Mindössze öt beadvány érkezett

Fodor Gyula, a Központi Népszavazási Bizottság elnöke (baloldalt) átadja a hivatalos jegyzőkönyvet Pavol Hrušovský házelnöknekTASR-fotóElégedett a referendum lefolyásával, a szervezéssel és az eredménnyel?

Örülök, hogy megkaptam a lehetőséget levezényelni a referendumot. Köszönöm az Istennek és mindenkinek, aki úgy gondolja, tényleg megérdemeljük, hogy bekerüljünk Európába. Bár már most is ott vagyunk, jelenleg nem tartozunk azok közé az államok közé, melyek tudják: hogyan kell élni törvényesen, hogyan kell gondoskodni gyermekeinkről és unokáinkról. Örömmel nyugtázhatom, hogy semmilyen gond nem merült fel, mindössze öt beadvány érkezett a központi bizottsághoz. Három panaszon csak mosolyogtunk, a jelentkezőknek inkább orvoshoz kellett volna fordulniuk, nem pedig hozzánk.

Olyan beteges beadványok voltak?

Igen. Egyetlen szempontból jó, hogy elküldték őket: ezzel rámutattak a törvénysértésekre. Csakhogy a törvény nem gondolhat olyasmire, hogy lesznek az állam politikájával ellenkező emberek, akik nem akarnak elmenni szavazni, de úgy érzik, muszáj. Ez mindenkinek a magánügye: a polgárok maguk döntik el, élnek-e választójogukkal vagy sem. Nem kényszeríti, nem hurcolja őket oda senki. Számomra felfoghatatlan, emiatt miért kell a központi bizottságot zaklatni.

Tehát az volt a panasz lényege, hogy a politikusok népszavazásra való ösztönzését egyesek parancsnak vették, és azt hitték, a voksolás kötelező?

Pontosan. Egy úr a feleségével azt írta, hogy mindenki lusta, a hatalmon levők közül mindenki lopni akar, és ők ezzel nem értenek egyet. Ugyanezt angolul is kifejtette. Nem értettük, mi ellen tiltakozik, mi ellen emel panaszt, egyáltalán mit akar tőlünk ez az ember?! Mindenkit egy kalap alá vett, azt gondolta, Szlovákiában mindenki lop és törvényellenesen cselekszik, de hogy konkrétan kire mondta ezt, vagy mit akart ezzel az észrevételével, az talány számomra. Voltak a bizottságban angolul nagyon jól tudók, és bizony ők sem értették a beadvány lényegét. Máskülönben ügyes embernek kellett lennie a levélírónak, hiszen még angolul is meg tudta fogalmazni mondandóját.

Vagyis csak kifejtette politikai és társadalmi véleményét, és ezt postázta önöknek?

Igen, és szomorú, hogy nekünk küldte. Amúgy is elég lehangoltak voltunk, mert már-már úgy tűnt, alacsony lesz a részvételi arány.

Tehát a szavazatok számolása közben önöknél is drámaian alakult a hangulat?

Mi nem számoltunk, csak az egyes televíziók és rádiók naprakész információi, valamint néhány körzet és járás részeredményei alapján volt valamiféle elképzelésünk. A sajtó nagyon egyszerűen feltérképezhette, körülbelül hányan mentek el szavazni. Vegyünk például egy hétszáz választópolgárú falut: ha a sajtó képviselője a választóhelyiségben tartózkodott, egyrészt megszámolhatta, hányan járultak az urnákhoz, másrészt ott illusztrációs felvételeket készíthetett, lefényképezhette a névjegyzéket, és utána megszámolhatta, hány név van bekarikázva, ami alapján már nagyjából lehetett következtetni az eredményre.

Említette, hogy a beadványoknak annyiban azért csak volt értelmük, hogy rámutattak bizonyos törvénysértésekre. Milyenekre?

Kimondottan a népszavazással kapcsolatban senki sem nehezményezett semmilyen szabálysértést. Felhívták a figyelmet arra, hogy megsértették a kampánycsendet, hogy a moratórium alatt is reklámozták a referendumot, szavazásra szólítottak fel. Nem a központi bizottság feladata ennek utánajárni. Testületünk csak arra ügyelt, hogy minden a vonatkozó törvény értelmében történjen. Ezért is mosolyogtam a vasárnapi hivatalos sajtótájékoztatón, amikor valaki azt firtatta, hogy a miniszterelnök már szombaton este bejelentette: a népszavazás sikeres volt, és valószínűleg bejutottunk Európába. Csakhogy a kormányfő nem említett számadatokat, nem hivatkozott semmilyen hírforrásra, azaz nem sértett törvényt. Háromszor-négyszer is átolvastuk a jogszabályt, de nem találtunk semmit, ami alátámasztaná, hogy Mikuláš Dzurinda szabálytalankodott volna. Egyébként a sajtó nagyon pontosan eltalálta a részvételi arányt, magunk is meglepődtünk az újságírók saccoló képességén.

