Merre tart a Csemadok? – Interjú Bárdos Gyulával

Mi a hatvanhét éve fennálló Csemadok feladata ma? Folytatni azt a közel hét évtizedes hagyományt, amellyel nemcsak a tradícióinkat tiszteljük, hanem a jelenben is hűek maradunk anyanyelvünkhöz, illetve aktívan tudjuk megélni és megvalósítani a felvidéki magyar kultúrát. A mai változó, felgyorsult, újszerű és vonzó munkamódszereket igénylő világban is. Ennek egyik előfeltétele, tagságunk korábban született tízezreinek megtartása mellett, hogy a kreatív ötletek és modern elképzelések iránt fogékony fiatalokat sikerüljön bevonni a Csemadok tevékenységébe. Könnyebb a patinás emlékű, nyilván büszkeségre is jogosító múltról beszélni, mint a jelenről?Határozottan könnyebb, de nem ez a jövő. Ez okból sem lehet pusztán szólam a fiatalítási szándék. A Csemadok szemszögéből nézve mennyiben előny vagy hátrány, hogy a szlovákiai magyarság kétpártrendszerben él – a nyájszellemet gerjesztő kisebbségi egypártrendszerrel szemben? A politikai síkon mutatkozó ellentétek a mi tagságunk tevékenységében is lecsapódnak. Ezért nehéz lenne előnyökről beszélni. Viszont a mai pártkonstelláció lényegében kizárja a kisebbségi egypártrendszer akolszellemének veszélyét, ami így – a Csemadokban is – a nézetek és vélemények pluralitását garantálja.Önmagában a választás lehetősége sohasem rossz. Elsősorban alapszervezeteink tagságán és a rendezvényeinket látogatókon múlik, hogy ettől a két-, sőt hárompártiságtól elrugaszkodva, civilekként, mennyire aktívak szervezetünk társadalmi, közművelődési és jól meghatározott kulturális céljainak megvalósításában. Képesek-e, hajlandók-e felülemelkedni a hazai magyar politikában esztendők óta tapasztalt, krónikus szembenálláson. Ugyanis a Csemadok kapuja mindenki előtt nyitva áll, pártszimpátiáktól vagy párttagságtól függetlenül, és a szerteágazó gyakorlati munkánkban sok lehetőséget kínál a szerepvállalásra.  Ez azt jelenti, hogy a szlovákiai magyarság körében, úgymond, befelé irányuló „expanziós politikát” folytat önazonosság-tudatunk megőrzéséért. E szándék tükrében a Csemadok mennyiben különbözik az 1989 előtti pozícióitól, amikor az itteni magyarság intézményes megtestesülése volt?A rendszerváltás előtt valóban mindenese volt a csehszlovákiai magyarságnak. Napjainkban célirányos programjának több eleme, tevékenységének bizonyos formái ugyan összehasonlíthatók a ’89 előtti idők teendőivel, de a működési körülményei homlokegyenest ellenkezők. Egyrészt a szabad társadalmi légkörnek köszönhetően sok új elképzelés született és számos civil szerveződés alakult; másrészt azonban a Csemadok a kilencvenes évek közepétől normatív támogatásként az állami költségvetésből egy lyukas garast sem kap.  Így az utóbbi 20-25 évben a társadalmi tekintélye is csorbult? Akadnak, akik kevésbé kedvező fényben próbálják feltüntetni. Tény, hogy közvetlenül a rendszerváltás után a Csemadok átmenetileg elbizonytalanodott. Viszont az nagyon jó, hogy párttá alakulás helyett végül is civilszervezet maradt. Igaz, meg kellett tanulnunk élni a gyökeresen megváltozott körülmények közt. Szerencsére ma már ott tartunk, hogy összesen harmincnál is több országos rendezvényt szervezünk, és az utóbbi négy évben megduplázódott a regionális és helyi rendezvényeink száma. Melyik a Csemadok erősebb pillére: a civil szférát mozgósító vagy a politikai hangsúlyokat bemutató?Egyértelműen a civil szférát