Magvaši a barátainak dolgozik

Képviselő úr, ön úgy fogalmazott, hogy a baloldal javaslata azért is kivitelezhetetlen, mert nem egyértelmű, hogyan ruháznák a 25 százaléknyi részvénycsomagot a Szociális Biztosítóra.

Igen, mert állami tulajdont nem lehet egyszerű kormányrendelettel átruházni egy nem állami szervre. Állami tulajdont csak a nagyprivatizációs törvény értelmében lehet eladni, esetleg át lehet ruházni egy másik állami szervre.

Ön azt is mondta, hogy Peter Magvaši szociálisügyi miniszter számára nem is a nyugdíjreformon van a lényeg, hanem hogy a választások után befolyásos funkcióban maradhasson. Hogyan maradhat Magvaši a Szociális Biztosító elnöke?

Ez a funkciója nem maradhat meg, ha nem marad szociálisügyi miniszter, de az igazgatótanács egy-egy harmada a kormány, a szakszervezet és a munkaadók tagjaiból áll össze. Tehát semmi akadálya annak, hogy Magvaši a választások után visszatérjen oda, ahol a politikai karrierje előtt volt, azaz a munkaadók szövetségébe. Az ott betöltött posztjából adódóan irányítaná a gázműveket. Önmagában nem az a legnagyobb probléma, hogy ő irányítaná, hanem az, hogy ezt a nemzetközi tárgyalás jelenlegi szakaszában nem lehet, illetve csak úgy lehet megcsinálni, ha az egész tendert leállítjuk. Vagyis a mostani megbízatási időszakban a gázműveket már nem magánosítanánk. Ezért a baloldal javaslata nem a tender megváltoztatásáról szól, hanem hogy az SPP maradjon állami tulajdonban.

Pavol Koncoš szerdán elhatárolta magát Magvaši kijelentésétől, mely szerint az SDĽ akár a kormányból is kilép az SPP miatt. Elképzelhetőnek tartja, hogy Magvašit személyes ambíciók fűtik?

Igen. De az is lehet, hogy a munkaadók és munkavállalók, a gyárosok és a szakszervezetek szövetsége próbálja megkaparintani a részvények 25 százalékát.

Konkrétan kik?

Például a vágsellyei Duslo, a Tatrasvit, a VSŽ és az ország más nagyválallatainak igazgatói. Vagyis azoknak a kezébe kerülne a részvénycsomag, akik vásárolnak a gázművektől. Nincs jó tapasztalatunk a szakszervezetek pénzügyi tevékenységével, hiszen a Devín Bankot is a szakszervezetek hozták létre, a bukás pillanatában még mindig tízszázalékos tulajdonrészük volt a pénzitézményben. És egyáltalán nem úgy tűnik, hogy a szakszervezet sikeresen védené a kisemberek érdekeit a vállalkozásaik során.

Ezért nevezte gazdasági kalandnak a baloldali elképzelést?

Igen. Ha Magvaši számára valóban a szociális reform lenne a legfontosabb – merthogy ezzel indokolja a javaslatot –, akkor arra törekedne, hogy a reformról szóló törvény a parlamentbe kerüljön, illetve hogy jogszabály kötelezze a kormányt: a privatizációs bevételek jelentős részét a szociális reformra kell fordítania. Ezzel szemben ő saját maga és barátai számára akarja megszerezni a részvényeket.

Talán mégsem csak Magvaširól és köréről van szó, mert bár Koncoš elhatárolta magát tőle, az alapjavaslatot – a magánosítás megváltoztatását – szerdán hivatalosan a koalíciós tanács elé terjesztette, és most két hétig kétoldalúan tárgyalnak róla. Többször elhangzott: a magánosítást nem lehet megváltoztatni. Akkor miről fognak tárgyalni? Csak időt akarnak nyerni? Vagy megpróbálják jobb belátásra bírni Koncošékat?

