Kotleba után még rosszabbak jönnek

Szlovákia jobbik része mélyen megdöbbent a választások után, pedig nem történt semmi, ami nem volt előrelátható. A Mi Szlovákiánk Néppárt 8%-os eredménye még kevés is ahhoz képest, mennyien csalódtak az előző kormányban, mennyien szeretnének rendet és biztonságot a demokrácia helyett, és milyen félvállról vette a fasiszta mozgalmak térnyerését szinte mindenki, aki tehetett volna ellene. 

Marian Kotleba két hete nem a semmiből tűnt elő. Slovenská pospolitosť (Szlo­vák Testvériség) nevű pártja 2003 óta nyíltan hirdette a fasisza eszméket, rendi társadalmat akart és a Tiso-féle szlovák államot tar­totta eszményképének. Ezt a szer­veződést a Legfelsőbb Bíróság 2006-ban betiltotta, nem sokkal ez után Kotlebával szakítottak is ortodox hívei. „Leginkább azt rótták fel neki, hogy megalkudott a rendszerrel, betagozódott, elfogadta a játékszabályokat. A szélsőséges nacionalisták célja ugyanis a demokratikus rendszer megdöntése és egy diktatórikus állam létrehozása. Kotleba pedig beéri azzal, hogy a fennálló rendszerbe próbál fasiszta elemeket vinni” – magyarázza Radovan Bránik, a szélsőséges mozgalmak szakértője. 

Jelképek és félszavak

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"223591","attributes":{"alt":"","author":"Képarchívum","class":"media-image","height":"225","title":"Mutasd a tetkód!","typeof":"foaf:Image","width":"225"}}]]

A Mi Szlovákiánk Néppárt tizennégy parlamenti mandátuma korántsem hullott alá a semmiből, Kotleba és legényei keményen megdolgoztak érte. A betiltott Szlovák Testvériség helyett új pártot hoztak létre, és nagyon odafigyeltek, hogy annak alapszabálya semmi olyasmit ne tartalmazzon, ami miatt fasisztának minősíthetnék. „Borotvaélen táncolnak, mindig elmennek addig a határig, hogy az emberek értsék, mire gondolnak, de soha nem lépik túl annyira, hogy a hatóságok ezt a pártot is betilthassák. Egyrészt nagyon jó ügyvédek dolgoznak nekik, másrészt gyakran mintha a hatóságok sem akarnák látni a lényeget. Lehet arról vitatkozni, hogy az egyenruhájuk csak véletlenül hasonlít a Hlinka-gárdisták öltözékére vagy tudatosan utal rá, hogy a „Na stráž!” köszönés karlendítés nélkül is fasiszta üdvözlésnek minősül-e, csak felesleges, mert mind pontosan tudjuk, miről van szó. Ma Szlovákiában szinte mindenki tisztában van azzal, hogy a két 8-as vagy az eighty eight felirat a Heil Hitler köszöntést jelenti, mert a H az ábécé nyolcadik betűje, vagy hogy a horogkereszt náci szimbólum. Használóik és viselőik mégis el tudják játszani a bíróságok előtt a tájékozatlant, és ezért a legtöbbször a nyílt provokációt is megússzák. A szélsőséges mozgalmaknak megvan a saját jelképrendszerük és azok a csatornáik, amelyeken keresztül egymással kommunikálnak, és félszavakból értik egymást. Ez ma főleg az internet. A Mi Szlovákiánk Néppárt kampánya is javarészt a közösségi oldalakon zajlott. A sajtó abban a tévhitben élt, hogy ha kiközösíti a szélsőségeseket, nem ír és nem beszél róluk, akkor azok a nyilvánosság számára megszűnnek létezni. Mára kiderült, hogy ez nem igaz, a felszín alatt létezik egy népes társadalmi réteg, amelynek pont erre van igénye” – mondja a szakértő.

