Munkatörvénykönyv: nincs egyezség

A munkáltatók például teljesen elfogadhatatlannak tartják, hogy a munkahelyeken csökkenjen az úgynevezett kölcsönzött munkaerő, azaz a munkaközvetítési ügynökségek segítségével munkát vállalók száma. A tárgyalásokon a szociális tárca ettől a tervétől végül is visszalépett, elfogadva a munkáltatók azon indoklását, hogy többezer munkahely szűnne meg, ha 10 százalékra kellene csökkenteni a cégen belül a köcsönzött munkaerő arányát.
Nem tetszik a munkaadóknak a kormány azon elképzelése sem, miszerint nagyobb védelemben részesülnének a gyermekgondozási szabadságról visszatérő dolgozók. A törvénymódosítás szerint ezeket a személyeket ugyanabba a beosztásba kellene visszavenni, amelyből elmentek, és ugyanolyan feltételeket kell nekik biztosítani, mintha dolgoztak volna. Azaz például ha a kismama 500 eurós keresettel ment el gyermekgondozási szabadságra, s ha időközben az ugyanolyan poszton, ugyanazt a munkát végző kollégája bére például 550 euróra emelkedett, akkor a gyesről visszatérő kismama bérét is meg kell emelni.
Továbbá nem lehetne a gyes után munkát vállaló kismamákat elbocsátani a próbaidő alatt. Ez ellen tehát tiltakoznak a munkaadók, egyetértenek viszont a szakszervezetek.
Fordított a helyzet egy további sarkalatos pontban. A szociális minisztérium megszüntetné azt a jelenlegi gyakorlatot, hogy az elbocsátott alkalmazottnak joga van egyidejűleg a végkielégítésre és a felmondásra is. A tervezet szerint vagy az egyikre, vagy a másikra lenne jogosult az elbocsátott alkalmazott - a Szakszervezetek Konföderációja szerint ez viszont visszatérés a Ľudovít Kaníkféle munkatörvénykönyvhöz, ebbe pedig a szakszervezetek nem mennek bele.
A Kaník-törvényt a Fico-kormány módosította 2007-ben, a munkavállalók javára, jelenleg tehát az elbocsátott alkalmazottnak joga van a felmondási idő kitöltésére és a végkielégítésre is. Tehát jelenleg értelemszerűen több bevételhez juthat ilyen módon, mintha csak az egyik lehetőségre lenne jogosult.