előtérbe helyező művészeti és közművelődési tevékenység. Akkor is, ha legutóbb a Csemadok csak az egyik párt, az MKP választási kampányát támogatta?Ennek  voltak előzményei. A Csemadok eredetileg ugyanis közösségben, nem egy pártban gondolkodott. Országos tanácsunk is egyhangúlag megszavazta, hogy az MKP és a Híd próbáljon közös listával indulni a márciusi parlamenti választásokon. Hogy ez meghiúsult, az nem a Csemadok bűne. Noha ez még nem jelenti okvetlenül azt, hogy pártsemleges civilszervezetként helyes, ha teljes mellszélességgel csak az MKP-t favorizálja...Nézze, az a valóság, hogy a Híd nem vállalt egy közös képviselőjelölt-csapatot, vagy legalább azt, hogy annak esélyéről érdemben tárgyaljon. Inkább a saját érdekeit állította előtérbe. Természetesen parlamenti pártként ehhez megvolt a legitim joga. Viszont a Csemadoknak, társadalmi szervezetként, egyszerűen kötelessége – sokrétű kulturális tevékenysége mellett – közéleti kérdésekben is állást foglalni. Ebben az esetben sem a két párt egymás elleni kijátszása, hanem „csak” egy erősebb és hatékonyabb parlamenti képviselet elérése volt a célunk. És a közös lista ugyan nem jött létre, de a választások előtt felhívtuk a magyar választók figyelmét arra, hogy belátásuk szerint magyar jelöltekre szavazzanak. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"253376","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Sértő vagy elfogadható a Csemadok számára az a meglátás, hogy a politika és a civil szféra örvénylései között egyensúlyoz? Nem sértő. Ez a realitás. Egy számbeli kisebbségben élő közösségben elkerülhetetlenek az átfedések. Szerintem nem baj, ha valaki vállalja a véleményét, és világossá teszi, miként gondolkodik. Ettől még, pártállásától függetlenül, a Csemadokban is helye lehet. Ha ő is akarja. A mintegy félmillió szlovákiai magyarnak csupán 10-12 százaléka erősíti tagként is a Csemadokot. Megelégednek ennyivel?Nem célunk erőltetett toborzással felduzzasztani a taglétszámot. Így is a Kárpát-medence legnagyobb kisebbségi magyar civilszervezete vagyunk. A számok játékával szemben a tevékenységet tartjuk elsődlegesnek. A rendezvényeink iránt pedig sokszorosan nagyobb az érdeklődés. Most, a tisztújítás előtt ingott csak egy percig is az elnöki széke? Azt hiszem, nem, legalábbis a regionális konferenciák jelöléseinek ismeretében.  Az már megingathatta volna a székét, ha regnáló elnökként – még az októberi közgyűlés előtt – azt kezdeményezi, hogy ne csak az MKP vezető politikusai és a párt regionálisan befutott káderei kerüljenek a Csemadok országos elnökségébe, hanem a parlamentben és tavasz óta a kormányban képviselt Híd pártnak is felkínálnak egy, akárcsak tiszteletbeli helyet? Ha már a „civil” Csemadok legfelsőbb szintű vezetése képtelen meglenni gyakorló politikusok nélkül.Nem tartom jónak, ha mesterségesen kicentizzük a hazai magyar vagy a magyarokat is képviselő pártokkal szembeni viszonyunkat. A Csemadok nem zártkörű szervezet, ezért bár fizetség nélkül, de mindenkinek lehetősége van bekapcsolódni a munkánkba. Ez vonatkozik a nálunk különböző tisztségeket betöltő demokratikus jelölésekre is.  