Menyhárt: Az etnikai politizálás tartósabb

Szlovákiában a parlamenti választások előtt a demokratikus pártok és szakértők mindig igyekeztek meghatározni, hogy az ország fejlődését, irányultságát figyelembe véve mi a választás tétje. 2020-ban mi a parlamenti választás tétje?

A tét a jelenlegi kormány leváltása. Annak a kormánynak a lecserélése, amelyik nem riadt vissza olyan módszerektől, amelyek a maffiára jellemzők. Ebből a változásból a magyaroknak is ki kell venniük a részüket, hiszen mindig a jó oldalon álltunk, és most újra ott a helyünk. Ez az országos tét. Nekünk, felvidéki magyaroknak pedig a parlamenti képviselet is a tét. Úgy gondolom, február 29. után a Híd befejezi a parlamenti munkáját, nem jut be, és az etnikai politizálás, amelyet most a Magyar Közösségi Összefogás (MKÖ) képvisel, kormányt vált.

A bizonytalan, passzív szavazók mobilizálása szempontjából a kampányidőszak vége kulcsfontosságú. A mértékadó, országos közvélemény-kutatók eredményei egyelőre azt mutatják hogy az MKÖ-nek hiányzik több tízezer szavazat a parlamenti küszöb eléréséhez. Hogyan próbálják mozgósítani a választókat a kampányfinisben?

Sokszor és sok helyen kell elmondani, hogy 160 000 szavazatra lesz szükség. Ha nagyon magas lesz a részvételi arány, akkor előfordulhat, hogy még több szavazat kell a bejutáshoz. Éppen ezért egy totális mozgósításrakellváltani. Mindenkinekel kell mondani, hogy talpra, magyar! A Magyar Közösség Pártja (MKP) a grund, négy százalék körüli eredményt mindig tudtunk hozni, ehhez kell még hozzátenni. Minden szavazat számít. Nemcsak kampányrendezvények, -események vannak, hanem kopogtató és egy nagyon erőteljes online kampány is. A déli régiókban pedig a vizuális megjelenés haladja meg a korábbi méreteket – látszik, hogy nekünk a dél a cél.

A Magyar Közösségi Összefogás listájára sok helyről érkeztek a jelöltek, akiknek eltérő a hátterük, a múltjuk, a személyes ambíciójuk. Hogyan lehet úgy egységesíteni a kampányt, hogy széles választói bázist szólítson meg, de közben ne legyen lemorzsolódás?

Több alkalommal elmondtam, ahol főznek, ott edénycsörgés is van. Ez most egy teljesen új helyzet, három párt hozta a jelöltjeit. Százalékarányosan a megoszlás 60-20-20, az MKP 90 jelöltet állított. Egy választási párt listáján vagyunk. Új elem az is, hogy a jelöltlista elején nem a már „befutottak” szerepelnek, tehát átrendeződés figyelhető meg. Ez egy „feszített” lista, az egyes jelöltek megmutathatják a mozgósító erejüket. Ez valóban egy nagyon tág lista, olyanokat is találunk, akik erősebben élik meg a magyarságukat.

Sok fura viszonyulás van, például MKP-sok, akik az Összefogás jelöltjei; Samu István, akinek komoly konfliktusa volt az MKPvel; Nagy József, aki nemrég Csáky Pál riválisa volt az EP-választáson stb.

Összeköti őket az ügy. Tény, hogy a kampány egy érzelmileg felfokozott időszak, párton belül is lehetnek feszültségek, de úgy érzem, eddig jól teljesítettük a feladatot. Már programalkotáskor sikerült jól összefésülni az eltérő nézeteket, világképeket.

A jelöltlista összeállításával mindenki elégedett volt?

Természetesen voltak elégedetlenkedők, de mindenki megmutathatja, mennyit tud hozzátenni a sikerhez. Egy hely a listán önmagában még semmire sem garancia, például a 16. és a 24. helyen is bősi jelölt van; meglátjuk, kinek hogyan sikerül a mozgósítás (16. Bindics László, a Magyar Fórum jelöltje, a 24. Fenes Iván, az MKP jelöltje – szerk. megj.).

