Nap – Fény – nap: az időben érkezett segítség életet menthet

Drog, szenvedés, magány. Fény, remény és egy segítő központ. Ellentétek és szoros összefüggések. Egymás nélkül lényegtelen dolgok. Ahogyan a Nap ragyogása értelmét veszítené a fény nélkül, olyanképpen lenne hiábavaló a Fény Központ működése is a kábítószert használók létezése nélkül. Drogosok azonban vannak, az időben érkező segítség pedig az életüket mentheti meg.

A Fény Központ működéséről korábban már olvashattak lapunkban, mint ahogy arról is, hogy a téma jelentősége napjainkban nem válik csekélyebbé. Mindig lesznek újabb „esetek”, rendeletek, lehetőségek, és nem utolsósorban elszánt segítők. November 7-én, az esztergomi Szabadidőközpontban találkoztak azok, akik így, vagy úgy, de tudnak, és még többet szeretnének tudni a drogról, és az általa okozott bajokból kivezető útról. A konferenciát Hentes Ildikó, a Fény Központ vezetője nyitotta meg. Az előadók között ott volt Topolánszky Ákos, egykori Kábítószerügyi helyettes államtitkár, aki az EU-ban már támogatott és elvárt intézményi formáról, az úgynevezett alacsony küszöbű intézményekről, és legfontosabb feladatukról, az ártalomcsökkentésről beszélt. Mint elmondta, az elsődleges cél nem az állapot, hanem a várható egészségkárosodás megszüntetése, tanácsadással, tűcserével, fenntartó kezelésekkel. Az említett intézményekben azonban nincs terápiás szerződés, garantálják az anonimitást, ugyanakkor áthidalást biztosítanak más terápiás intézmények felé. Topolánszky úr azt is elmondta, hogy utóbbi években növekedés figyelhető meg a fogyasztás tekintetében és a helyzetet súlyosbítja, hogy igen nehéz elérni a szerhasználókat. Kiemelt veszély leselkedik az intravénás szerfogyasztókra, hiszen itt a közös tű használatából eredő fertőzésveszély óriási. A helyzetet komolyan kell venni, annál is inkább, mivel Magyarországon évről-évre csökken a heroinfüggők átlagéletkora. A legfontosabb szempont tehát, bármily szomorú is, hogy ezek az emberek ne haljanak meg. Minden más kérdés „csak” másodlagos. A tűcsere programról, Esztergomot illetően, az előadó úgy vélekedett, hogy bár a városban nem számottevő a drogosok jelenléte, ennek ellenére arra jó lenne egy automata, hogy az érintettek ingyen tűhöz jutva legalább a HIV fertőzéstől és a Hepatitis C kórokozójától megmeneküljenek. Emellett nem szabad elfeledkezni a város vonzáskörzetében élő szerhasználókról sem, őket is figyelembe véve a kábítószerezők száma máris megtöbbszöröződik. Mindent egybevetve tehát, a testi és lelki károsodások megelőzése érdekében minden kezelés jobb, mint a kezelés hiánya, vélekedett Topolánszky Ákos. Fél siker, ha a drogos valamely szervezethez tartozik, mert így legalább szem előtt van, és ha már drogozik, legalább tudatosan teszi azt. Ehhez persze mindenütt szükséges lenne régiónként egy fenntartó kezelést végző központra, vagy megyénként egy konzultációs központra. A program további részében Dr. Pelle Andrea, jogász, a drogtörvény módosításairól beszélt. A TASZ, azaz a Társaság a szabadságjogokért szervezet munkatársa elmondta, hogy munkatársaival 1994 óta foglalkoznak, egyebek mellett, drogpolitikával, adatvédelemmel, jogsegélyszolgálattal. Az ezt megelőző évben módosították a BTK kábítószerre vonatkozó tényállását, és létrehozták az elterelés intézményét, majd egy 1999-es szigorítás után, a nem függő drogosokat, következésképpen az alkalmi szerhasználókat, kizárták az elterelés lehetőségéből. Jó tudni, hogy minden olyan fiatalkorú, aki megszerzi és