaltuk a földművelésügyi tárca irányítását, mindent el kell követnünk azok érdekében, akiket ez a kérdés életbevágóan érint.

Dzurinda szerint a hazai termelők nem lesznek hátrányos helyzetben, sőt jobban állnak, mint a környező országok gazdái, mert míg máshol 10-20 százalékkal nő a támogatás, nálunk jövőre 45 százalékkal kapnának többet.

Nem tudok egyetérteni ezzel a véleménnyel. A számok és a tények a mi állításunkat támasztják alá. Azaz ha nem történik meg az általunk javasolt emelés, a mi gazdáink igenis rosszabb helyzetben lesznek, és nem tudják felvenni a versenyt, s ennek súlyos következményei lehetnek. Ami a költségvetés gerincét és összeállítását illeti, azzal is gondunk van, hogy a pénzügyminiszter kis teret hagy a módosításokra, vitákra. Ivan Mikloš szinte egy végleges, megmásíthatatlan büdzsét terjesztett elő: a tervezet 95 százalékáról kijelentette, hogy ahhoz nem lehet hozzányúlni, esetleg a maradék 5 százalékról lehet vitatkozni. Ez a módszer elfogadhatatlan. Jó lenne, ha a költségvetés sarokszámai nem úgy készülnének, hogy a többi partner már csak kozmetikai változtatásokat hajthat végre.

Jobb volt az a módszer, melyet a múlt időszakban alkalmaztak, amikor egymilliárd koronát a parlamenti képviselők oszthattak szét?

Nem erre gondoltam. Nem a kormány és a parlament viszonyáról van szó. A pénzügyminiszter – a kormányfő helyettese és az SDKÚ jelöltje – szerintem nem megfelelő módon helyezte el a súlypontokat, és nem vagyok meggyőződve róla, hogy az egyes ágazatok a súlyuknak megfelelően kapták meg azt az öszszeget, mellyel jövőre gazdálkodhatnak.

Ennek politikai okai lehetnek? A legerősebb kormánypártot képviselő Ivan Mikloš elsősorban saját pártja prioritásait tartotta szem előtt, és még a második legerősebb kormánytag kívánságait sem vette figyelembe?

Minden bizonnyal így történt, és ezt nem helyeslem. Szerintem a költségvetés kidolgozásának az első szakasza a legfontosabb. Taktikai szempontból a miniszterelnök és a pénzügyminiszter jól végzi a dolgát, csakhogy nem biztos, hogy az egész kormány és az egyes ágazatok szemszögéből helyes módszert választottak. A pénzek elosztása nem tükrözi az egész kabinet prioritásait.

Ivan Mikloš nem akarja növelni a költségvetési hiányt. Vagyis azért, hogy a gazdák többet kaphassanak, valahonnan el kell venni. Ilyenkor az oktatással, egészségüggyel vagy más, rossz helyzetben levő ágazattal szoktak érvelni. Az MKP-nak van elképzelése arról, melyik fejezetből lehetne húzni, hogy az agrárszféra többet kaphasson?

Több pótmegoldás van, ám taktikai szempontból nem lenne jó a sajtón keresztül megüzenni, mely kiadásokat lehetne csökkenteni. Mindenesetre nem az egészségügyre vagy az oktatásra gondoltunk. Elég megnézni, mely pártok milyen ágazatokat irányítanak, és biztosan találunk olyan fejezeteket, melyeket át lehet csoportosítani.

A kormányban leszavazhatják a magyar pártot, a parlamentben azonban gondot okozhatna, ha az MKP-frakció nem támogatná a büdzsét. Ha nem lesz meg az 55 százalék, eltökélt szándékuk, hogy nem szavazzák meg a jövő évi költségvetést?

A kormány óriási kockázati tényezőt vállal azzal, ha a kérdést nem rendezi még a parlamenti vita előtt. A kabinetben nincs ellenzék, és ha már kormányszinten nem tudunk megegyezni, a parlamentben még nagyobb problémák és viták lehetnek. A költségvetés tervezete nemcsak az ország egyik legfontosabb törvénye, azaz nemcsak gazdasági szempontból lényeges, hanem politikai töltete is van. Ezért próbáljuk elérni, hogy a Házba mind a négy párt által elfogadható javaslat érkezzen.

Ha mégsem?

Előfordulhat, hogy az egész büdzsét nem szavazzuk meg. Erre a kérdésre egyelőre ne várjon egyértelmű igen vagy nem választ. Felelőtlenség lenne részemről, hiszen még nem született végleges döntés. Arról nem is beszélve, hogy a parlamentben is lehet majd módosító indítványokat megfogalmazni.

Mit jelentene, ha az MKP-frakció nem szavazná meg a költségvetést?

Ennek komoly politikai következményei lennének.

Költségvetési provizóriummal kezdenénk a jövő évet? Csakhogy Czajlik Katalin, a földművelésügyi minisztérium szóvivője szerint így a gazdák rosszabbul járnának, mintha mégis csak 50 százalékos támogatást hagynának jóvá. A provizórium ugyanis azt jelentené, hogy az idei támogatásnak megfelelő összegből gazdálkodhatna az agrártárca, ami kevesebb lenne, hiszen jövőre – még ha nem is annyit, amennyit az MKP kér – mégiscsak több pénzt különítenének el a mezőgazdaságra, mint az idén.

Korai provizóriumról beszélni. Várjuk ki a végét. Az agrártámogatás nem presztízskérdés, csak a gazdák érdekeit tartjuk szem előtt. Frakciónk csak az összes körülményt, a parlamenti részszavazások eredményét mérlegelve hozza majd meg végleges álláspontját. Hangsúlyozom: minden tőlünk telhetőt megteszünk. Éppen ezért az esetleges politikai és gazdasági következményekről egyelőre nem szeretnék beszélni, mert még mindig van lehetőség a kérdés orvoslására.

Miből gondolja, hogy még van lehetőség?

A kormányfő és a pénzügyminiszter korábban is mondott egyet-mást, és végül a parlamentben másképpen alakultak a dolgok. Nem szabad lemondanunk a reményről, mert igenis még van esély és lehetőség. A költségvetés elfogadását nem mi, hanem Dzurindáék kockáztatják. Elsősorban nekik kellene tudatosítaniuk annak a veszélyét, ha a parlamentbe négypárti megállapodás nélkül érkezik a büdzsé tervezete. Politikai szempontból okosabb lenne konszenzusra törekedni, mert a koalíciónak már így is elég problémája és egyre kevesebb honatyája van.