Menü, extrák, satöbbi

Legutóbb azt a hirdetést adta fel a kábeltévé képújságjába, hogy „Alig használt összeesküvés-elméletek eladók vagy bérbe adók, jó állapotú és hosszú lejáratú világnézetet beszámítunk. Ugyanitt pályakezdő angyalokat szociális segédmunkára, részmunkaidőre felveszünk.” A hirdetésben aztán meghagyta a helyi általános iskola karbantartó műhelyének telefonszámát, nem túl jó viszonyt ápolt ugyanis a fűtővel, aki a kocsmában mindig olyanokkal viccelte meg, hogy megsózta a kisfröccsét, meg mert úgy hírlett, az ő feleségével jártak össze a kazánházban.

A kisfröccstéma még elment valahogy bosszú nélkül, de azt azért mégsem hagyhatta Galkovics, hogy a feleségét a búgó-remegő csövek és az olajszagú kazánok között simogassák, meg ki tudja még mit és hol. Az asszony többször úgy állított haza, hogy tiszta vaspor és gépzsír volt a háta, mivel a nagy lelkesedésben csak annyi időt hagyott a fűtő, hogy letúrja a munkapadról a szerszámokat, meg a burkolat nélküli, meztelen ventilátort, aztán csak a szuszogást és lihegést hallották a gyerekek a műhelyablakon át. Meg is jegyezték a srácok, hogy Jenő bácsinak milyen jó látni az arcát, mikor véget érnek az elfojtott sivítások meg hörgések. A fűtő persze a csövekre kente a dolgot, hogy a kondenzvezeték szokott így prüszkölni meg sikoltozni, szökik a nyomás valahol, de szerencsére mindig megtalálja a hibás részt – rendszerint két függőleges cső illesztésénél – és betömi. Csak azt furcsállták és tették szóvá a múltkor a harmadik bé felvilágosultabb tanulói, hogy de érdekes kondenzvezeték, hallották, amikor a nagy nyihákolás és sziszegés után Jenőbácsi azt kérdezte tőle, hogy milyen volt, és a cső még válaszolt is. A kondenzvezetéknek határozottan olyan hangja volt, mint az igazgatóhelyettes tanár néninek.

Ebből lett elege Galkovicsnak, mégsem hagyhatta, hogy a fűtő csak úgy lekondenzvezetékezze a feleségét, akivel már tizenöt éve házasok, a vállalati üdülős nyaralásokat nem is említve. Elege lett, és feladta a hirdetést a fűtő nevében. Két nap múlva csörgött a műhely telefonja, városi hívás volt, a helyi plébániáról telefonált az atya, hogy Jenő bátyám, nem lehet talán, hogy a húsz év kazánmagány és a vastag csövek monoton zúgása maradandó károkat okozott esetleg az idegrendszerben. A fűtő megnyugtatta a plébánost, hogy köszöni az aggodalmat, de nagyon jól érzi magát odalent a kazánházba, lelkileg oké, ha meg esetleg szellemi békére és megvilágosodásra vágyik, bekapcsolja az ívhegesztőt, a feszes ívfényben kiváló gondolatok születnek. Ha hinni kell valamiben, akkor az legyen valami olyan biztos és masszív dolog, mondta az atyának, mint például egy jól megfogalmazott hegesztési varrat.

A másik hirdetésben, amit Galkovics elküldött a helyi kábeltévé szerkesztőségébe, egy olyan háromlemezes dvd-sorozatot árult, amin a város éjszakai fényei látszanak, semmi egyéb, sárga csíkok az utcák, a közvilágítás halvány és beteges, köszönhetően az őszi gazégetések völgybe ragadt füstjeinek. A filmen óránként feltűnik valami autó, ami ahogy jön, úgy el is megy, és ugyancsak óránként megjelenik egy részeg vagy egy fiatal pár. A lényeg, hogy nem látni semmi konkrétat. A filmet ő maga rendezte, forgatta és szinkronizálta, az alkotás vágatlan, pedig ha a szükség és a művészi ambíció úgy kívánja, egészen jól vágja a filmjeit. A felesége ellenben már többször kijelentette, hogy úgy vágom ki a szemétbe, hogy maximum pofákat fogsz vágni, nem filmeket, érted? Meg hogy menjen orvoshoz, ha nem tudja feldolgozni az életet, még ha az néha kellemetlen is.

Az asszony nem tudja, hogy a filmezést az orvos írta fel, illetve találta ki, hogy Galkovics ezzel tudja le- és megkötni magában az érzelmeket meg az idegfeszülést, és így talán nem a család lesz összevágva, hanem a film. Mint például ez is itt. Olyanokat mond a filmen, hogy „mindenki alszik, alszik a városháza, alszanak a forgalomcsillapító szigetek, alszanak a mászókák és a testületi ülés jegyzőkönyvei.”

„Hagyjátok azt a nyakkendős embert a színpadon a mikrofonjával meg a szövegével, inkább beszéljetek egymással, mondjuk arról, hogy az élet szép, még ha előfordul is néha maghasadás, hiába, atomkorban vagyunk, tegyétek mikróba az álmaitokat, vagy csak menjetek ki az erdőbe és nézzétek meg, ahogy az állatok megnézik az erdőbe menőket, a fákon bogarak ülnek és pislogás nélkül olvasnak sok kis zöld könyvlapot, és az író örül az életnek, mint minden író, még ha néha béna is egyes világcsinálóban pár lelki szolgáltatás” – mondja a legvégén, az utolsó snitt után, és tisztán hallani, ahogy elesik és halk, de biztos horkolás veszi kezdetét.

A dvd-hez jár keménytok, van benne menü, extrák, satöbbi.