Miroslav Kusý politológussal, emberjogi aktivistával a romakérdés kormányzati rendezéséről

Még mindig nem egyértelmű, a romakérdés melyik kormánytag hatáskörébe fog tartozni, holott rendezése uniós csatlakozásunk szempontjából is nagyon fontos. Önnek mi a véleménye arról, hogy a romák esetleg a kulturális minisztériumhoz „kerülnek”?

Nem az a fontos, hova fognak tartozni. Egyáltalán nem lényeges, melyik minisztérium koordinálja a problémakör orvoslását. Ha a kulturális tárcát választják, az nem azt jelenti, hogy csak roma színházakat és együtteseket fognak alakítani. Fontos viszont, hogy a kormány megegyezzen az egyes lépésekben, és a tárca ezeket próbálja megvalósítani. Mindegy, melyik minisztériumhoz sorolják a kérdéskört, mert az adott tárca egyébként is csak a koordinátor szerepét tölti be. Értesüléseim szerint nem Csáky Pál ötlete volt a romákat áttenni a kultúrához, inkább Klára Orgovánová kezdeményezte az egészet.

A romaügyi kormánybiztos élesen tiltakozott az ellen, hogy hivatalát és az egész problémát a kulturális tárca hatáskörébe utalják.

Most tiltakozott, mert arról valóban nem tudott, hogy a kulturális tárcához akarják áthelyezni. Ugyanakkor még a választások előtt azon gondolkodott, hogyan lehetne a romaügyeket az emberjogi miniszterelnök-helyettes hatásköréből kiemelni, ugyanis senki sem gondolta, hogy jobbközép kormány alakul. Még a legoptimistábbak is arra számítottak, hogy Robert Fico is kormánytag lesz, és hogy megszüntetik az emberjogi miniszterelnök-helyettes funkcióját. Ezért Orgovánová szeretett volna stabil helyet találni a romaügyek rendezésére, és legszívesebben a kormányfő hatáskörei között látta volna a problémát. Később kiderült, hogy Smer nélküli kormány alakul, azaz megmaradhat az emberjogi miniszterelnök-helyettesi poszt, csakhogy akkor már megszületett az a döntés, mely szerint a romaügyeket a miniszterelnök kapja. Az, hogy mégsem a kormányfő koordinálja a dolgot, a kabinet belügye. Hiba volt, hogy az egészet nem vitatták meg Orgovánovával is, és hogy ő csak a sajtóból értesült a fejleményekről. Nem kell tragikusan felfogni a dolgot, hiszen ha megmarad a romaügyi kormánybiztosi hivatal, úgyis ő végzi a munka javát.

Az új kabinettől sokan elvárják a diszkriminációellenes törvény előterjesztését is. A közelmúltban a kereszténydemokratáknak „köszönhetően” nem fogadták el a jogszabályt. A KDH most kormánytag. Ön szerint van esély a törvény jóváhagyására?

A kereszténydemokratáknak nincs nagyon erős pozíciójuk a kormányban. A magyar párt és az ANO valószínűleg támogatja majd a törvény elfogadását, és feltételezem, az SDKÚ is inkább támogatni, mint ellenezni fogja a tervezetet. A KDH magára marad, és a kormány tisztában van azzal, hogy a jogszabály elfogadása pozitív jelzés lenne az Európai Uniónak. Remélhetőleg a KDH is tudatosítja, hogy nem a homoszexuálisokról van szó. Például a Nők Szövetsége panaszkodott, hogy a jogszabály hiánya miatt nem tudnak létrehozni egy központot a hátrányosan megkülönböztetett nők számára.

A kereszténydemokraták egyáltalán nem tűnnek gyengének a kormányban: már sikerült elérniük, hogy a parlament emberjogi bizottságát ne emberjogi, kisebbségügyi és esélyegyenlőséget szavatoló testületnek hívják, hanem hogy az esélyegyenlőség helyett a nők jogállásával foglalkozó bizottság legyen.

Ilyen szempontból valóban nem lesz egyszerű elfogadtatni a törvényt. Ugyanakkor túl sokan és túl sok helyről hangoztatják a jogszabály jóváhagyásának szükségességét. Viszont előbb-utóbb jogrendünkbe kell iktatni az esélyegyenlőséget szavatoló normát, és bízom benne, hogy a kereszténydemokraták is tudatosítják: a törvény nem teszi lehetővé gyermekek örökbefogadását a homoszexuálisok számára, ahhoz további jogszabályokat kellene módosítani. (sza)