Kitermeljék vagy a helyszínen hagyják a fákat?

Simon Zsolt: „A TANAP erdészeti vállalata által alapított számlán mintegy 30 millió korona gyűlt össze adományokból.” Somogyi Tibor felvételeMiniszter úr, történt olyan jellegű felmérés, amely kimutatná, kik szenvedtek nagyobb károkat: a magán-erdőtulajdonosok, vagy az állami erdészetek?

Ilyen felmérést nagyon nehéz készíteni, mivel a szélvihar nem olyan kárt okoz a tulajdonosnak, amely nem pótolható. Ezzel arra célzok, hogy ha mondjuk tűzvész pusztította volna el ezt a területet, a faanyag megsemmisült volna, és nem lenne mit áruba bocsátani. Jelen esetben a keletkezett károk túlnyomó részét a kidöntött fák képezik. Ezeknek 60%-a azonban teljes értékű faanyag. A másik 40%-ot a derékba tört fák képezik, amelyek tüzelésre vagy másodlagos felhasználásra még mindig alkalmasak. Nagyon nehéz megmondani, ki szorul segítségre. Az erdőben százéves termelési ciklus folyik, és ennyi idő alatt bizonyos érték felhalmozódik. Amit a szélvihar kidöntött, ki kell termelni, és ez bizonyos hasznot hoz. Ebből újra lehet éleszteni a Tátrát, és tulajdonképpen minden kárt szenvedett erdésznek lesz bevétele is.

Sok vita folyik a körül, mennyi fát szabad kitermelni, és mennyit kell otthagyni a hegység lejtőin.

Ezt a problémakört két részre lehet bontani – az első a környezetvédelmi szempontokat tartja szem előtt, melyek alapján a legmagasabb, tehát ötödik védettségi fokozatba tartozó területeken ott kell hagyni a kidőlt fákat. Tudni kell azt, hogy a fakitermelés során általában a tömeg 30%-a marad a kitermelési területen; a Magas-Tátra esetében lesznek olyan fokozottan védett területek, amelyeken a környezetvédelmi hatóságok döntése értelmében a teljes mennyiség ott marad. De vannak olyan területek is, amelyekről a természeti adottságok miatt nem lehet kitermelni a fát – például a mocsaras területekről. Ezeken ott is marad; ma tehát még lehetetlen kiszámítani, milyen lesz a kitermelt és a kint maradó famennyiség aránya.

Lévén szó kiterjedt területről, máris felröppentek a hírek arról, hogy a Magas-Tátra egy részén illegális fakitermelés is folyik. Milyen intézkedéseket foganatosított a minisztérium?

Az illegális fakitermelés megakadályozása főképp az erdőtulajdonosok és erdőterület-használók dolga. Ami az állam által kezelt erdőket illeti, a magas-tátrai erdővállalatnál olyan rendszert építettünk ki, amely lehetetlenné teszi, hogy nem nyilvántartott szállítmányok hagyják el a területet. A kitermelt fát védett telepeken halmozzuk fel, melyek bejáratait ipari kamerák ellenőrzik. Ezek minden áthaladó járműről felvételt készítenek, az adatokat a központba továbbítják, és a szakemberek ezeket vetik össze a szállítmányozás írásos dokumentációjával. Ezen kívül alkalmaztunk egy őrző-védő céget is, melynek alkalmazottai a „lefülelt” illegális szállítmányok alapján kapják a jutalékokat.

„Jól megy nekik” mostanság?

Elmondhatom, hogy ezen az alapon eddig nem kerestek szinte semmit...

A fokozottan védett területeknél maradva: a Tichá- és a Kôprova-völgyek is ezek közé tartoznak, mégis elkezdődött a fakitermelés. Milyen kivétel érvényesül ez esetben?

Tényleges fakitermelés az említett területeken még nem folyik, viszont hatástanulmány szintjén már foglalkoznak a két völgy további sorsával. Ez több szempontból közelíti meg a problémát; az erdészek szerint például fontos volna a két völgyben található, mintegy 70 ezer köbméter fa kitermelése, környezetvédelmi szempontból viszont – éppen amiatt, hogy a terület a barnamedve élőhelye, és ezért fokozottan védett biotóp – nem volna szabad megkezdeni a kitermelést. Mi elfogadjuk ezt az érvet, viszont felhívtuk a figyelmet arra, hogy az említett 70 ezer köbméter fa meghagyása azért veszélyes, mivel a kéregbogár szaporodó helyévé válhatna, és ez veszélyeztetné a környező erdőket is. Ha nem védekezünk ez ellen a rendkívül veszélyes kártévő ellen, két-három éven belül mindkét völgy kiszáradt területté válhat. Ebben az esetben pedig a barnamedve sem marad meg a területen. A mi álláspontunk az, hogy termeljük ki, amit ki kell kitermelni – amíg a kártevők meg nem jelennek az erdőkben.

Szakemberek véleménye szerint a kéregbogár inváziója ellen nem csupán a faanyag kitermelésével lehet védekezni. Milyen lehetőségeket mérlegelt a tárca?

