Lodge Henry Jamese

Mindeddig akkor nyúltam David Lodge angol író könyvei után, amikor könnyed, de intelligens szórakozásra vágytam. Fiatal felnőtt koromban olvastam első nagysikerű regényét, a Small Worldöt, ha emlékezetem nem csal, csehül, később megvettem mindazokat, amelyek látókörömbe kerültek. A könyvek nagy része a Lodge számára ismerős egyetemi környezetben játszódik, irodalomprofesszor vagy írást tanító egyetemi tanár áll a történet középpontjában, és a humor az önmarcangoló entellektüelre jellemző. Tavaly aztán a Thinks című regényét olvastam el, és amikor befejeztem az igencsak humoros és jól olvasható szerelmi történetet, két dolgot szögeztem le magamban.

Először: unom a középkorú férfiak libidóproblémáinak háromszáz oldalnyi latolgatását (lásd a nagymester Philip Roth Everyman című új regényét, mint az előzőeket is), mert mind ugyanazt mondja: egy valamikor fess és egészséges férfi ötvenévesen rájön arra, hogy már nem fess és egészséges, és már nem kaphat meg minden nőt, akit szeretne, és ettől még inkább vágyik MINDEN nőre maga körül.

Másodszor: le a kalappal Lodge előtt, aki a Thinks kedvéért áttanulmányozta a modern agykutatás eredményeit, és ezeket olyan közérthető módon tudta belekomponálni regényébe, hogy ez se nem zavaró, se nem terhelő.

Ezek után némi hezitálással vettem kezembe Author, Author című könyvét, amely regény ugyan, de igazából Henry James picit fikcionalizált életrajza. Lodge minden hozzáférhető anyagot elolvasott és részletesen feldolgozott, így az olvasónak nincs is más dolga, mint hogy kényelmesen hátradőljön foteljében vagy elhelyezkedjen ágyában, és hagyja, hogy a szerző elkalauzolja Londonba a XIX. század végén és a XX. század elején, ahol és amikor Henry James megpróbált betörni a világirodalom angol nyelvű nagyjai közé.

Henry James angolul – és gondolom, ennélfogva magyarul is – elég nehezen olvasható. Emlékszem, hogy amikor nagy erőfeszítések árán végre befejeztem a Beast in the Jungle című rövidprózáját, nem tudtam szabadulni a kérdéstől: Mit akar James mondani? A gyönyörű körmondatok ugyanis nagyon keveset árulnak el.

Lodge mesterien találta meg James belső hangját, és ha odafigyelünk, az is kitűnik, miért nem tudta egyszerűen „kinyögni” a mára híres író, amit írásaival mondani akart. A nagy titok, a várakozás valamire, ami majd megtörténik, és amitől az ember élete megváltozik, jobbá, érdekessé, teljessé válik, sosem következett be.

Könyveiből James életében csak nagyon kevés fogyott, és nem is tudta megállni, hogy ne tápláljon irigységgel teli érzelmeket két fontos barátja iránt, akik bestsellereket tudtak produkálni, és meg is gazdagodtak könyveikből. Persze, mi tudjuk, hogy az akkori sikeresek könyveiről manapság nem nagyon hallunk, Henry Jamest viszont minden jobb egyetem angol szakán tanítják.

James ízig-vérig író volt, s ebben ideális életkörülmények támogatták. A családja hagyatékából nemcsak hogy kényelmesen megélt, hanem akkor és oda utazott, amikor és ahová kedve tartotta; élete vége felé négy szolgája is volt.

Érzelmileg valószínűleg sosem kötelezte el magát, és nem tudni, ez azért volt-e, mert saját neméhez vonzódott, avagy azért, mert nem vonzódott egyik nemhez sem. Mindenesetre ez is segíthette abban, hogy naponta több órán át írjon, olvasson, és szabadon rendelkezhessen saját ideje felett.

Levelei közül sajnálatos módon csak kevés maradt meg, mert élete vége felé, egyik depressziós időszakban, vidéki háza kertjében elégette őket. Nem akarta, hogy személyes ügyeit halála után azok az irodalmi bennfentesek tárgyalják, akik nem tartották nagyra munkásságát.

Többek között ettől is lett Henry James élete több regény alanya, hiszen a titok most már sosem fog lelepleződni.