birtokolja a kábítószert, bűncselekményt követ el, függetlenül attól, hogy bejuttatta-e szervezetébe a mérget. Aki ezen okok miatt büntetőeljárás alá kerül, egy újabb, 2003-as módosítás óta, már minden esetben választhatja az elterelést, ezáltal elkerülheti a letöltendő börtönbüntetést. A helyzet ma tehát kedvezőbb. Az elterelés módja egyéni, mindig az adott esettől függ. ĺgy a kezelés állhat a kábítószerrel kapcsolatos felvilágosításból, megelőzésből, vagy a fogyasztást orvosoló kezelésből, illetve a függőségre vonatkozó kezelésből. Hogy kire mi vár, azt elmeorvosi szakértői vizsgálat és állapotfelmérés dönti el az adott intézményben. E három irány közül bármerre halad is tovább a drogos, a későbbiekben mindenképpen nagyobb eséllyel folytatja az életútját. A konferencia további részében Kály-Kullai Károly, a Sziget Droginformációs Alapítvány munkatársa az iskolákban történő drogprevenció lehetőségeiről beszélt. A találkozón számos pedagógus, szociálpedagógus, orvos, és rendőr is megjelent, így a téma sokakat érintett. Felmerült az oly sokat vitatott titoktartási kötelezettség kérdése, az, hogy voltaképpen meddig terjed a tanár hatásköre, mikor és miként avatkozhat be a tanuló és családja életébe. Egyáltalán, hogyan dönthető el, hogy a hétvégi mulatozás jeleit, esetleg az alkalmi drogozás nyomait, vagy már a függőség jegyeit észleljük a fiatalokon. A sok-sok felvetés mellett van azért biztos momentum is, mégpedig nem kevesebb, mint a megjelentek részéről kinyilvánított tenni akarás. Bár mindenki egyöntetűen szólt a nehézségekről, a folytonos harcokról, falakról, mégis erős ellenpólusként mindenütt ott van az együttműködésre való készség. Rendőrök, pedagógusok, felnőttek. És még egy, hatékonyan támogatni tudó tábor, a kortárs segítők jelenléte. Mert kire is hallgat mindenekelőtt a kamasz, ha nem a barátokra, iskolatársakra, főként akkor, ha közülük néhányan komoly felkészítést követően karolják fel társaikat. A konferenciát Dr. Csorba József előadása zárta, aki a hazai és külföldi ártalomcsökkentő programokról szólt. A rendezvény délutáni részében az elméletet felváltotta a gyakorlat. Két terápiás módszerrel ismerkedhettek az érdeklődők, mégpedig a szociálterápiás szerepjátékokkal, Szalai Zsóka jóvoltából, valamint a fotófantáziák elnevezésű lehetőséggel, Lami Szabolcs közreműködésével. E végtelenül összetett téma végére nem lehet megfelelő zárszót találni. Keresni sem érdemes azt, hisz amíg sorjáznak a kérdések és nincsenek egyértelmű válaszok, addig lezárni sem lehet semmit. Az intelmeket azonban érdemes megfontolni, különösen akkor, ha azok egy, a témában jártas embertől származnak. Nos, tapasztalat hiányában nem én fogom azokat a bizonyos tanácsokat az Önök tudtára adni, kölcsönvettem Topolánszky úr hitelt érdemlő szavait. Mielőtt rátérnék, csak annyit fűznék még hozzá az eddigiekhez, hogy sohasem tudhatjuk, mikor, milyen okból és melyikünk kerül nehéz helyzetbe és folyamodik az időleges megkönnyebbülést kínáló, ám hosszútávon végzetes megoldáshoz. A következő, nem tőlem származó útmutatás azoknak szól, akik már megbotlottak. Én, pusztán őszinte átgondolásra ajánlom e néhány sort: „Legyél realisztikus, tehát ne dramatizálj! Ne akarj jobbnak látszani, légy őszinte önmagadhoz, tudd, hogy sok jó lehetőséged van. Ezért légy ambiciózus, légy következetes, csökkentsd az ártalmakat! Keresd a közös lehetőségeket másokkal. Óvakodj attól, aki azt mondja, megtalálta a helyes utat, de figyelj arra, aki azt mondja, keresi a helyes utat!”