Ám ha marad az egyoldalú szimpátia, miként lesz ebből a Csemadok által sürgetett szlovákiai magyar kiegyezés?Hiba a Csemadokot abba a szerepbe szorítani, hogy az egyik párt mellett és a másik ellen van. Ezt a vádat egyszerűen nem tartom ildomosnak. Hogy a szóban forgó két párt között marad a haragszomrád, vagy lesz-e közelítés, távolról sem csupán a Csemadokon múlik, hanem a szlovákiai magyar értelmiségen és a sajtón is. Mi egyelőre a megosztottságnak pusztán a hátrányait tapasztaljuk: sokan csak azért nem mennek el egy-egy kulturális vagy közéleti rendezvényre, mert azt az „ellentábor” szervezi.  Pont ezért indokolt a felvetés: a pártfüggetlen Csemadok tesz-e konkrét lépéseket a kétpárti párbeszédért? Erre a dialógusra feltétlenül szükség van. Annak eredménye pedig, ha majd sor kerül rá, a jelenlevőkön múlik. A mi feladatunk szorgalmazni ezt az ügyet. A párbeszéd késlekedésének van ugyanis egy további vetülete. Az a tényszerű realitás, hogy a mindenkori kormányzattal kapcsolatot kell tartani, beszélő viszonyban kell lenni. Ez duplán érvényes, ha a kabinet több tagja, vállaltan és pártjuk programja szerint, saját érdekeinket is képviselni akarja. Elnök úr, de hát ön erre mondta márciusban, hogy halálos bűn volt belépni az új kormánykoalícióba! Ezt a szemrehányást a Csemadok elnökeként vagy az MKP második legtöbb preferenciaszavazatot kapott elnökségi tagjaként tette?Azt Bárdos Gyulaként mondtam. Mert a választók átverése volt egy harmadik Fico-kormány rohamléptű legitimálása. Ahogy azt a véleményemet szintén fenntartom, hogy egy felvidéki magyarokat is képviselő párt 1989 óta először tagja egy olyan kormánykoalíciónak, amelynek legerősebb pártját előzőleg még leváltani készült. Erre a dilemmára nyilván másként tekintenénk, ha az már a választások előtt nyilvánvaló: amennyiben mégsem sikerül kibilenteni a Smert a hatalomból, akkor a Híd olyan koalícióba is belép, amelyben tenni tud az itteni kisebbségekért, elsősorban a magyarságért. Kormányzati pozícióra törekedni ugyanis sosem ördögtől való gondolat, ha egy párt valóban meg akarja valósítani programját. Ebből a szemszögből ítélkezve a Csemadok régi-új elnöke feloldozást is adott már a „halálos bűn” vétke alól?A remélt pozitívumok egyelőre inkább csak a szándékok szintjén körvonalazódnak. Persze, az biztató, hogy az oktatásban, a kisebbségi kultúra finanszírozásában, a felelőtlenül elhanyagolt régiófejlesztésben számon kérhető javaslatokról és ígéretekről lehet tudni. Mert tavasszal azt is mondtam: a kisebbségi jogokat bővítő, a szlovákiai magyarság helyzetét javító, a Dél-Szlovákia gazdasági és közéleti szerepét fokozó intézkedések megvalósulása láttán én leszek az első, aki elismeréssel szól ezekről az eredményekről. És az ön elnöki „egyenlege”? Mi az, amit a 2012 óta eltelt idő elgondolkodtató tanulságai alapján konstruktív újdonságként kell szorgalmaznia a Csemadok élén?Izgalmas kérdés, mert amiatt valóban kissé tanácstalan vagyok, hogy ahol napjainkban viszonylag tömbben él még a hazai magyarság, ott csekélyebb a lelkesedés és a Csemadok iránti érdeklődés. Ahol szerényebbek a gazdasági és szociális körülmények, sőt már a szórványjelenség is tetten érhető, ott nagyobb és érezhetőbb a ragaszkodás. E különbözőség nyitjára, hátterének okaira szeretnék mielőbb rálelni. Egyszerűen tudni szeretném, hogy főként ott, ahol tömbben élünk, valóban a közéleti szekértáborok szembenállása teszi-e tartózkodóbbá, netán közönyösebbekké az embereket, ami a Csemadok működését is nehezíti. Mert ha igen, akkor ez is jelzi: a szlovákiai magyarság képviselői nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy egymással rivalizáljanak.