Magyar Fordítóház Balatonfüreden

Az idén éppen húsz esztendeje elhunyt Lipták Gábor író volt, meséket, legendákat, néprajzi, helytörténeti munkákat írt, néhány könyve is megjelent. A negyvenes évek végétől, és főleg az ötvenes-hatvanas években háza rendszeresen irodalmi szalonnak adott otthont. A házban olyan neves írók is megfordultak, mint Déry Tibor vagy Örkény István. És Liptákék hosszabb időre is meghívták magukhoz a korabeli írókat, képzőművészeket. Pilinszky János és Szabó Lőrinc például heteket is ott töltöttek, számos jelentős alkotásuk a Lipták Házban született. Az ódon villa mozgalmas múltját több vendégkönyv és fotó tanúsítja a házban berendezett emlékszobában – és Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban is.

A villát Lipták Gábor még életében a Művészeti Alapra (ma Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány) hagyta örökül. A végakaratnak megfelelően ma is irodalmi célokra használják. Neves fordítók és írók lakják a világ minden részéről, és fordítják különféle nyelvekre a magyar irodalmat. A Magyar Fordítóház Alapítvány szépen rendbe hozta a házat, cserébe használhatják az épületet. A nyáron az Ünnepi Könyvhét egyik író-olvasó találkozóját is itt tartották, amelyen felvidéki magyar írók mutatták be könyveiket.

Rácz Péter a Magyar Fordítóház Alapítvány vezetőjeként nyolc éve intézi a ház ügyeit. Egyébként költő, eddig három verskötete jelent meg. Emellett németből fordít irodalmi és filozófiai szövegeket. A Lipták Ház életéről, a Magyar Fordítóház működéséről a helyszínen beszélgettünk.

Hogyan jött létre ez a Fordítóház?

Jártam egyszer egy németországi fordítóházban, ami maga volt a tökély. Az egy kicsit különbözött ettől, mert ott minden nyelvről minden nyelvre lehetett fordítani. A Magyar Fordítóházban csupán magyar irodalmi műveket fordítanak. Nem győznénk a többit. Tehát ez a ház arra szolgál, hogy azok a különböző nemzetiségű és állampolgárságú műfordítók találjanak itt akár hetekre-hónapokra is otthonra, akik magyar irodalmi alkotásokat fordítanak a világ bármely nyelvére. Azért is szükséges ez, hogy magyar nyelvi közegben lehessenek, kapjanak ösztöndíjat, jó könyvtáruk legyen. Tökéletes feltételek biztosításával próbáljuk elősegíteni, hogy itt elvégzett munkájuk minősége a lehető legjobb lehessen. Japánban, Indiában vagy Spanyolországban élve is lehet ugyan magyarból fordítani, de nálunk elevenebb a kapcsolat a magyar nyelvvel. És itt sokkal több kortárs magyar irodalmi művet olvashat a szakember.

Ezek szerint saját könyvtáruk is van…

Természetesen, a kezdetektől fogva. Nagyon fontos volt, hogy jó könyvtárunk legyen, hogy mindent megtaláljon a fordító. Ne kelljen otthonról hoznia a szótárakat, mert azok igen súlyosak. Azt is szem előtt tartottuk, hogy a műfordítók a frissen megjelent irodalmi folyóiratokból tájékozódhassanak, és hogy a legújabb magyar könyvek is ott sorakozzanak a polcokon. ĺgy aztán könnyen megeshet, hogy a műfordító éppen itt talál egy olyan könyvet, amelyet kedve lenne lefordítani, és ha az a kiadójának is elnyeri a tetszését, lehet, hogy jövőre már annak az átültetésén dolgozik nálunk. A különböző fordítási problémákat is meg lehet itt beszélni a szerzőkkel, vagy bárkivel, aki éppen a házban van. Azonkívül pedig: aki itt tartózkodik, részt vehet a magyar kulturális életben. Elmehet Budapestre, vagy akár ide is hívhat embereket.

Hogyan lehet ide eljutni?

Pályázati úton. Az érdeklődő ír egy levelet az alapítványunknak, hogy ezt és ezt fordítja, van már kiadói szerződése is, és szeretne jönni. A kuratóriumunk könnyen és gyorsan dönt. Utána már csak az időpontot kell egyeztetni. Itt a házban hat szoba van, egyszerre hat vendéget tudunk fogadni teljes technikai komforttal. Az ösztöndíj nagyjából fedezi az itt-tartózkodás költségeit, tehát abból meg lehet élni, esetleg még könyveket is tud venni a fordító. Van egy konyhánk is, ahol akár főzhet is magának, vagy elmegy enni valahova. Itt a lehető legkevesebb szabály köti az embereket. Egész egyszerűen csak az a feladat, hogy dolgozzon, és az egyetlen elvárásunk, hogy másokat ne zavarjon a munkában. De általában nagyon jó hangulatú társaságok jönnek itt össze. A munkanyelv a magyar, mindenki, aki idejön, tud magyarul, legfeljebb különböző szinten.

Az alapítványnak tehát az a célja, hogy minél több magyar művet lefordítsanak idegen nyelvekre?

A célja az, hogy jó fordítások szülessenek. A munkafeltételek legyenek olyan jók, hogy itt jobb legyen dolgozni, mint otthon. Azok a fordítók, akik már jártak nálunk – megjegyzem, nagyon sok visszatérő vendégünk van –, nagy örömmel jönnek vissza. Talán már azért is keresik az újabb munkákat, mert szeretnek itt dolgozni. Ezáltal nem csak a fordítások minőségét, hanem a mennyiségét is tudjuk befolyásolni.

Kiknek a műveit fordítják Önöknél legtöbbször – és milyen nyelvekre?

Az utóbbi években természetesen voltak olyan „sláger” szerzők, mint például Márai Sándor vagy Kertész Imre. Márait az európai kiadók 1999-ben fedezték fel a Frankfurti Könyvvásáron. Azóta már oroszra, bolgárra, szerbre és más nyelvekre is fordítják. Kertész Imrére pedig nyilvánvalóan a Nobel-díj hívta fel a figyelmet. Ennek hatására azonban megnőtt a kiadók érdeklődése más magyar művek iránt is. Tavaly ősszel volt a házban egy szlovák fordítói szeminárium. Ez olyan jól sikerült, hogy idén is tervezzük a megvalósítását. Ennek az a célja, hogy tapasztalt műfordítók vezetésével néhány kezdő fordító elméleti és gyakorlati képzésben részesüljön.

Mennyire ismert a Fordítóház léte a szakemberek körében?

A szakmában az elmúlt nyolc évben azért már híre ment a Fordítóháznak. Ide csak az nem jött el, aki nem tudta otthagyni az otthonát, mert, mondjuk, kisgyermeke van, vagy olyan munkát végez főállásban, amely ezt nem teszi lehetővé. Vagy megszokta, hogy otthon dolgozik, és nem szeret kimozdulni. Vannak olyan országok is, ahova azért néha elmegyek – mint például tavaly Finnországba –, és hírverést csinálok a háznak. A pályázati kiírásunk egyrészt az interneten (www.c3.hu/~bfordhaz) érhető el, másrészt szétküldjük a minden évben megjelenő hírlevelünket, amely tartalmazza a pályázati feltételeket, illetve a címeinket.