Mit hoz a kormányváltás a magyar kisiskoláknak?

Ján Mikolaj neve korábban gazdasági, esetleg építésügyi és régiófejlesztési miniszterjelöltként merült felTASR-felvételMeglepte, hogy pártja, a Szlovák Nemzeti Párt önt javasolta oktatási tárcavezetőnek? Az ön neve korábban ugyanis gazdasági, esetleg építésügyi és régiófejlesztési miniszterjelöltként merült fel.

Nem okozott meglepetést, mivel az SNS aránylag kis létszámú, nyolc-kilenc fős árnyékkormányában a gazdasági kérdéseken, a privatizációval és a vállalkozásokkal kapcsolatos területeken kívül az én gondjaimra volt bízva az oktatás is. Éveken át foglalkoztam oktatási kérdésekkel, emellett egyetemen is tanítottam. ĺgy végül nem meglepő, hogy engem választottak ennek a tárcának a vezetésére, mely kétségkívül hatalmas kihívást jelent számomra. Az oktatási tárcának rengeteg feladatot kell ellátnia, hosszú időbe telne valamennyi tevékenységének felsorolása.

Melyek lesznek a legfőbb törekvései?

A feladatköröm valóban nagyon széles, ebből adódóan rengeteg lesz a teendőm. Az egyik legnagyobb kihívásnak a diákok idegennyelv-tudásának fejlesztését tartom. Az egységes európai térségben ugyanis a magas szintű idegennyelv-tudás elengedhetetlen feltétele az érvényesülésnek. A jövőben tehát a jelenleginél biztosan nagyobb hangsúlyt kap majd a nyelvoktatás. Ugyanígy fontosnak tartom az iskolák műszaki ellátottságának javítását, a digitális technikák alkalmazását az oktatásban, egyáltalán az információs társadalom alapjainak megteremtését és fokozatos kiépítését. Szeretném, ha tovább bővülne az iskolai számítógépek állománya. A cél, hogy minél kevesebb tanulónak kelljen közös iskolai számítógépen osztoznia. A harmadik nagy kihívást az európai uniós alapokból érkező támogatások elosztásának, továbbításának és felhasználásuk ellenőrzésének hatékony megszervezése jelenti. Egyelőre még nem döntöttünk arról, hogy a feladatkör ellátására egy vagy két implementációs ügynökséget hozunk létre. Egy biztos, az elkövetkező években hatalmas összegek érkeznek majd az Unióból, a támogatások Brüsszel által megkövetelt adminisztrációja azonban eléggé bonyolult és szigorú. A vonatkozó előírásoknak és kötelezettségeknek egész egyszerűen eleget kell tenni.

Felsorolná az oktatásnak azon területeit, melyek ön szerint súlyosan alulfinanszírozottak? Mely terület igényelné a legsürgősebb támogatást?

Számomra egyértelmű, hogy főként az iskolák műszaki ellátottságának javítására kell fordítanunk energiáinkat. Számítógép nélkül nem lehet megismertetni a diákkal a számítógépet. A tanuló nem szerezhet még csak felhasználói ismereteket sem, ha nincs min gyakorolnia. Elméletben ez nem sajátítható el a kellő mértékben.

Az iskolák már három éve a diáklétszám alapján kapnak központi támogatást. Kíván-e valamit változtatni az oktatási intézmények normatív finanszírozási rendszerén?

Nem. El kell azonban dönteni, mi legyen a kisiskolákkal. Tudom, hogy ez nehéz kérdés. Mindenesetre nem szabad elfelejteni, hogy az iskola manapság a falu életében ugyanazt jelenti, mint egykor a templom. Véleményem szerint minden falunak szüksége van iskolára. A kis településeken az oktatási intézmény sok esetben egyedüli terepe a kultúrának, a művelődésnek. Ebből adódóan nekem tehát semmi kifogásom a kisiskolák ellen. Az oktatást egész egyszerűen nem foghatjuk fel ipar gyanánt.

Milyen szerepet szán a jövőben a magániskoláknak, tervez-e lényegi változást ezen a területen?

Tény, hogy a magániskolák színvonala rendkívüli mértékben eltér egymástól. A magánkézben működtetett oktatási intézmények között vannak jók, kevésbé jók, ugyanakkor nagyon gyengék is. A gondot az jelenti, hogy ezt eddig senki nem ellenőrizte. Eddig az államnak szinte alig volt beleszólása a magániskolák életébe. Nos, ezen szeretnék változtatni. Úgy gondolom, a magánszemélyek által fenntartott és működtetett oktatási intézményeket is be kell vonni a rendszerbe, meg kell oldani a tanfelügyeleti ellenőrzésük kérdését. Elvégre az államnak nemcsak jogában áll, kötelessége is ellenőriznie, hogy miként használják fel a magániskolák a számukra kiutalt központi támogatást. A magániskolák ugyanis, csakúgy, mint az önkormányzatiak, állami támogatásban részesülnek diákjaik létszámától függően.

Az ön elődje, Martin Fronc nem sokkal az előző kormányzati ciklus vége előtt terjesztette be az új közoktatási törvényre tett javaslatát. Elképzelhető, hogy a tartalmi reform előkészítésében akár Fronc elképzelései is befolyásolhatják?