Ha nem a Központi Népszavazási Bizottság dolga ellenőrizni a törvénysértésekre rámutató beadványokat, akkor kié? A belügyi tárca illetékeséé?

Az a beadványtól függ. Ha valaki azt nehezményezi, hogy a televízió és a rádió megsértette a kampánycsendet, akkor a kulturális minisztérium vagy a frekvenciatanács az illetékes ennek utánajárni. Ha a levélíró arra panaszkodik, hogy kihúzták a szavazók jegyzékéből, akkor a belügynek továbbítjuk a beadványt.

Több helyen a helyi népszavazási bizottság nem akarta elfogadni az útlevelet, amikor valaki azzal akarta igazolni magát.

Mi is ott voltunk egy ilyen esetnél, és nagyon sajnálom a dolgot. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem az MKP-ból volt az az úriember, aki egy pozsonyi bizottság tagjaként megmakacsolta magát, és ragaszkodott hozzá, hogy ő döntse el, ki mivel igazolhatja magát. Amikor mi a helyszínre érkeztünk, már a robbanásig feszült a helyzet. Egy fiatalasszony Svájcból érkezett csak azért, hogy szavazzon. A fiatalember pedig kötötte az ebet a karóhoz, hogy útlevéllel nem igazolhatja magát. A hölgy szerepelt a szavazók listáján, és három éve Svájcban él. Néhány hónapos gyermekével és a férjével utazott Pozsonyba, hogy Szlovákiát az EU-ba segítse. Már az bosszantotta, hogy a határon sokáig kellet várakoznia. Azt hitte, fél óra alatt elintézi a dolgot. Férje a kisbabával a helyiség előtt várakozott, a hölgy egyre idegesebb lett, miközben az említett bizottsági tag már-már dührohamot kapott. Ha nem érkezünk időben, nagy probléma lett volna.

Olyan esetről is tudok, hogy Nyitra környékén pénteken egy hölgy ugyancsak útlevéllel akarta igazolni magát, ám tőle sem fogadták el. Másnap még egyszer elment voksolni, időközben megtalálta lejárt személyazonossági igazolványát, ezzel már gond nélkül szavazhatott.

Erről most, öntől hallok először, pedig személyesen vettem át a jegyzőkönyveket, és azokban ilyesmiről nem olvastam. Hozzánk csak öt hivatalos beadvány érkezett.

Ön szerint a népszavazás előtt megsértette valaki a kampánycsendet?

Szerintem nem, de ez bonyolult kérdés, mert be kell bizonyítani. Nem elég állítani, hogy Mariska néni megsértette a moratóriumot, hanem arra is rá kell mutatni, konkrétan miben rejlik a törvénysértés, és ezt be kell bizonyítani. De ilyen probléma nem merült fel, még csak nem is telefonált senki.

Arról mi a véleménye, hogy ez volt az első érvényes népszavazás Szlovákiában?

Rendkívül örülök, és külön megtiszteltetés, hogy a referendumot levezénylő központi bizottság elnöke a Magyar Koalíció Pártjából volt. Nagyon boldog vagyok, hogy végül sikeres lett a referendum, és hogy ez az egyetlen érvényes népszavazása az országnak. Volt focistaként úgy látom: most dőlt el, ki akar első ligában játszani, és ki akar csak bírálni, mindig a nagy edző szerepében tetszelegni, miközben nem ért hozzá. Az urnákhoz járuló 52,15% most bebizonyította: a polgárok komolyan gondolják az uniós csatlakozást. Ez nagy győzelem az állam számára.

A bizottságban mindenki átérezte e pillanat történelmi jelentőségét?

Személy szerint nagyon átéreztem – azért is, mert három kisfiam van, a legkisebb, Misike csak tízéves, és örülök neki, hogy tud angolul, magyarul is, és mehet Európába. Csak azt sajnálom, hogy édesapám nem élte meg e történelmi pillanatokat...

... melyek még a politikai ellenfeleket is megbékélésre ösztönözték, legalábbis a referendum előtt nagy volt az egyetértés ellenzékiek és kormánypártiak között. Ön szerint politikusaink között meddig tart ki e nagy egyetértés?

Nem vagyok politikus, csak egy egyszerű ember, aki mindennapi gondokkal küszködik, a politikára nem sok időm marad. Ugyanakkor a bizottsági tapasztalataim alapján s a testület tagjainak a véleményét és magatartását ismerve nem nagyon hiszek abban, hogy a referendum előtti összeborulás sokáig kitartana. Nem volt ideális a légkör, voltak kellemetlen megjegyzések és kérdések is, de hát éppen a közös ügy érdekében ilyenkor az ember igyekszik diplomatikusan válaszolni.