2019 második fele a hosszú és fárasztó egyeztetés ideje volt a pártok között. Még abban sem jutottak egyetértésre, hogy miért nem egyeztek meg. Ha valóban a korábban említett parlamenti képviselet a fő cél, akkor annak elérését, a pártok támogatottságát ismerve, matematikailag a Híd és az MKP kiegyezésével lehetett volna a legkönnyebben biztosítani.

Amikor a májusi európai parlamenti választás után az elnökségünk ülésezett, a hiányzó 396 szavazat ismeretében azt fogalmaztuk meg, hogy a versengést be kell fejezni, mert nem lesz parlamenti képviselet. Első közeledésben a koalíció lehetősége merült fel a Híddal, ami magas, 7 százalékos bejutási küszöböt jelent. Ezt utasította el a Híd. Később, amikor egy választási párt listáján jelent volna meg a Híd és az MKP, az elnökségünk erre nemet mondott, mert ezzel az elmúlt négy évet, a Smerrel való kormányzást legitimáltuk volna.

Tehát továbbra is kizárják a Smerrel való kormányzás lehetőségét?

Az MKÖ nem fog a Smerrel kormányozni.

A Robert Ficótól megtisztított, Peter Pellegrini vezette Smerrel sem?

Nem.

Még úgy se, hogy Orbán Viktor a Fidesz kongresszuson kijelentette, hogy Pellegrininek szurkol?

Mindenki annak szurkol, akinek akar. Amikor a Magyar Közösségi Összefogás létrejött, akkor megegyeztünk abban, hogy ezt a kormányt mi le akarjuk váltani. Ráadásul Peter Pellegrini kijelenti, hogy nem baj, ha nem jutnak be a magyarok a parlamentbe, majd mi gondoskodunk róluk. Emlékszünk arra, hogyan gondoskodtak Malina Zsák Hedvigről, emlékszünk a dunaszerdahelyi szurkolóverésre, nem kérünk az ilyen gondoskodásból, mi a saját sorsunkat akarjuk irányítani.

Tegyük fel, hogy az MKÖ bejut a parlamentbe. Melyek azok a minisztériumok, amelyekért egy koalíciós tárgyaláson kardoskodna?

Az oktatási, a kulturális és az egészségügyi tárca nem tartozik a népszerű tárcák közé, de ezeken a területeken vannak szakembereink...

Ha a valóság talaján maradunk, akkor egy sokpárti koalícióban egy vagy két tárcánál nem lehet többre igény, és van pár „stratégiai” is, amelyet magyar párt nem fog megkapni.

Meg kell nézni, hogy mire van szüksége a déli régiónak. Például a mezőgazdaság és a turizmus két fontos, elhanyagolt, nem eléggé kiaknázott terület. Erre is van szakemberünk. A programunkban világosan benne vannak a prioritásaink. Nem állítom, hogy a Híd négyéves kormányzása alatt nem voltak eredmények, de lehet ezt jobban is csinálni.

Hogyan?

Nem kell aprópénzért eladni magunkat egy Smer-kormányban. Nem lehet megelégedni a morzsákkal. A rendelkezésre álló magyarországi források nem helyettesíthetik a szlovákiai forrásokat, abból is a maximumot kell kihozni.

Az ellenzéki, nem rendszerellenes, szlovák pártok kampányának középpontjában a korrupt Smer elleni küzdelem volt. Ahogy a közvélemény-kutatók Kotleba erősödését jelezték, rögtön több párt is a fasiszta előretörés veszélyeire hívta fel a figyelmet. Az MKÖ egyelőre nem olyan aktív ezen a téren…

A „tegyünk a gyűlölet ellen” kampányom erről szólt, és egy kisvideót is készítettem a témában. Kotlebát nagyon veszélyesnek tartom. Láttuk, hogy mit tettek Besztercebánya megyével, s most a nagypolitikában akarják magukat elfogadhatóvá tenni. Populista módon több mindent bírálnak, de nincsenek megoldásaik.

Kotleba rendszerellenességének és szélsőséges nézeteinek a szlovákiai magyarok körében is vannak támogatói. Mit tesz az MKP annak érdekében, hogy a Kotlebaveszélyre felhívja a figyelmet?

