Magyar ovi: kész az új épület, mégsem költözhetnek

Az adón múlik a tulajdonjog Az iskola mögötti telket 2005-ben vásárolta meg Dixia Solaris ingatlanfejlesztő csoport, hogy ott többfunkciós épülettömböt emeljen. Mivel kiderült, hogy a telken az iskolának, pontosabban az iskola polgári társulásának, a Ratio Educationisnak is van egy része, Dávid Béla, az akkori igazgató előszerződést kötött a befektetőkkel. Ennek értelmében a Dixia Solaris kötelezte magát, hogy a telekrész fejében egy különálló épületet emel, amelyben a magyar óvoda fog működni. Az előzetes tervek szerint az épületet már 2007-ben át kellett volna adni, de közbejött a gazdasági válság, a Dixia élén is változás történt és az építkezés további hat évig húzódott. „2013 decemberében adták át az épületet és mi azt hittük, pár héten belül már költözhetnek is az óvodások. Mint kiderült, ez naiv elképzelés volt, mert a Dixia Solaris csak akkor hajlandó a Ratio Educationis társulásra íratni az épületet, ha az az általános forgalmi adó ráeső részét kifizeti. Az épületkomplexum áfája 154 957 euró, és ebből az óvodára eső rész 25 826. Amíg ezt ki nem fizetjük, addig az épület nem a miénk” – mondja Morvay Katalin, a Duna Utcai Alapiskola és Gimnázium igazgatónője, aki ezt nem sejtve már tavaly decemberben tárgyalni kezdett az óvárosi önkormányzat vezetőivel. „Felajánlottam, hogy a magyar óvoda költözzön ide és az Augusztus 29. utcán felszabadult helyiségekben ezáltal nyithatnak további két osztályt. Gondoltam, kapva kapnak a lehetőségen, hiszen kevés az óvoda, ráadásul az önkormányzati választások évében voltunk. Közben azonban kiderült, hogy az épület a kifizetetlen áfa miatt még nem a miénk, ráadásul, ha ezt sikerülne is rendeznünk, az épületben még vagy 20 ezer euró értékű munkára van szükség. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"177069","attributes":{"alt":"","class":"media-image attr__author__Somogyi Tibor felvétele","height":"411","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Az Óváros nem akart idegen tulajdonú épületbe befektetni, ezért abban állapodtunk meg, hogy ha mi befejezzük az óvodát, akkor azt a 20 ezer eurót a bérleti díjban megtérítik nekünk. Az óvoda alapterülete négyszáz négyzetméter, havi 5 eurós bérleti díjban azaz 2000 euróban állapodtunk meg, tíz hónap alatt megtérült volna a befektetésünk. Utána, magyar óvodáról lévén szó, megállapodtunk volna az önkormányzattal jelképes bérleti díjban. Kommersz célokra bármikor bérbe adhatnám a belvárosi ingatlant, és ez esetben az áfa is hamar megtérülne, de nem az a célunk, hogy keressünk ezen az épületen” – mondja az igazgatónő. A régi óvodát próbálják rendbe hozni Végül is a dologból nem lett semmi, az Óváros a rendezetlen jogviszonyok miatt nem volt hajlandó fizetni a bérleményért. A Ratio Educationisnak pedig a jelek szerint ahhoz nem fűlik a foga, hogy kis híján 26 ezer eurót kifizessen az épületért, mert ha keresni nem akar is rajta, érthető, hogy ráfizetni sem akar. Morvay Katalin szerint az volna a legjárhatóbb út, ha az óvoda a két iskolával közös igazgatás alatt működne, és így egységes magyar oktatási központ jönne létre a Duna utcán az óvodától a gimnáziumig. A megyei önkormányzatnál állítólag van is erre fogadókészség, bár a megyék nem működtetnek óvodákat. A szakmai, módszertani problémákat azonban mind át lehetne hidalni abban a pillanatban, amint a Ratio Educationis az épület jogos tulajdonosaként ülne tárgyalóasztalhoz. És