Mentes a megvesztegetésektől

Hankó Faragó Miklós: „A vádalku tipikusan olyan intézmény, amely jó, ha rejtve marad.” Szőcs Hajnalka felvételeSzlovákiában a közvélemény-kutatások eredményei azt mutatják, hogy éppen az igazságügyi szférában a legelterjedtebb a korrupció. Mi a helyzet ezen a téren Magyarországon?

Erről a kérdésről a mostani találkozón viszonylag hosszan tárgyaltunk, és én azzal büszkélkedhettem a kollégák előtt, hogy a magyar igazságszolgáltatást a korrupció még egészen bizonyosan nem érte el. Ha azok a törvényhozási, jogalkalmazási intézkedések hatályba lépnek és maradnak, amelyeket szerettünk volna elérni és egyébként is alkalmazunk, akkor jó reményünk van arra, hogy az igazságszolgáltatás mentes maradjon a korrupciótól. Sajnos, ez a magyar közélet sok más területére – önkormányzatok, rendőrség, közigazgatás –nem érvényes.

Nem is fordult még elő olyan eset, hogy bírót vagy ügyészt kellett volna visszahívni a posztjáról, mert megvesztegették?

Nem tudok róla, hogy egy bíró bármilyen módon visszaélt volna a hatalmával, és a korrupciót valamilyen módon ki lehetett volna mutatni a tevékenységében. Természetesen nem tartom kizártnak, hogy ilyen előfordult, de észrevehető mértékben nincs jelen az igazságszolgáltatásban a korrupció. Naponta több ezer ügy dől el Magyarországon, 2700 bíró ítélkezik, ezért előfordulhatnak kivételek.

Egy másik nagyon elterjedt jelenség a szervezett bűnözés, a maffiák tevékenysége, ami, azt hiszem, egyetlen posztkommunista országot sem került el. Ezzel mennyire sikeresen tud küzdeni a magyar igazságszolgáltatás?

A szervezett bűnözés valóban rendkívül veszélyes, Magyarország is küzd a problémával. Ez az a terület, ahol a bűnözés nemzetközivé válása egyértelműen kimutatható. Örülök annak, hogy az együttműködés akár a visegrádi országok, akár az Európai Unió tagállamai, akár az Európa Tanács keretében hatékonyabb, intenzívebb lesz, mert csak az együttes fellépés lehet eredményes. A Magyar Köztársaság például csatlakozott minden olyan nemzetközi egyezményhez, amely a korrupció visszaszorítására, megakadályozására született, de ez önmagában természetesen nem elég. A hazai belső jogalkotás terén is állandóan gondolkodunk olyan lépéseken, amelyeket érdemes megtenni, leginkább a megelőzést tartjuk hatékonynak.

Bizonyosan a megelőzés lenne a leghatékonyabb módja a bűnözés elleni harcnak, ám ha már megtörtént a bűntény, nagyon fontos dolog a bizonyítási eljárás. Ebben milyen eszközöket használ a magyar igazságügy, és milyen sikerrel használja őket? Gondolok itt például a védett tanú vagy a vádalku intézményére.

Június elsején lépett hatályba az új magyar büntetőeljárási törvény. Ez például a vádalku intézményét már ismeri. Természetesen a titkosszolgálatok korábban is megtették, hogy az együttműködő személyeket valamilyen módon legális kedvezményben részesítették. Nem hiszem, hogy kimutatható sok eltérés az egyes országok jogalkotásában ezen a téren.

Tudna említeni esetet, amelyben a vádalku alkalmazásával értek el sikert a bizonyítási eljárásban?

Hát, a vádalku tipikusan olyan intézmény, amely jó, ha rejtve marad. De természetesen ugyanúgy fontos, hogy a törvényes garanciák minden tekintetben teljesüljenek. De nagyon nagy hiba lenne átesni a ló másik oldalára, azaz a nagyon hatékony fellépés mellett nagyon nagy hiba lenne, ha az alkotmányos jogok, az emberi jogok sérelmet szenvednének.

Egyik dolog a vádalku, amikor magával a bűnözővel, mondjuk, egy maffiacsoport tagjával köt alkut az igazságszolgáltatás, a másik dolog a titkos ügynökök, a beépített emberek munkája. Ezt milyen mértékben tudják felhasználni?

Természetesen ez mind a titkosszolgálat, mind a rendőrség tevékenységével kapcsolatban ismert fogalom, és korábban, évekkel ezelőtt is alkalmazott eszköz volt annak érdekében, hogy megfelelő információkhoz jussanak. Az a fontos, hogy az ilyen jellegű tevékenységnek nagyon pontos jogszabályi garanciái legyenek, és az arra hivatott szervek ezt képesek legyenek ellenőrzés alatt tartani.

Szlovákiában most terveznek olyan intézkedéseket hozni, amelyek a szervezett bűnözés elleni harcban tevékenykedő speciális ügyészeknek, bíróknak nagyobb személyi biztonságot garantálnának. Például olyan helyen laknának, amelyet biztonsági berendezésekkel és egyéb módon lehet őrizni, védeni. Magyarországon létezik ilyesmi?

Ez ilyen módon Magyarországon még nem merült fel. Nagyon sok bírót, ügyészt ismerek, és tudom, hogy ők ugyanúgy élnek, laknak a városokban, Budapesten vagy másutt, mint bárki más. Nem tudok róla, hogy valakit olyan módon fenyegetnének, hogy a dolog érdemben megfontolandó legyen. Mindig születnek olyan levelek, amelyeket valaki mérgében, meggondolatlanul ír meg, és bedobja egy bíró postaládájába. Nyilván a szervezett bűnözéssel kapcsolatban nagyobb a veszély. Működik például a védett tanú intézménye.