A tender folyik, a tárgyalásoknak pedig van értelmük, hiszen az SDĽ a kormánykoalíció része, és ha van valamilyen javaslata, akkor azzal foglalkozni kell. Hangsúlyozom, a privatizáció legitim parlamenti és kormányzati döntéseken alapul, ezért nem értek egyet azzal, hogy most időhúzási taktikáról van szó. A baloldalnak nincs lehetősége megváltoztatni a döntést, mert a kormányban nincs többsége. A magánosítás menetén csak a kabinet módosíthat. Az SDĽ csak azt teheti, hogy összefog az ellenzékkel, és megbuktatja a kormányt...

... vagy megváltoztatja a nagyprivatizációról szóló jogszabályt.

Erre kevés lehetősége van. Ugyanis mire ez a módosító tervezet képviselői indítványként bekerülne a parlamentbe és mire megtárgyalnánk, addigra a magánosítás lezárulna. Gyakorlatilag ez az út nem járható.

És Robert Fico javaslata? Ő olyan alkotmánytörvényt emlegetett, mely szerint nem a kormány, hanem a parlament döntene a magánosításról.

Erre is az érvényes, amit az imént mondtam. Időben nem lehet elfogadni úgy, hogy megelőzze a privatizációs döntést. Ha pedig megszületik a privatizációs döntés, azt alkotmánytörvénnyel sem lehet megváltoztatni. Mindkét javaslat nem több szócséplésnél.

Tehát marad a kormány megbuktatása. A jelenlegi felmérések szerint az SDĽ még a parlamentbe se jutna, ha most lennének a választások, ezért ha valaki a kilépés gondolatával kacérkodik, annak nagyon nyomós okai lehetnek. Talán valaki „megvásárolhatta” a magánosítás leállítását szorgalmazókat. Ez kinek állhat az érdekében?

Egyértelműen a jelenlegi ellenzéknek és annak a vállalati lobbicsoportnak, melyet Magvaši korábbi orgánuma, a munkaadók szövetsége testesít meg.

A kormányfő szerint ugyanazokról van szó, akik a Ducký-váltók mögött álltak, és ezért fennáll a veszély, hogy ismét hasonló váltókat adnak ki.

Erről nincs információm.

Rudolf Schsuter is megpróbált a maga módján bekapcsolódni a gázművekről folyó vitába, éspedig – a csehországi példából nem tanulva – javasolta az eladási ár alsó határának megszabását. Ön ezt miért nem tartja jó ötletnek?

Semmilyen adminisztratív döntéssel, mesterségesen nem lehet meghatározni a helyes árat. Az ár, mely nyilvános és szabad versenyben születik, mindig a kereslet és a kínálat alapján alakul ki, azaz attól függ, hogy az adott pillanatban ki hajlandó az áruért többet fizetni. A vásárló természetesen először felméri, hogy befektetése mennyi idő alatt térül meg, vagy hogy megtérül-e egyáltalán. Ha a kormány nagyon alacsony árat szab, akkor a kínált ár is kevés lesz, és az országot veszteség éri. Ha túl magas az ár, akkor a vásárló bizonyos előnyöket fog követelni, például a monopolhelyzet megőrzését, az idegen beszállítók bejövetelének törvényes megtiltását és az áremelések lehetőségét, hogy a befektetett pénz visszatérüljön. Vagyis végső soron a lakosságnak kellene a zsebébe nyúlnia. Ezért a kormány most csak azt teheti, hogy az ajánlatok megtétele után megvizsgálja, azok összhangban vannak-e az elvárásokkal. Ha kevésnek találja a kínált árat, felszólíthatja az első három érdeklődőt, hogy módosítson ajánlatán. Ez történt a Transpetrol esetében is, és a felszólítás után a beruházók körülbelül tízmillió dollárral emelték az árakat. Ez járható út, de előre megszabni az árat rossz megoldás.

Robert Fico javasolta, hogy a gázművek magánosításáról népszavazást írjanak ki, a parlament elvetette indítványát. Önnek mi a véleménye a referendumról?

Erről a témáról már két népszavazás volt Szlovákiában. Az elsőt Lupták kezdeményezte, és még saját maga sem vett rajta részt, csak a lakosság 5 %-a járult az urnákhoz. A második is sikertelen volt, tehát nincs érdeklődés az iránt, hogy ezt a kérdést népszavazással oldják meg. Ráadásul a referendumnak csak a döntés meghozatala előtt van értelme. Fico csak a saját népszerűségét próbálja növelni.