ezzel ismét elérkeztünk a 26 ezer euróhoz, amit a polgári társulás csakis a szülők adományaiból és szponzori támogatásokból tudna összeszedni. „Nagyjából 10-11 ezer eurót forgatunk évente, ebből tudjuk kicsit fejleszteni az iskolát. Azok, akik erre áldoztak, joggal mondják, hogy nem az óvodára szánták a pénzt, de talán ha összefognánk az óvodások szüleivel…” – gondolkozik hangosan az igazgatónő. Az óvodások szülei viszont szintén joggal mondják azt, hogy az épület a Ratio Educationis tulajdona marad, a társulásnak kell rendezni a jogviszonyokat és állni ennek költségét. Ráadásul ők folyamatosan gyűjtenek és adakoznak arra, hogy a mostani óvoda egyáltalán üzemképes legyen. Most már leginkább erre összpontosítanak, mert úgy vélik, az új épületbe való költözés egyre bizonytalanabb, a gyerekük pedig a régi épületben addig is fázik. Jelenleg az Augusztus 29. utcai óvodát 73 gyerek látogatja, ebből a magyar osztályokat 37. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"177070","attributes":{"alt":"","class":"media-image attr__author__Somogyi Tibor felvétele","height":"328","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Turján Melinda, az óvoda igazgatónője lapunknak azt mondta, nekik minden megoldás elfogadható, ha az eredmény az lesz, hogy beköltözhetnek az új épületbe. De mivel a tárgyalások megrekedtek, egyelőre a saját lehetőségeiken belül keresik a megoldást és ez a mostani épület felújítása. „Először az udvart és a játszóteret szeretnénk rendbe hozni, de az ajtókat, az ablakokat és a kazánt is cserélni kellene. Amennyire tud, segít az önkormányzat, most például új öltözőszekrénykéket kaptunk, de a kiadások jelentős részét a szülők állják. Akik ide áldoztak, azokat én már nem kérhetem arra, hogy oda is áldozzanak, márpedig ott is szükség lesz bútorokra, játékokra, segédeszközökre” – sorolja az igazgatónő. Azt mondja, bízik abban, hogy előbb-utóbb beköltözhet a magyar óvodai részleg az új épületbe, de számolni csak akkor fog ezzel, ha már biztosra veheti. Ki teremtse elő a pénzt? Morvay Katalin azonban már most is biztos benne, hogy 2015 végéig rendezi a tulajdonosi viszonyokat. „Várom a konstruktív ötleteket, honnan lehetne előteremteni a pénzt. Legutóbb júniusban találkoztam az óvodás gyermekek szüleivel, akkor abban maradtunk, hogy megpróbálunk a megye felé lépéseket tenni. Ha az Augusztus 29. utcai óvodában úgy döntenek, hogy mégsem költöznének ide, szerintem akkor sem volna gond akár még egy magyar óvodát nyitni. Én is minden megoldásra nyitott vagyok: vigye a város, vagy a megye és tartozzon hozzánk, vagy ha minden kötél szakad, ki kell adnom. Ezt nem szeretném, mert a közös ügy fontosabb, mint az anyagi érdek” – hangsúlyozza Morvay Katalin. Úgy tűnik a cél is közös, csak az elérése akadozik, mert nem adják ingyen. Az érdekelteknek talán inkább az anyagiak előteremtéséről kellene tárgyalniuk, ahelyett, hogy már azt tervezik, ki lesz óvoda fenntartója. A 26 ezer euró ugyan mindkét fél számára nagy teher, főleg, ha az iskolások szülei azt nézik, hogy az ő gyereküket ez már nem érinti, az óvodásoké pedig azt, hogy egy-két év múlva az övékét sem fogja, mert addigra kijárja az óvodát. Pedig ennél előbbre kellene látni, mert magyar óvoda nélkül nincs magyar iskola és ez fordítva is érvényes. Sőt, érvényes lesz néhány év múlva is, amikor már rég mások gyerekei élvezik azt, amire a mostani óvodások, iskolások szülei adakoztak. Egyszerűen ezt nevezik közösségi gondolkodásnak.