Korrupt az egész ország

Az aktuális kormányok mindegyikének egyik legfontosabb programpontja a korrupció visszaszorítása. Fogalmazódnak a fehér könyvek, látványos intézkedéseket hoznak, tárgyalási naplót vezettetnek a közhivatalnokokkal, ám az eredmény silány. Ennek több oka van.

Minél erősebb a demokrácia, annál kisebb a korrupció, vélik a szakemberek. Minél jobban függ az egyén a kormánytól, annál kevésbé bízik benne. Márpedig a centralizált államokban, kevésbé nyitott társadalmakban nagyban függenek a polgárok a hatalomtól. Nem véletlen, hogy általános vélekedés szerint a diktatúrák a legkorruptabbak, őket a gyenge gazdaságú, vagy válságban levő országok követik. Szlovákiában az állam mindenhatósága, a központi pénzek fölötti uralma jelentős. Ezek újraelosztása nem kész képletek alapján zajlik, s az állam nem is tudja garantálni a tisztaságot. A korrupció melegágya, ha nincsenek vagy kikerülhetők a szabályozások, esetleg nem kötelezi a környezet azok betartására az egyéneket.

Az átlátható szabályokon kívül jelentősen hat az emberek viselkedésére a szokásjog, az íratlan szabályok, az értékrendek és a társadalmi elit által mutatott példa. Egy 2001-es felmérés szerint az ország 82,5 százaléka úgy gondolja, hogy a társadalmat néhány érdekcsoport irányítja.

A korrupciót azonban a leginkább annak tolerálása virágoztatja fel. A társadalom részéről egyszerűen nem merül fel az igény, hogy erélyesebben lépjenek fel a csúszópénzek ellen. A Europena Value Study 1999-es felmérése alapján 32 európai ország közül csak Belorussziában toleránsabbak az emberek a csúszópénzekkel szemben. A szlovák hivatalnokok nagy része nem jelentené fel kollégáját, ha tudná, hogy törvénytelenül juttatást fogadott el valakitől. Egy világbanki felmérés szerint Szlovákiában a korrupció átszőtte a gazdaságot és a társadalmat. Az emberek 68 százaléka úgy véli, a kormánytagok nagy része korrupt, 58 százalék szerint a képviselők sem tiszták, 46 százalék szerint az önkormányzatok is saját zsebre dolgoznak. A szlovák állampolgároknál csak a románok látják sötétebben közhivatalnokaikat.

Szlovákián eluralkodott a polgári tehetetlenség. Az IVO társadalomkutató intézet 1997-es felmérése alapján az emberek 80 százalékának meggyőződése, hogy nem tudja befolyásolni a társadalmi fejlődés irányát, egy évvel később 72 százalék vallotta, hogy képtelen lenne védekezni a kormány és a parlament őt sújtó intézkedései ellen. Viszont egy 2001-es felmérés szerint az embereknek csupán 19 százaléka tett valamit azért, hogy segítsen szűkebb régióján, s csak 13,5 százalékuk tevékenykedett kormányon kívüli, vagy jótékonysági szervezetekben. Szlovákia lakossága apatikus, ami azt jelenti, hogy nem is akar társadalmi változásokat, így a korrupciót is inkább elviseli.

A Corruption Perception Index (CPI) – amely a korrupció megítélését méri az egyes országokban – 2001-es felmérése szerint a 90 megfigyelt országból Szlovákia az 52-56. helyen végzett olyan országok társaságában, mint Argentína, Bulgária, Ghána és Szenegál. Egy évvel később egy helyet javítottunk, s a visszacsúszó Csehországgal osztoztunk az 51. helyen. A szervezet szerint a korrupció teljesen elterjedt az állami szférában (minisztériumok, vagyonalap, vámhivatalok), főleg a közbeszerzés, a licencek és engedélyek megszerzése, a támogatások odaítélése, az egészségügy és az oktatás terén. A legrémisztőbb a felmérésben azonban az, hogy a korrupció erősödését érzik az emberek a rendőrségen és a bíróságokon. Szakemberek itt megjegyzik, hogy a korrupció érzékelése szubjektív, Szlovákia esetében pedig összefügg a lakosság pesszimizmusával, tehát elképzelhető, hogy nem olyan mértékű, mint az a felmérésekből kiderül.

Egyes felmérések szerint a vállalkozók szinte mindig ki vannak téve csúszópénzek kifizetésének. A vállalkozók nagy része szerint a korrupcióhoz két ember kell, aki ad és akinek adnak. Vagy egy ismerős, aki jó helyen van jó időben, s aki természetesen szintén nem ingyen intézkedik, de csupán a sáp egy részéért.

A European Value Survey 1999-es felmérése szerint az emberek 77 százalékának az egyik legfontosabb értéke a társadalmi rend. Többre értékelik, mint a szólásszabadságot, vagy az emberi jogokat. Márpedig a rendbe nem tartozik bele a klientelizmus és a korrupció. (mono, krv)