A volt oktatási miniszter által kidolgozott törvénytervezet szolgálhat alapul, de nem feltétlenül.

Az ön tervezete mikorra készül el?

A tartalmi reform kérdéskörét rendkívül fontosnak tartom. A tervek szerint 2007 szeptemberére kész lesz az alapját jelentő törvény. Az elvek azonban már márciusban ismertek lehetnek.

A közoktatási reform a sportot is érinti?

Természetesen. Nézetem szerint a sport a leginkább elhanyagolt terület a rendszerben. Mára megszűntek a sportosztályok, pedig a maguk idejében magas színvonalat képviseltek. Különösen fontosnak tartom az ifjúsági és tömegsportok támogatását. A sportot és az ifjúságot érintő kérdésekkel a tervek szerint egyébként kormánymegbízott foglalkozik majd.

A hazai felsőoktatási intézmények legfőbb problémáját az oktatás alacsony színvonala jelenti. Milyen eszközzel szeretné elérni az alapvető változást?

Csakis egy egészséges konkurenciahelyzet eredményezhetné a képzés színvonalának emelkedését. Az egyetemek körében mindenképpen versenyhelyzet kialakítására van szükség. A nyilvános egyetemeknek egymással is versengeniük kell, nemcsak a magán felsőoktatási intézményekkel. Tény ugyanakkor, hogy az egyetemek nem megfelelő műszaki ellátottsága is közrejátszik a színvonal kedvezőtlen alakulásában. Reményeim szerint a levelező tagozaton bevezetendő tandíjrendszer valamelyest segíthet a főiskolák anyagi problémáin. Úgy vélem továbbá, hogy egyelőre hatalmas kiaknázatlan lehetőségek rejlenek a felnőttképzésben, az életen át tartó tanulás gyakorlatában. Ezt az egyetemek egyáltalán nem használják ki, ezáltal pedig esetleges pluszbevételektől esnek el.

Miért tartja szükségesnek a tandíjrendszer bevezetését, mit remél a térítésmentes képzés legalábbis részleges felszámolásától?

Egyértelműen a színvonal emelkedését. A nívó ugyanis a levelező tagozaton nagyon alacsony. Úgy tűnik, sem a hallgatók, sem az egyetemek nem veszik igazán komolyan a nem nappali tagozatos képzést. Alacsony az óraszám, a diákok kevesebbet sajátítanak el a tananyagból. Abban bízom, a tandíjfizetési kötelezettség felelősségteljesebb hozzáállást vált ki a hallgatók részéről. A diák joggal várhatja majd el az egyetemtől a fokozottabb odafigyelést, a hathatós szakmai felkészítést, a minőségi oktatást. Ha a felsőoktatási intézmények meg akarják tartani hallgatóikat, tulajdonképpen rá lesznek kényszerítve, hogy magasabb színvonalú képzést biztosítsanak.

Mikortól vezetnék be a tandíjrendszert?

Az elképzelések alapján jövő szeptembertől. Attól függ, mikor sikerül elfogadtatni a felsőoktatási törvény tervezett módosítását.

Korábban jelezte, szeretné, ha az oktatásban nagyobb hangsúlyt kapna a hazafiasságra, a nemzeti büszkeségre nevelés. Mit jelentene ez a gyakorlatban?

Pusztán arról van szó, hogy szeretnénk, ha a diákokban erősödne a nemzeti öntudat, ha áthatná őket az egy nemzethez tartozás öröme, erősebbé válna bennük a nemzethez fűződő viszony.

Továbbra is kaphatnak kétnyelvű bizonyítványt a nemzetiségi iskolák diákjai?

Igen, a bizonyítványok kitöltésénél azonban tiszteletben kell tartani az államnyelvről szóló jogszabályt. A magyar csak a szlovák nyelvű bejegyzés után következhet.

Az SNS annak idején ellenezte a Selye János Egyetem létrehozását. Mi lesz a sorsa a komáromi egyetemnek?

Az egyetem megalapítását valóban elleneztem, mivel vitatható körülmények között, törvénysértések révén jött létre. Nézetem szerint sokkal inkább szakfőiskolának felelne meg, nem pedig egyetemnek, a szakok többségét ugyanis csak felsőfokú alapképzésben (Bc.) oktatják. Az intézmény besorolásáról azonban csak a független Akkreditációs Bizottság dönthet. A komáromi egyetem jövője önmagától függ.

Korábban úgy nyilatkozott, sok múlik azon, milyen módszerekkel oktatják az iskolákban a történelmet. Ön szerint hogyan kellene tanítani a történelmet?

Torzításoktól mentesen. A legfontosabb követelmény a tárgyilagosság. Az ítéletalkotást mellőzni kell a történelemórákon. Olyan tankönyvekre van szükség, melyekben a szerzői szubjektivitás helyett az objektivitás dominál.

Lesznek tehát új tankönyvek?

Mindig kellenek új tankönyvek. Fontos, hogy könnyen áttekinthetők legyenek, jó sok illusztrációt tartalmazzanak, és felkeltsék a diákok érdeklődését.