A jelenség nem új, a gömöri politikusaink már régóta mondják, hogy Kotleba erősödik a régióban. Nem véletlen, hogy pont ott erősödik, hiszen más problémák vannak Gömörben, mint Pozsonyban vagy Dunaszerdahelyen. A magyar ajkú romák és nem romák együttélését is feszültebbé, nehezebbé teszi Kotleba. De arról a veszélyről is beszélni kell, amit a szlovák pártok magyar platformjai jelentenek azáltal, hogy elszipkázzák a magyar szavazókat. Az a néhány magyar, akit „csaliként” dobtak be a listán a pártok, nem tud majd tenni értünk. Sem Kotleba, sem más szlovák pártok nem fognak érdemben képviselni bennünket. Nézzük meg, mit tudott tenni Grendel Gábor vagy Somogyi Szilárd a kisebbségért egy szlovák pártban, miközben mindkettőjüket tisztelem, de nem volt eszközük, lehetőségük. Ez egy csapdahelyzet, amiről a választóknak tudniuk kell.

Nem azok a szlovákiai magyarok indulnak el a szlovák pártok magyar platformjai felé, akik a Hídból és az MKP-ból is kiábrándultak?

Az MKÖ-ben is egy új generáció jelenik meg, amelyik új politikát szeretne meghonosítani, a Progresszív Szlovákiához hasonlóan új arcok jelennek meg. A progresszívek elsősorban a Híd volt szavazóit tudják megszólítani. A Híd nem fog bejutni a parlamentbe, több politikusa is felismerte ezt és már távozott, például Cséfalvay Katalin. A Híd tartóssága kérdéses. Az etnikai politizálásban nagyobb állandóság van, ez van Erdélyben, a Vajdaságban is. Az MKP akkor is itt lesz, ha valamilyen csoda folytán nem kerül be a parlamentbe. A szlovák pártok magyar platformjainak életképességével kapcsolatban is szkeptikus vagyok.

A jelenlegi felhozatalból hogyan állítana össze egy ideális kormánykoalíciót?

Hm, nehéz kérdés. Kizártuk a Smert, az SNS-t és Kotleba pártját. Valószínűleg ott lesz a Progresszív Szlovákia, megkerülhetetlenek, és ott lesz Kiska pártja is, ők már felvették velünk a kapcsolatot, aztán az SaS, amellyel már régi az együttműködés. És ott van Igor Matovič OĽaNO-ja, ők Nagyszombat megyében tapasztalhatták meg, hogy tudunk együttműködni. Szerintem Matovič változott az évek során, és nem egyszemélyes projektként tekint a pártra. A KDH-nál vannak nehézkedési pontok, fölvetették, hogy elég lojálisak vagyunk-e az országhoz. Felvidéki magyarként még mindig meglep, hogy egyesek nem hajlandók elfogadni, hogy mi a szülőföldünkön akarunk egyenjogú polgárként élni. Meglátjuk, hogy ez március 1. után hogyan alakul.

A májusi európai parlamenti választás után képviselő nélkül maradt az MKP, amelynek mindig volt képviselője Brüsszelben. Érezhető-e annak a hiánya, hogy nem elsőkézből szerzik meg az információt és nincs olyan szoros kapocs az uniós intézményekkel?

Mindenképpen érezhető a hiány, de Vincze Loránt (a Romániai Magyar Demokrata Szövetség EPképviselője – a szerk. megj.) felajánlotta, hogy képvisel bennünket. Csáky Pál egyik volt asszisztense jelenleg Vincze munkatársa, tehát van folytonosság, és rendszeresen informálódunk. Azonban összehasonlíthatatlanul más most a helyzet, és hogy mennyire tarthatatlan, az is jelzi, hogy a két volt EP-képviselő, Nagy József és Csáky Pál most egy listán indul.

Hogyan sikerült összeegyeztetni a pártelnöki munkát a civil élettel? Nem hiányzott a négy év alatt az aktív civil élet: egyetemi oktató, énekes, vőfély stb.?

Ezeket a tevékenységeket félre kellett tenni, mert egy regionális párt irányítása, ami 500 kilométert ölel fel, mindent visz. A civil életem a családom. A mindennapjaimat továbbra is civilként élem meg, mert mindenki ember, és csak utána politikus. A négy év alatt voltak hullámok, de nem szabad elfelejteni, hogy honnan jöttünk, mert a pártelnökség egy bizonyos időre szól, de embernek maradni a halálunkig tart.