Mennyit ér egy gyerek?

Ősszel kerülhet a parlament elé az oktatási intézmények finanszírozását szabályzó jogszabály. A tervezett módosításokról egyelőre semmi sem szivárgott ki. A jelenleg hatályos normatív finanszírozás alapján az iskolák minden diák után úgynevezett normatívát, vagyis fejpénzt kapnak. Az összeg iskolatípusonként változik, az alapiskolák hozzávetőlegesen 1300–1500 euró közötti összeget kapnak egy tanuló után. Ez a modell elsősorban a nagy létszámú iskolák működtetésének kedvez. Egy másik finanszírozási mód az osztályalapú finanszírozás, mely nem a diákok létszámából indul ki, hanem minden osztály működtetésére fix összeget jelentene az iskolának. Utóbbi az alacsony létszámú iskolák fenntartására jelentene megoldást. Arról, hogy az oktatási minisztérium melyik modellt támogatja, Peter Krajňák (Híd) oktatásügyi államtitkár nem akart konkrétumokat elárulni. „A finanszírozással kapcsolatban több vélemény van, folynak az egyeztetések” – tért ki a válasz elől Krajňák. Előbb össze fogják vetni a két finanszírozási modell abszolút számait. Az államtitkár állítja, arra törekednek majd, hogy ne az alacsony létszámú iskolák húzzák a rövidebbet.

Jókai Tibor, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke szerint a magyar iskolák szempontjából a két modell kombinálása lenne az ideális. „A jelenlegi rendszert 250 fős iskolákra dolgozták ki, a normatív finanszírozás az ő esetükben valóban működik, és általában gond nélkül gazdálkodnak a nekik járó összegből. Ellenben az alacsony létszámú iskolák állandó pénzhiánnyal küzdenek” – magyarázza Jókai Tibor. Utóbbiak költségvetését az önkormányzatok is kipótolják, illetve évente két alkalommal kérhetnek támogatást az oktatási minisztériumtól. A tárca egyéni elbírálás alapján segíti ki az anyagi nehézségekkel küzdő iskolákat. Jókai szerint a magyar iskolák addig nincsenek veszélyben, míg a tárca kisegíti a kisiskolákat. Andruskó Imre meghagyná a normatív finanszírozási rendszert, de emelné a normatíva értékét. „Ennek sajnos az lenne az ára, hogy iskolákat kellene bezárni, de ez hosszútávon amúgy is elkerülhetetlen, mert az utóbbi 15 év alatt drasztikusan csökkent a diákok száma. Ha nem emelik meg az összeget, mindegy hogyan osztják el, mindig lesznek nyertesek és vesztesek is” – mondja a komáromi Selye János Gimnázium igazgatója. 

Egységes finanszírozást szeretnének a pedagógusok

A pedagógus társadalom szerint a normatív finanszírozás – a kisiskolák nehéz anyagi helyzete mellett – magával hozta a színvonal csökkenését is. Ez elsősorban a középiskoláknál mutatkozik meg. „A kvóták bevezetésével gyakorlatilag értelmét vesztette a kilencedikes diákok tesztelése és a felvételi vizsga. Már évek óta nem beszélhetünk felvételi vizsgáról, csak toborzásról” – mondta el lapunknak egy neve elhallgatását kérő pedagógus, aki állítja, hogy a diákok létszámának drasztikus csökkenése és a fejkvóta bevezetése miatt gyakorlatilag minden diákot felvesznek az iskolák. „Az utóbbi tíz évben a diákok tudása mellékessé vált” – mondja a pedagógus, hozzátéve, hogy természetesen vannak jó nevű iskolák, ahová manapság is a teljesítmény alapján lehet bejutni.

Orosz István, a rimaszombati Tompa Mihály Alapiskola igazgatója az osztály alapú, illetve a normatív finanszírozás helyett sokkal súlyosabb és sürgősen megoldandóbb problémának tartja, hogy az oktatási intézmények dolgozóit két forrásból finanszírozzák. A pedagógusokat a normatív finanszírozáson keresztül, míg a nevelőnők bérét, illetve az óvodák, művészeti alapiskolák, kollégiumok, szabadidő központok és az iskolai étkezdék teljes költségét az önkormányzatok fedezik. „Ez egy kettős helyzetet szül, a pedagógusok béremelésével a normatív finanszírozás számol, és a pedagógusok gond nélkül meg is kapják. Ellenben az óvodai nevelőnőkkel és a napközis nevelőnőkkel, mert az ő bérüket az önkormányzatnak kell előteremtenie, szeptemberre 6%-os emelést” – magyarázza Orosz István. Az igazgató szerint meg kellene találni a módját annak, hogy az ő bérüket is a normatív finanszírozásból fedezzék, mert ez a csoport így a polgármesterek kénye kedvének van kitéve. Nyílt titok, hogy az önkormányzatok és a megyék mellőzik a nevelőnők béremelését, és nem folyósítják a kreditrendszer alapján járó bérkiegészítést sem. Bár ezzel törvényt sértenek, általában azzal érvelnek, hogy nincs rá anyagi keretük. „Az érintettek pedig gyakorlatilag tehetetlenek, vagy alacsonyabb fizetésért dolgoznak, vagy felmondhatnak” – mondta Orosz István. A törvénysértést egyébként csak a pénzügyminisztérium átfogó ellenőrzése leplezné le, arra pedig csak elvétve van példa az önkormányzatoknál.

Az oktatásügy finanszírozását az Oktatási és Tudományos Dolgozók Szakszervezete (OZ PŠaV) is módosítaná. Pavel Ondek szakszervezeti elnök májusban adta le azt a közel 80 ezer aláírást tartalmazó petíciót, mellyel az oktatásügy egységesítésére szólítják fel a tárcát. Egyrészt azt szeretnék, hogy az összes oktatási intézmény egységesen az oktatási tárca hatáskörébe tartozzon, jelenleg néhány (pl. a kétnyelvű gimnáziumok, a reedukációs központok) a belügyminisztériumhoz van sorolva. Másrészt pedig az önkormányzatoktól és a megyéktől az oktatási tárcához utalnák vissza az úgynevezett átruházott jogkörökbe sorolt óvodák, művészeti alapiskolák, kollégiumok és szabadidőközpontok finanszírozását. Az OZ PŠaV szerint így orvosolni lehetne a béreknél tapasztalt diszkriminációt. A Szlovákiai Városok és Falvak Társulása (ZMOS) és a megyék is maximálisan ellenzik a lépést. Állítják, hogy ezzel destabilizálódna és veszélybe kerülne a közszféra finanszírozása.

Andruskó Imre szerint az óvodákat mindenképpen az önkormányzatoknál kellene hagyni, de azt ő is elismeri, hogy megoldást kell találni a napközis és az óvodai nevelőnők bérezésére is. „Bizonyos százalékkal meg kellene emelni az önkormányzatoknak folyósított részadót, hogy ebből fedezni tudják az oktatásügyi alkalmazottak béremelését. Arról nem is beszélve, hogy a nem pedagógiai alkalmazottak bérét is emelni kellene” – véli Andruskó Imre.