Még van miért küzdenünk

Simon Zsolt: „Az uniós pénzek merítését illetően a többi visegrádi országhoz viszonyítva is elég jó eredményt értünk el.” Somogyi Tibor felvételeLát még lehetőséget valamilyen többlet kiharcolására, kialkudására a csúcsértekezlet helyszínén?

Remélem, még sikerül valamilyen pluszt kiharcolni Szlovákia számára. A legfőbb célunk a csatlakozást követő első évekre előirányozott 25, 30, 35 százalékos közvetlen kifizetések mértékének emelése, az átmeneti időszak csökkentése és az éves tejkvóta növelése.

A tizenötök, s főleg a nettó befizető országok eddig nem igazán mutattak hajlandóságot arra, hogy a számukra is stratégiai fontosságú kérdésekben – az átmeneti időszak, a tejkvóta – könnyítéseket fogadnának el...

Ha sikerül a közvetlen kifizetések szintjét megemelni, akkor ezzel arányosan az átmeneti időszak is csökken, hiszen ha magasabb szintről rajtolunk, akkor hamarabb elérjük a száz százalékot. Számunkra nagyon fontos, hogy magasabb tejkvótát kapjunk. Bár az Európai Unió lezártnak tartja a tejkvóta kérdését, Szlovákia kikötötte, hogy ha bármelyik tagjelöltnek emelnék a kvótáját, akkor erre mi is igényt tartunk.

E heti hírek szerint az EU egyes tagállamai rábólintanának a közvetlen kifizetések 45, 50, 55 százalékra történő növelésére. Ez ugyanakkor nem jelent több pénzt Brüsszeltől, csak az országnak előirányozott tétel átcsoportosítását. Magyarán, az egyes tagjelölteknek szánt pénzek egyik zsebből a másikba kerülnek, ami mégsem olyan nagy engedmény. Ön ezt másként értékeli?

Ha a strukturális és kohéziós alapokat vesszük figyelembe, akkor a közvetlen kifizetések mértékének növelése eredmény. A közvetlen kifizetések ugyanis alanyi jogon járnak, a strukturális és kohéziós alapokból juttatott pénzekre viszont pályázni kell, a termelőknek projektumokat kell készíteniük, s bizonytalan, hogy ebből mennyit tartanak majd támogatásra érdemesnek. A szaktárca mindenesetre mindent megtesz a mezőgazdasági termelők felkészítéséért, hogy jó projektumokkal tudjanak pályázni. Összegezve úgy ítéljük meg, hogy az Európai Unióban még van olyan tartalék, amiért érdemes küzdeni.

Milyen helyzetben van a szlovákiai mezőgazdaság, mennyiben készült fel az uniós csatlakozásra? Több agrárközgazdász a napokban úgy fogalmazott, hogy az elmúlt 10 évet elfecséreltük, nem használtuk fel a termelők és az ágazat felkészítésére, illetve figyelmen kívül hagytuk, hogy épp a mezőgazdaság az az ágazat, amely által az EU-csatlakozás után lényegesen több uniós pénzhez juthatnánk. Elvégre nem kis összeget kell majd tagdíjként befizetni a bruttó hazai össztermékből a közös kasszába...

Az uniós pénzek merítését illetően a többi visegrádi országhoz viszonyítva is elég jó eredményt értünk el. Az egy lakosra átszámított összeg Szlovákia esetében 162 eurót tesz ki, Lengyelország 167 eurót, viszont a csehek csak 52 eurót kapnak. Ha az eddig megtárgyalt és Brüsszel által jóváhagyott csatlakozási kritériumokat vesszük alapul, akkor a tíz tagjelölt országból a mezőgazdaság terén Szlovákia van a második helyen az egy főre jutó uniós támogatásokban. Azzal egyetértek, hogy Szlovákia az elmúlt 10 évben más agrárpolitikát folytatott. Ha magasabb szintre emelte volna a mezőgazdaságot, akkor az EU-ba kerülve hatékonyabban és jobban tudott volna helytállni a versenyben. Felméréseink alapján a szlovákiai mezőgazdaság nagy része nagyüzemi jellegénél fogva még így is olcsóbban tud majd termelni, így versenyképes lesz az uniós piacon is. A kistermelőknél a hatékonyság még nagyobb lehet, tehát ők is versenyképesek lesznek. Viszont azok a cégek, amelyeket az elmúlt kormányzatok dotációkkal és más támogatásokkal névlegesen fenntartottak, valószínűleg megszűnnek. Elvégre aki nem tud termelni, az hagyja abba, aki viszont tud, annak nagyobb lehetőséget kell biztosítani, hogy sikeresebb lehessen.

Mire elég a maradék másfél év?

Szlovákia eléggé későn kezdett el foglalkozni az európai uniós csatlakozással, főleg a mezőgazdaságot illetően. Az első kormányhatározat az EU-s pénzek felhasználását lehetővé tevő intézmények megalakításáról csak 2000 szeptemberében született, miközben Magyarország és Csehország már 1999-ben döntött ezen intézmények létrehozásáról. Mivel elődöm is csúszásba került a nélkülözhetetlen intézmények kiépítésében, féltem attól, hogy nem leszünk képesek bepótolni a lemaradást. Ám mivel a csatlakozásra valószínűleg csak 2004. május elsején kerülhet sor, kaptunk még néhány hónapot a lemaradás pótlására.

Kapcsolat Pozsony és Koppenhága között

Pozsony. A csatlakozási tárgyalások idejére a szlovák agrártárca létrehozott egy forróvonalat Koppenhága és Pozsony, pontosabban a szaktárca Dániában tárgyaló tagjai és a szlovák mezőgazdasági agrárkamara között. Célja lehetővé tenni az agrár-érdekképviseleti szerveknek, hogy beleszóljanak a tárgyalások menetébe, ha azok esetleg úgy alakulnak, hogy valamit valamiért fel kell áldozni – közölte lapunkkal Czajlik Katalin, a mezőgazdasági miniszter szóvivője. Ivan Oravec, az agrárkamara elnöke megerősítette, hogy szakértőik Pozsonyban figyelik majd a tárgyalások menetét, és elemzik az utólag kialkudott csatlakozási feltételeket. (gy)