Miniszoknya, magassarkú: a divat is elárulhatja, mi várható a gazdaságban

A gazdaság állapotára a divatirányzatokból is következtethetünk, elég szemmel tartani a szoknyák hosszát és a cipősarkak méretét. George Taylor közgazdász már a múlt század húszas éveiben bevezette a „szegélyvonal indexet”. Azzal érvelt, hogy a szoknyák hossza a gazdasággal együtt mozog. Jó időkben rövidebb, rossz időkben hosszabb lesz: jobb időkben ugyanis a hölgyek megengedhetik maguknak a drágább harisnyát.

A tűsarokra is figyeljünk!

A divat és a gazdaság közötti kapcsolat újabb változata a női cipők sarokmagasságát figyelő index. A szolgáltatásai iránti érdeklődés fokozása érdekében az IBM bejelentette, hogy a közösségi média több milliárd bejegyzésének elemzésével megállapította, a sarokmagasság a 2009-es, csaknem 18 centiméterről 2011-re alig több mint 5 centiméterre csökkent. Mellőzve most a kérdést, hogy lehetséges-e egyáltalán ilyen magas sarkú cipőt biztonságosan viselni, egyértelmű következtetést kapunk: a recesszióban, 2009-ben a cipősarkak magasabbak voltak. Vagyis, ha a sarok hossza nő, az recessziót jelez.

Hasonló kapcsolatról számolt be a torontói Baťa Cipőmúzeum kurátora is. Elmondása szerint a magasított talpú cipők az 1930-as évek nagy gazdasági világválsága idején jelentek meg, és az 1970-es évek olajársokkja idején „tértek vissza”. Nyilvánvaló tehát, hogy a közgazdászok hová szegezik a tekintetüket. És itt persze le is zárhatnánk a divat világába tett kiruccanásunkat, emlékeztetve a híres amerikai író, Mark Twain mondására: „Háromféle hazugság létezik – hazugság, átkozott hazugság és statisztika.”

Hagyományosabb mutatók

Nincsenek jó híreink azoknak sem, akik úgy gondolják, hogy a szoknyák és női cipők helyett valamivel komolyabb mutatókból lenne érdemes felmérnünk a gazdaság várható alakulását. A fent jelzetteknél hagyományosabb mutatók arra utalnak, hogy a Szlovákiát is magában foglaló euróövezet gazdasága a következő időszakban valószínűleg nem kerüli el a recessziót. Példaként a beszerzésimenedzser-index (PMI) említhető, amely az euróövezetben és annak legnagyobb gazdaságaiban 50-es érték alá esett (az e szint alatti értékek gazdasági visszaesést jeleznek). A gazdasági hangulatmutató szintén közel áll a 2008-as válság kezdetén tapasztalt szintekhez, a gazdasági bizalom minden ágazatban romlott. Ráadásul, más mutatók is recessziót jeleznek.

Energiaválság

A gazdasági visszaesésnek számos oka van. A legsúlyosabb azonban az energiával kapcsolatos. A világ épp egy energiaválság közepén van, aminek Európa áll az epicentrumában. Az Oroszországgal fenntartott eddigi energiakapcsolatok romokban hevernek, a fosszilis tüzelőanyagokra való összpontosítás pedig mostanra megtette a hatását. Az üzleti költségek meredeken emelkednek, a legsúlyosabb helyzettel az energiaigényes iparágak, így például a vegyipar, kénytelenek szembenézni. Az új energiaforrásokra való áttérés nem lesz zökkenőmentes, és nem valósulhat meg az egyik napról a másikra. Ez pedig – legalábbis rövid távon – súlyos terhet ró a gazdaságra.

Erős dollár, gyenge euró

Az energiaárak Európában magasabbak, mint a világ más részein, ami rontja az európai exportőrök versenyképességét. Az amerikai központi bank monetáris politikájának az erőteljes szigorítása, valamint a források biztonságos menedékhelyekre való átcsoportosítása hozzájárult az amerikai dollár erősödéséhez, többek között az euróval szemben is. A gyengébb eurónak elvileg támogatnia kellene az exportot, a dollár felértékelődése azonban jelentősen megdrágítja az európai behozatalt, növelve az üzleti szektor számára a gyártási költségeket.

A behozatal közel 50%-át dollárban számlázzák. A legnagyobb arányt természetesen a kőolajtermékek dollárban történő elszámolása teszi ki (kb. 80%). Ugyanakkor az ipari termékek és a nem energetikai nyersanyagok esetében is magas, jóval 40% feletti a részesedés. A cégek költségeinek a növekedéséhez – a magas energiaárakon kívül – így az euró dollárral szembeni leértékelődése is hozzájárul. Mindezt figyelembe véve az sem csoda, hogy az európai vállalkozások a 2008-ban kirobbant válság idején tapasztalthoz hasonló versenyképesség-csökkenést jeleznek.

Nő a bizalmatlanság

Az energia, az élelmiszerek, de más áruk és szolgáltatások emelkedő árai is megingatták a fogyasztói bizalmat, ami soha nem látott mélypontra esett vissza. A háztartások aggódnak a jövőbeli gazdasági fejlemények miatt, aggódnak a pénzügyi helyzetük miatt, így az sem meglepő, hogy elment a kedvük a nagyobb pénzszórástól. A világjárvány idején kényszerből felhalmozott megtakarításaik nagy részét már elköltötték, egy részét pedig a magas infláció vitte el. A lakossági kereslet gyenge kilátásait a csökkenő kiskereskedelmi forgalom is jelzi, miközben az infláció miatt a reálbérek is csökkennek.

Nehéz tél vár ránk

A fent jelzetteket figyelembe véve, a Szlovákiát is magában foglaló euróövezet gazdasága valószínűleg nehéz télnek néz elébe. A jövője attól függ, hogy képes lesz-e átállni egy új energiastruktúrára, nagyobb mértékben kihasználva a zöldenergia-forrásokat, és tovább függetlenedve az orosz energiahordozóktól, az energiaellátást más országokból biztosítva.

RASTISLAV ČÁRSKY

A szerző a Szlovák Nemzeti Bank (NBS) gazdasági elemzője