Védenek és segítenek

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"223589","attributes":{"alt":"","author":"forrás: a SHO Facebook oldala","class":"media-image","height":"270","title":"A Szlovák Megújhodási Mozgalomban csupa Teréz anya dolgozik, hétvégén pl. hátrányos helyzetű családoknak vásároltak","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Hogy az igény miből fakad, az külön elemzés tárgya lehetne, mert a történelmi múlt éppúgy szerepet kap benne, mint a sivár jelen. Itt van a klerofasiszta szlovák állam iránti erős nosztalgia, a mai munkanélküliség, szegénység, a romák iránti ellenszenv és a menekültektől való zsigeri félelem. „Ha mindezt összegyúrjuk, könnyen gerjeszthető olyan társadalmi hangulat, amely elsősorban rendet akar, természetesen az emberi jogok és a demokratikus alapelvek rovására” – mondja Radovan Bránik. 

Marian Kotleba ma már óvatos, nem hangoztatja, hogy semmibe veszi a parlamenti demokráciát – ez furcsán is venné ki magát, hiszen a rendszernek ő is része és haszonélvezője. Pont ezt róják fel neki egykori harcostársai, a betiltott pártból polgári társulássá alakult Slovenská pospolitosť (Szlovák Testvériség), a Slovenské hnutie obrody (Szlovák Megújhodási Mozgalom) és az Akčná skupina Vzdor Kysuce (Kiszucai Ellenállás Akciócsoport) tagjai. Ezek a legradikálisabbak a számos szélsőséges csoportosulás, társulás és mozgalom közül, amelyeknek a nagy részéről épelméjű, józanul gondolkodó ember nem is hallott. Daniel Milo, a belügyminisztérium bűnmegelőzési osztályának szélsőséges mozgalmakkal foglalkozó munkatársa azt mondja, Szlovákiában több tízezer elkötelezett, aktív tagja lehet a hasonló szerveződéseknek. Tevékenységük nemcsak a bevándorlók és a romák ellen tiltakozó felvonulásokban, vagy Tiso szobrainak és emléktábláinak megkoszorúzásában merül ki, hanem egyéb, látszatra tetszetős akciókat is szerveznek. 

„Előszeretettel vegyülnek a nép közé, mindenkit meghallgatnak, az elégedetlenekkel egyetértenek. Ahol árvíz van, zsákolnak, ahol a romák lopják a termést, őrt állnak, ha kell, óvodai homokozóra vagy a templomtető javítására gyűjtenek. Olyan terepmunkát, mint Kotleba és kigyúrt legényei, egyetlen párt politikusai sem végeztek, elsősorban ez a sikerük titka. Látszatra barátságosak, segítőkészek, a nemzeti érdekeket védik, de amint magukhoz ragadják a hatalmat, visszatérnek ahhoz a brutalitáshoz, amelyből indultak. Erre nem kell jobb példa, mint Hitler nemzeti szocialistái, csak, sajnos, az emberiség nem okult belőle” – mondja Michal Vašečka szociológus. 

Klerofasiszta nosztalgia

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"223590","attributes":{"alt":"","author":"forrás: a Slovenskí Branci Facebook oldala","class":"media-image","height":"269","title":"A Szlovák Honvédek egyik vezetője a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

A személyes kapcsolatok mellett a szlovák társadalom egy részében mélyen gyökerező nosztalgia él a klerofasiszta állam iránt, ez is Kotlebáék és a hozzájuk hasonlók malmára hajtja a vizet. A szlovákiai katolikus egyház a mai napig nem határolódott el egyértelműen ettől a korszaktól, sőt, tolerálja, hogy egyes püspökei és papjai nyíltan kiállnak mellette. Annak idején Korec bíboros szentelte fel Jozef Tiso emléktábláját Biccsén, Sokol érsek szentmisét mondott érte születésének évfordulóján, egy másik emlékünnepségen megáldotta Marian Kotlebát, a legutóbbi kampányban pedig több pap is aláírta a Mi Szlovákiánk Néppárt választására buzdító felhívást. 

