Miért nincs szociális béke?

Ön szerint a mai, jobbára individualizált társadalomban mi a szakszervezet legfontosabb feladata és milyen a társadalmi elismertsége?

A legfontosabb feladatunk mindenképp a kollektív szerződések megkötése. Ha megnézzük az utóbbi négy év eredményeit, az átlagbérek reálértéke 7 százalékkal csökkent. A szakszervezetek feladata, hogy elérjék a reálbérek szinten tartását vagy egy-két százalékos növekedését. A szociális helyzet azonban olyan rossz, hogy véleményem szerint az előbb említett cél elérése érdekében a szakszervezetnek előbb-utóbb minden eszközt igénybe kell vennie, beleértve a sztrájkot is. Ami a társadalmi helyzetünket illeti, azt részben törvények határozzák meg. Sajnos azonban ki kell jelentenem, a munkaadók ezeket a normákat gyakran nem tartják be, vagy a bíróságok döntései érvényesíthetetlenek. A szociális párbeszéd a kormány részéről csak egy formális kötelesség.

Utoljára 2000-ben sikerült tető alá hozni az általános szerződést...

Az egy színvonalas szerződés volt, a kormány azonban az alapvető rendelkezéseit sem tartotta be. Ha a szerződés csak arra jó, hogy lobogtatni lehessen, és dicsekedni a papíron elért szociális békével, akkor nincs értelme aláírni, mert ezzel a szakszervezetek kerülnek hátrányos helyzetbe.

Nincs megfelelő eszközük, mellyel elérhetnék a szerződés betartását?

A sztrájkot csak a kollektív szerződés megkötésekor lehet alkalmazni, annak aláírása előtt. Igaz, a szerződés teljesítésével való elégedetlenségünket kifejezhetjük tiltakozó megmozdulásokkal, de ezzel már úgymond politikai célokat követünk, ez már politikai sztrájk vagy demonstráció lenne.

Másik lehetséges magyarázata annak, hogy a kormány miért nem tartja be az önökkel kötött szerződést: a szakszervezetek ereje – tagjaik számával arányosan – folyamatosan csökken. 1990-ben több mint 2,4 millió tagjuk volt, 1993-ban 1,1 millió, ma alig 650 ezer. Lehet, hogy a kormány nem tart egy fokozatosan gyöngülő ellenféltől? Mi az oka a tagság csökkenésének?

Elismerem, mi sem végzünk mindig tökéletes munkát, és az emberek elégedetlenek lehetnek egyes szakszervezeti vezetők munkájával. Lehet, hogy nem képviseljük megfelelően a munkások érdekeit azokon a posztokon – például az egyes vállalatok felügyelőtanácsaiban –, melyeket a kollektív szerződések alapján betölthetünk. Én azonban úgy gondolom, hogy a taglétszám csökkenésének valódi oka a munkanélküliség növekedése.

A Munkatörvénykönyv elfogadásakor többen azzal vádolták önöket, hogy a munkavállalók számára hátrányos rendelkezések beiktatását érték el, melyeket még a kódex életbe lépése előtt módosítani kellett. Ilyen volt például a heti munkaidő korlátozása 48 órára, mely több ágazatnak nem felelt meg. Hogyan értékeli az április 1-jén életbe lépett törvényt?

A Munkatörvénykönyv egy átfogó norma, az egyes ágazatok problémáit miniszteri rendeletekkel lehet orvosolni. Állítom, hogy a heti munkaidőt korlátozni kell, hiszen ellenkező esetben visszatérünk a 19. századba, amikor az emberek először kezdték követelni a 8 órás munkaidőt.

Az új Munkatörvénykönyv jelentős hatásköröket biztosít a szakszervezeteknek. Javul általa a munkáltatókkal szembeni alkupozíciójuk is?

Csak megerősíteni tudom, hogy a törvények adta jogainkkal elégedettek vagyunk, a hiba a törvények betartatásában van. Gyakran jutunk abba a helyzetbe, hogy jó kollektív szerződést írunk alá, ám a munkaadó nem hajlandó betartani azt, és nincs eszköz, ami erre kényszerítené. Ugyanez vonatkozik a többi törvényes jogunkra is.

Nem mondható idillinek a viszonyuk a jelenlegi kormánnyal sem, pedig több mai kormánypárti politikus a szakszervezetben kezdte politikai pályafutását. Ám a HZDS-ben is vannak egykori szakszervezeti vezetők. Nem érzi úgy, hogy sokan csak ugródeszkának használják a szakszervezeteket?

Kijelenthetem, hogy én nem készülök politikai pályára és információim szerint a szakszervezetek többi vezetője sem követi néhány elődje példáját. Jó lenne, ha a valamikori szakszervezeti vezetők azokat a pártokat részesítenék előnyben, amelyek baloldali értékeket képviselnek, és nem szóródnának szét a teljes politikai palettán. Szeretnénk azt is, ha kapcsolatban maradnának a szakszervezetekkel.

Szakszervezeti vezetők szájából elhangzott, hogy a választásokon a baloldali pártok jelöltjeit fogják támogatni. Kit sorol ön jelenleg a baloldalhoz?

Nem azt mondtuk, hogy a baloldali pártokat fogjuk támogatni. Azt tanácsoljuk majd az embereknek, azokat a pártokat válasszák, melyek programja megegyezik a mi elképzeléseinkkel. Készítjük a jelenlegi parlamenti képviselők értékelését, elmondjuk az embereknek, melyik képviselő hogyan szavazott az egyes törvények elfogadásakor az elmúlt négy évben. Értékeljük a pártprogramok, a választási ígéretek teljesítését is, és ez alapján javasolunk vagy nem javasolunk valakit a választópolgárnak. Azokat a pártokat támogatjuk majd, akik a szociális állam elveit képviselik.

Megneveznek konkrét pártot?

Nem, nem mutatunk ujjal egy pártra sem, nem mondjuk, hogy az SDA-t vagy az SDĽ-t válasszátok, mert némelyik baloldali pártnak jobboldalibb programja van, mint a papíron jobboldalinak. Irigyeljük magyarországi vagy csehországi szomszédainkat, ahol a szakszervezet konkrét pártot tud javasolni a választópolgároknak. Egyik pártra sem tudjuk fenntartások nélkül azt mondani, hogy a mi szövetségesünk lehet.

Meg tudja nevezni azt a parlamenti pártot, amelyik az elmúlt négy évben ön szerint a leghatározottabban képviselte a baloldali értékeket?

Erre sem tudok egyértelmű választ adni, mert ez esetről esetre változik, attól függően, hogy kinek mi az érdeke. Néha az ellenzék támogatja a javaslatainkat, néha a kormánypártok.

Hogyan ünneplik az idei május 1-jét?

Központi ünnepségünk Liptószentmiklóson lesz, ötezer embert várunk. Más városokban is lesznek kisebb ünnepségek, esetleg tiltakozó felvonulások.