Labilis a „felvidéki identitás”

A Magyar Ifjúság Kutatás 2016 nevű projekt a Kárpát-medencei 15–29 éves fiatalok identitásáról, nemzeti hovatartozásáról, nyelvhasználatáról, kulturális fogyasztási szokásairól, családi életéről készített gyorsjelentést az Új Nemzedék Központ megrendelésére. A kutatás nagymintás volt, összesen 4000 határon túli magyar fiatalt kérdeztek meg – kétezer erdélyi, ezer felvidéki és ötszáz-ötszáz vajdasági és kárpátaljai fiatal válaszolt a felmérés kérdéseire.

A kutatás alapján készült gyorsjelentésből meglepő adatok derülnek ki: a felvidéki fiatalok között vannak a legkevesebben azok, akik magyar nemzeti hovatartozásúnak érzik magukat, és ők gondolják a legkisebb arányban, hogy a Szlovákiában élő magyarok a magyar nemzet részét képezik.

Köztük van ugyanakkor a legtöbb kettős identitású fiatal. Ők nemcsak magyarnak, hanem szlováknak is érzik magukat. Sőt, a családjukkal, a barátaikkal és a munkahelyükön való kommunikáció során is kevésbé használják a magyar nyelvet, mint a kárpátaljai, erdélyi vagy vajdasági fiatalok.

A kutatás azt is kimutatta, hogy a szlovákiai magyar fiatalok tervezik a legkevesebb gyereket, ők választanak a legnagyobb arányban más nemzetiségű házastársat, partnert, és messze ők a legkevésbé vallásosak.

Ellenben körükben a legalacsonyabb a vizsgált külhoni csoportok közül az elvándorlási hajlandóság, és ők dolgoznak a legnagyobb arányban.

Bauer Béla szociológus, főiskolai docens, a Századvég Politikai Iskola Alapítvány vezető kutatója lapunknak azt mondta, a gyorsjelentés adataival egyelőre még óvatosan kell bánni, a kutatás ugyanis még nem ért véget. Az összegyűjtött adatokat tovább kell tisztítani, pontosítani, ellenőrizni, és csak ezután következnek a mélyebb elemzések, melyek az eredmények és az ezekből következő folyamatok okait és irányát kutatják. Azt azonban Bauer Béla is elismeri: a szlovákiai magyar fiatalok több szempontból és több okból is kilógnak más határon túli kortársaik közül, identitásukkal kapcsolatban több a bizonytalanság, mint az erdélyieknél vagy a vajdaságiaknál.

A 15-29 éves szlovákiai magyarok az identitás kérdéseivel kapcsolatban meglehetősen másképp gondolkodnak, mint az erdélyi, vajdasági vagy kárpátaljai fiatalok. Míg más határon túli kortársaik több mint 95 százaléka magyar nemzeti hovatartozásúnak vallja magát, a felvidékiek 77 százaléka gondolja ezt így, 28 százalék pedig szlováknak (is) vallja magát.

Mindez a Magyar Ifjúság Kutatás 2016 elnevezésű nagymintás ifjúságkutatás külhoni magyarokkal, 4000 fős mintán végzett adatfelvételéből derül ki. Az eddig feldolgozott eredmények egy gyorsjelentésben láttak napvilágot.

Ki a magyar?

A kutatásban 15-29 éves fiatalokat kérdeztek, az adatfelvétel során célcsoportba tartozónak, „magyarnak” tekintették azokat a fiatalokat, akik beszéltek magyarul, megértették a magyar kérdőívet, és magyarul tudtak rá válaszolni. A kérdőíves formában és személyes megkérdezéssel készült kutatásban a nemzeti identitás nagy szerepet kapott, több kérdés is mérte a kötődés különböző aspektusait. A gyorsjelentés szerint a határon túli nagyrégiókban élő fiatalok nagy része azt gondolja, hogy az adott országban élő magyarok részei a magyar nemzet egészének: az így gondolkodók aránya Szlovákia kivételével minden határon túli közösségben meghaladta a 85 százalékot, a felvidéki fiataloknál ugyanakkor csak 67 százalék gondolja így, negyedük pedig szkeptikus ezzel kapcsolatban.

Bauer Béla szociológus, főiskolai docens, a projekt vezető kutatója szerint több tényező is befolyásolhatja, miért mások a szlovákiai magyar fiatalok, mint más határon túli közösségekben élő kortársaik – ám minderről pontos véleményt csak az átfogó kutatás eredményeinek alapos elemzése után mondhatnak a szakértők. Elmondása szerint a felvidéki magyarok sokkal inkább kötődtek Magyarországhoz, és idomultak az anyaországi gondolkodásmintákhoz, mint a vajdaságiak vagy az erdélyiek illetve kártpátaljaiak, hiszen a határok Schengen miatt átjárhatóbbak, így a szlovákiai magyarok is szabadabban mozognak. Lehetséges ok az is, hogy Szlovákiában alapvetően nagyobb a jólét, mint más határon túli területeken, és az is, hogy Erdélyben, a Vajdaságban vagy a Kárpátalján vidékiesebb a lakosság, mint a Felvidéken, ahol a többség kisebb városokban él.

Minek nevezzelek?