A választások előtti vasárnapon a nagyszombati székesegyházban Marian Kotleba és pártjának több képviselőjelöltje (köztük Ján Cuper egykori HZDS-es képviselő) ült az első padban, miközben a pap arról prédikált, hogy az igazi nemzeti és keresztény értékekre kell szavazni. A Szlovák Püspöki Konferencia pedig mindezt csendes beletörődéssel (vagy egyetértéssel?) fogadta, mindössze annyi telt tőle, hogy kiadott egy nyilatkozatot, mely szerint Kotleba pártja legálisan bejegyzett párt, és papjai politikai nézeteit nem kommentálja. Sehol egy szó a keresztény és emberi értékekről, az egymás iránti toleranciáról, az erőszak és a kirekesztés elítéléséről, pedig ha valakitől, az egyháztól elvárható volna, hogy magasabb erkölcsi kategóriákra apellál. „Sajnos, ez már nemcsak óvatosság, hanem nyilvánvalóan számítás is. Jól tudják, hogy a híveik egy része támogatja a szélsőséges, rasszista eszméket, és nem akarnak velük szembemenni. A nemzeti, szociális és keresztény alapelv szentháromsága még mindig nagyon vonzó ezekben a körökben, ezért ez az alibista hallgatás, ami a választások eredményét övezi” – véli Michal Vašečka. 

A szlovák katolikusok egy részének nosztalgiája persze nem volna elég, ha az egész társadalomban nem volna hiánycikk a kirekesztő, szélsőséges megnyilvánulásokkal szembeni érzékenység. Nálunk nyugodtan lehet szidni a romákat, a magyarokat, azt kívánni, hogy a menekültek fulladjanak a tengerbe, lehet zsidózni és buzizni, mert mindez nem számít elfogadhatatlannak, már a jobb körökben sem.

Akiknek Kotleba is kevés

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"223592","attributes":{"alt":"","author":"Képarchívum","class":"media-image","height":"360","title":"Az utca a miénk - hirdeti a Nemzeti Ellenállás","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Ilyen feltételek között nem csoda, hogy egy 2013-as felmérés szerint az ország lakosságának 11 százaléka rokonszenvezik a fasiszta eszmékkel. A kérdések félelmekre, előítéletekre, a politikusokról alkotott véleményre, jobboldali értékekre és olyan érzelmekre vonatkoztak, mint a bizalmatlanság, a gyűlölet vagy a pesszimizmus. Az eredmény ma biztosan még elkeserítőbb lenne; szakértők szerint legalább 20 százaléknyi nyílt vagy burkolt fasiszta él ebben az országban, akik, ha adottak a feltételek, aktivizálhatók. Ma nem mind öltenek egyenruhát, de csendes támogatásuk teszi lehetővé, hogy ezek a mozgalmak virágozzanak. 

