„...leülünk és zongorázunk, mi sem értjük, hogy működik ez…”

Az év hangversenyének hirdették, és valóban hetekkel korábban elfogytak rá a jegyek. Akik már hallották őket együtt játszani, ismét részesei akartak lenni ennek a semmi mással nem pótolható élménynek. Akik pedig csak lemezről ismerték ezt a két nagy művészt, élőben is hallani akarták őket. A siker nem maradt el, a közönség nem akarta leengedni a színpadról a nagyszerű zenészeket, akik majd másfél órán át elkápráztattak bennünket zsenialitásukkal. Improvizációnak tűnő könnyedséggel játszották a négykezeseket a két zongorán. Holott nagyon átgondolt, megszerkesztett és sokszor kipróbált együttműködés eredményét hallhattuk a Thália Színházban, ahol hosszú évek után ismét közös előadással lépett közönség elé a két dzsesszmuzsikus.

„Aki hallott bennünket együtt, azt mondta, hogy ilyen még nem volt, hogy két zongorista ennyire megértse egymást. Sok világnagyság zongorista játszik együtt, nagyon jók, de talán mégis rivalizálnak közben. Mi nem rivalizálunk. Nincsenek akadályok előttünk, egyszerűen leülünk és zongorázunk. Mi sem értjük, hogy működik ez.” Vukán György jellemezte így közös szóló és kamarazenekari szerepléseiket, amelyeknek egész sorát élvezhette már a dzsesszkedvelő közönség. Több közös lemezük is megjelent, holott mindketten élik saját, a másiktól független zenei életüket. Vukán György az 1971 óta létező Creative Art Trio zeneszerzőjeként és zongoristájaként, illetve a modern magyar zene egyik letéteményeseként vált ismertté a nagyvilágban.

Szakcsi Lakatos Béla pályája nagyobb ívű. A dzsesszel már a konzervatóriumban eljegyezte magát, és a hatvanas évek közepén saját LDL nevű triójával a Magyar Rádió versenyén megosztott első díjat kapott. 1970-ben Pege Aladár kvartettjének teljesítményét a Montreux-i Jazz Fesztivál szakmai zsűrije a második díjjal jutalmazta. Ezzel Szakcsi neve ismertté vált a nemzetközi zenei életben is. Ezt követően meghívásokat kapott és fellépett a legrangosabb zenei fesztiválokon, játszott a legismertebb és legelismertebb dzsesszzenészekkel. A nyolcvanas évek közepéig tizenegy lemezen szerepel szerzőként vagy előadóként. E sikernek és vitathatatlan tehetségének köszönhetően kötött vele szerződést az amerikai GRP kiadó több lemeze megjelentetésére. Maga Chick Corea, a dzsessz egyik koronázatlan királya is nagyra tartotta Szakcsi zeneszerzői és előadói tudását, és gyakran méltatta is ezeket.

Szakcsi Lakatos Bélának elvitathatatlan érdemei vannak a dzsessz térnyerésében a modern magyar zenében. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanáraként a klasszikus zene és a dzsessz összefonódására oktatta diákjait, és ezt a látásmódot viszi tökélyre saját koncertjein is. Leonard Bernsteint tartja példaképének, az ő tanítását követve különböző zenei műfajok ötvözésével próbálkozott, nem is sikertelenül. Horvát Ádám operaénekes és Écsi Gyöngyi népdalénekes közreműködésével Virágom, virágom címmel népdalfeldolgozásokat jelentettek meg. De Szakcsi gyűjtött cigányfolklórt és írt három cigánymusicalt is: Piros karaván, Egyszer egy cigánylány és Cigánykerék címmel. A Rock Színháznak Báthory Erzsébetről rockoperát írt, a Bestiát, a Magyar Állami Operaház pedig Cristoforo című balettjét mutatta be.

Bár Szakcsi Lakatos talán többet van külföldön, mint otthon, Magyarországon is stílust teremtett. Új Magyar Cigány Jazz című lemeze figyelemreméltó, mert a cigány zene elemeit ötvözi az európai dzsesszel, s mert egy fiatal, tehetséges zenésznemzedék jelentkezését vetíti előre. Számos magyar állami kitüntetés tulajdonosa, és dzsesszművészek közül elsőként kapott Kossuth-díjat 2005-ben.

A budapesti Thália Színházban Vukán Györggyel adott közös hangversenyüket a Magyar Rádió is rögzítette, és hamarosan CD-n is megjelenteti. Akár erről, akár más felvételről érdemes e két nagyszerű zenész művészetébe belekóstolni. Mert nagyszerűen terített asztallal kínálnak meg bennünket.