Az identitás kérdése meglehetősen kényes a szlovákiai magyarok körében, a „felvidéki identitás” ugyanis sokkal bizonytalanabb lábakon áll, mint az erdélyi vagy a kárpátaljai. Ezt tanúsítják a felmérés adatai is. Arra a kérdésre, elsősorban melyik közösséghez tartozónak érzik magukat, a válaszadók 53 százaléka a magyart, 20 százalékuk pedig a szlovákot választotta. Szlovákiai magyarnak 6, felvidéki magyarnak 4 százalék definiálta önmagát, 3 százalék pedig azt mondta, nincs olyan közösség, melyhez tartozik. A válaszadók azt is megjelölhették, másodsorban melyik közösséghez tartoznak: 22 százalék a magyar, 23 százalék a szlovák közösséghez tartozónak nevezte magát, 8 százalék másodsorban szlovákiai magyarnak, 7 pedig felvidéki magyarnak vallotta magát. Ezek a számok egészen mást mutatnak, mint azok, melyek más határon túli közösségek fiataljainak öndefiníciójának vizsgálatából születtek. Kárpátalján például 48 százalék nevezte magát elsősorban magyarnak, 31 százaléknál azonban már a kárpátaljai magyar volt az elsődleges önmeghatározás. Erdélyben 20 százalék nevezi magát erdélyi magyarnak, 8 százalék székelynek, és csak 5 százalék romániai magyarnak. A Vajdaságban nevezhető a legerősebbnek a lokális identitás: a válaszadók 40 százaléka elsősorban magyarként, 41 százaléka azonban elsősorban vajdasági magyarként definiálta önmagát.

Nyelvében él?

A nyelvhasználatot firtató kérdésekre adott válaszokban is meglátszik, hogy mennyire más az élet a kevés tömbmagyar területtel bíró Szlovákiában, mint mondjuk Erdélyben vagy a Vajdaságban. A gyorsjelentés szerint a felvidéki válaszadó fiatalok 65 százaléka beszél többnyire magyarul családjával, 24 százalékuk vegyesen használja a szlovák és a magyar nyelvet otthon, 7 százalék pedig kizárólag szlovákul kommunikál. Minden más vizsgált külhoni csoportnál 90 százalék körüli volt a családjukkal többnyire magyarul kommunikálók aránya, a vegyesen beszélők aránya sehol sem haladta meg a 7 százalékot. A barátokkal való kommunikáció még változatosabb szórást mutat: míg Erdélyben, Kárpátalján és a Vajdaságban a válaszadók 78-81 százaléka többnyire magyarul beszél barátaival, a felvidékieknél az arány 49 százalékos, 34 százalékuk vegyesen, 14 százalékuk pedig többnyire szlovákul kommunikál.

A munkahelyén a felvidéki válaszadók csupán 59 százaléka használja a magyar nyelvet: 29 százaléka többnyire magyarul, 30 százalék vegyesen kommunikál. Ehhez képest például Kárpátalján az emberek 51 százaléka beszél többnyire magyarul kollégáival, és további 21 százalék használja vegyesen a magyar és az ukrán nyelvet.

A gyorsjelentés rámutat, amint elmozdulunk a személyes kapcsolatok világától, eltűnnek a régiók közt tapasztalt különbségek. A formális érintkezés helyszínein, például az orvosnál vagy a hivatalokban a válaszadó fiatalok közel fele magyarul vagy vegyesen kommunikál. Erdély arányai különösen a kizárólagos magyar nyelv használata terén térnek el nagyobb mértékben: az orvossal való beszélgetés esetén a duplája, a hivatali kommunikációban másfélszer többen beszélnek kizárólag magyarul, mint például a Felvidéken vagy Kárpátalján.

Két gyereknél kevesebb

A határon túli magyar kisebbségek megmaradásával kapcsolatosan kulcsfontosságú a családalapítási kedv és a gyermekvállalás kérdése. A szlovákiai válaszadók 69 százaléka nőtlen vagy hajadon, 16 százalék él házasságban, 12 százalék pedig élettársi kapcsolatban. S míg a másik három vizsgált régióban a válaszadók átlagosan több mint 80 százaléka választott magyar nemzetiségű párt, a felvidéki, párkapcsolatban élő fiatalokra sokkal jellemzőbb a vegyes párkapcsolat. A válaszadók partnereinek 69 százaléka magyar, 29 százaléka szlovák, 3 százaléka roma, 2 százaléka pedig egyéb más nemzetiségűnek vallja magát. A határon túli fiatalok a gyorsjelentés megállapításai szerint a magyarországi 15-29 éves fiatalokhoz hasonlóan közel azonos arányban terveznek gyermeket vállalni. A magyarországi fiatalok átlagosan 2,1 gyermeket szeretnének, Kárpátalján 2,4, Erdélyben 2,3, a Vajdaságban pedig 2,2 a tervezett gyerekek száma. A szlovákiai válaszadók azonban nem léptek túl a lélektani – és a megmaradáshoz szükséges – 2-es határon, átlagosan 1,9 gyereket vállalnának.

A jelentés megjegyzi: az akaratlagos gyermektelenség, mikor a válaszadók tudatosan, önszántukból nem szeretnének gyereket, a Felvidéken a legjelentősebb, a másik három régióban ez a jelenség marginális.