Virágoznak is, mert Kotleba pártja csak a felszín, az a hajtás, amit addig nemesítettek, amíg minden törvényes feltételnek megfelelt. Pont ezért nem felel meg a többi radikális mozgalomnak, amelyekkel tavaly nyáron még közös lista állításáról tárgyalt. „Ezek a Sedem statočných (Hét Bátor) mozgalom, a Slovenské hnutie obrody (Szlovák Megújhodási Mozgalom), Lukáš Kopáč, a moszlimellenes tüntetések szervezője, Jakub Škrabák, a Slovenská pospolitosť (Szlovák Testvériség) társulás vezére, Dušan Sobolič, a nyitrai székhelyű Národný odpor (Nemzeti Ellenállás) vezére, akit a harcostársai is Tupáknak, azaz Tompának neveznek, és további hét, a nyilvánosság számára ismeretlen, de neonáci körökben elismert személy. A megállapodást végül Kotleba felrúgta, és mindenkit kihúzott a jelöltlistáról, aki sikeresebb lehetett volna nála. Ezzel elérte, hogy ő maga bejutott ugyan a parlamentbe, de maga ellen fordította az egész kemény magot. A saját honlapjaikon sokan már elhatárolódtak tőle, azt írják, elárulta az eszmét, nem a nemzet érdekeit tartja szem előtt” – magyarázza Radovan Bránik. Véleménye szerint, ha a neonácik valóban összefogtak volna, a szavazatok 20 százalékát szerzik meg, és a Smer után ők lennének a második legerősebb parlamenti klub. „Ez most nem sikerült nekik, de biztosan nem adják fel, hiszen Kotlebától megtanulhatták, hogyan kell a rendszer szabályait kihasználva és kijátszva, a választást szükséges rossznak tekintve bekerülni a hatalomba, és belülről bomlasztani a rendszert. Kotlebára most nem a valódi radikálisok szavaztak, hanem azok, akik mélységesen csalódtak a politikusokban, és gyors, egyszerű megoldásokat akarnak. Az igazi feketeleves még csak vár ránk, mert ha nem történik csoda, a következő években azok jönnek, akiknek Kotleba is kevés” – figyelmeztet a szakértő. 

Jellegtelen, pösze, buta –  de a miénk

Márpedig Kotleba a valódi szélsőségesen számára el fogja veszíteni a vonzerejét, hiszen a választási eredményéért a pártja kap egy csomó pénzt az államtól – 5,2 millió eurót –, és ellenzéki, kirekesztett pártként semmit nem fog tudni elérni. A valódi veszélyt majd azok jelentik, akik utána jönnek. Az entellektüel kinézetű, öltönyös Róbert Švec, aki csak akkor húz bakancsot, amikor Jozef Tiso szobrához masírozik, és ott áltudományos értekezéseket tart a szlovák faj felsőbbrendűségéről; a vállaltan brutális Jakub Škrabák, aki szerint az egyetlen legális rendszer az, amelyben a fasiszta párt diktál; Lukáš Kopčák, aki a neonáci és szélsőjobb mozgalmak egyesítésének motorja; vagy a Slovenskí Branci (Szlovák Honvédek) nevű félkatonai szervezet vezére, Peter Švrček, aki a jövőt az akár erőszakkal kikényszerített rendben és fegyelemben látja. Ők lesznek azok, akik a környezetvédelmi és szociális tevékenységeknek, valamint annak köszönhetően, hogy sok cél nélküli fiatalnak víziót, látszólag hasznos időtöltést kínálnak, a következő választásokon nagy veszélyt jelenthetnek. „Ne áltassuk magunkat azzal, hogy egyikük sem különösebben karizmatikus. Kotleba is unalmas, jellegtelen, még pösze is, de akik választották, épp azért voksoltak rá, mert pont olyan átlagos, mint ők” – magyarázza Radovan Bránik.

A szélsőségesek szlovákiai központja Nyitra – nem véletlen, hogy Kotleba és stábja is itt várta és ünnepelte a választások eredményét. Innen indult a Národný odpor (Nemzeti Ellenállás), amelynek tagjai megtámadták 2006-ban Malina Hedviget, itt működik a Slovenské hnutie obrody (Szlovák Megújhodási Mozgalom) központja és a többi radikális szervezetnek is komoly tagsága van a városban és környékén. Főleg csellengő, munkanélküli fiatalok, akik észre sem veszik, hogy ugyanolyan tétlen, szociális segélyből tengődő munkanélküliek, mint azok a romák, akik ellen ágálnak, és hogy az önfenntartást hirdető vezéreik sem az uniós alapokat, sem a nyugati termékeket nem vetik meg.

2016. március 5-től visszatekintve tulajdonképpen boldog, nyugodt idők voltak azok, amikor a nacionalistákat és a neonácikat még ki tudta elégíteni a HZDS, az SNS és a Smer. Mostanra mind csalódtak, és a frusztrált, kiábrándult választók könnyen sodródnak a szélsőségek felé.