Valóban számos lehetőség kínálkozik; példaként felhozhatnám az ún. feromonos hálókat. Ezek felszerelése az említett két völgyben évente mintegy ötmillió koronába kerülne, és legalább tíz éven keresztül minden évben ennyit kellene rájuk szánni. A kérdés az: ki fogja állni ezt az ötvenmilliós kiadást? Lévén szó a Magas-Tátra két legértékesebb völgyéről, erdővédelmi szempontból az lenne a leghelyesebb, ha kitermelnénk a fát, majd felszerelnénk az említett hálókat, megelőzve így a kéregbogár terjeszkedését. Tárcám ezt az álláspontot képviseli.

November 23-án, négy nappal a szélvihart követően Csorbán a kárt szenvedett nemzeti parkok igazgatói olyan javaslattal álltak elő, hogy a fokozottan védett területek számára dolgozzanak ki külön erdőgazdálkodási tervet, sőt javasolták, hogy létesüljön külön erdőgazdálkodási vállalat, mely csak a nemzeti parkokon belüli fakitermeléssel foglalkozna. Zöld utat kapott a tárcánál ez az elképzelés?

A javaslatot elvetettük, mivel egyértelműen arra irányult, hogy a nemzeti parkok felügyelő szervei irányítsák a fakitermelést az érintett területeken. Személyes véleményem viszont az, hogy az effektív ellenőrzés szempontjából mindig jobb, ha az egyik fél a gyakorlatban végzi a fakitermelést, a másik pedig ellenőrzi a tevékenységét, mintsem hogy mindkét hatáskör egyazon szervnél összpontosuljon. Tudjuk, hogy minden szent keze maga felé hajlik; jelen esetben ez azt jelenti, hogy míg a két tevékenység külön van választva, nagyobb az esély arra, hogy valóban korrekt módon fognak gazdálkodni az erdőkben.

Ez teljes elzárkózást jelent a nemzeti parkok felügyelőségeinek javaslataitól?

Egyáltalán nem. A nemzeti erdőgazdálkodási tervek előkészítésekor ugyanis valamennyi környezetvédelmi előírást, valamint a nemzeti parkok felügyeleteinek javaslatait is szem előtt kell tartani. Ezek nélkül a tervet nem lehet kiadni; ha tehát a környezetvédelmi hatóságok azt mondják, hogy a területen nem lehet erdőgazdálkodást folytatni, ezt nekünk, a terv készítőinek teljes mértékben el kell fogadnunk.

Miben fog különbözni a még készülő, kizárólag a védett területekre vonatkozó erdőgazdálkodási terv az eredetitől?

Szűkítsük a kérdést kizárólag a Magas-Tátra területére. Tudni kell, hogy a területen az ötödik, harmadik és első védettségi fokozatba sorolt erdők találhatók. Az ötödik fokozattal védett erdőkben nem lehet fakitermelést folytatni, míg a harmadikkal védettekben folyhat úgynevezett nevelési kitermelés (ennek célja nem a közvetlen gazdasági haszon, hanem az erdők összetételének, egészségi állapotának, stb. javítása), az első védettségi fokozatba sorolt erdőkben pedig teljesen normális erdőgazdálkodási tevékenység folyik. November 19-e óta a Magas-Tátrában 12 600 hektárnyi, erdőgazdálkodási szempontból újonnan hasznosítható terület található. Az erdőgazdálkodási tervnek ezt szerves egészként kell kezelnie, tehát szabályoznia kell, milyen intézkedéseket szükséges foganatosítanunk az egyes védettségi övezetekben ahhoz, hogy újra erdők legyenek a Tátrában. A fa kitermelése csak az akut probléma kezelése; nekünk hosszabb távú tervekre van szükségünk. Ehhez előbb természetesen fel kell mérnünk, milyen állapotban maradt fenn az aljnövényzet, illetve, hogy hol és milyen fafajtákat kell majd telepítenünk.

Néhány szakember felhívta a figyelmet arra, hogy nem szenvedtek volna ekkora kárt a tátrai erdők, ha korábban nem monokultúrás erdősítés folyt volna a területen. Ön mennyiben osztja a véleményüket?

Szerintem egyáltalán nem találó a tátrai erdők esetében monokultúráról beszélni, mert az ilyen jellegű erdőket egy folyamatos tudatos gazdálkodási folyamat eredményeként felszámolták. Ezt bizonyítják a korábban készült légi felvételek is, amelyeken jól megkülönböztethetők egymástól az egyes fafajták alkotta társulások. Megfordítva az elméletet: a Magas-Tátrában éppen akkor fenyeget egynemű erdő kialakulása, ha az ember nem avatkozik közbe. Ennek oka, hogy a lucfenyő természetes környezetben annyira agresszív módon terjeszkedik, hogy elnyomja a többi fafajtát. Az új erdőgazdálkodási tervben tehát különösen oda kell figyelni, hogy különböző fajták legyenek kiültetve. Hasonlóan fontos, hogy a telepítendő erdő korstruktúrája is heterogén legyen, tehát, hogy ne egyazon időszakban ültessük ki valamennyi facsemetét.

A szakmai kérdés – a Magas-Tátra erdősítése – időközben nemzeti üggyé vált; beleszólt a harmadik szektor, sőt a művészek is. A megalakult „civil” Tátra-bizottság egyebek közt arra hívta fel a figyelmet, hogy bizonyos gazdasági csoportok a fejlesztés jegyében „részt követelhetnek” majd maguknak a szélvihar által letarolt területekből. Miképp lehet ennek elejét venni?

Szlovákiában létezik egy bizonyos jogi állapot, és ezt mindenkinek tiszteletben kell tartania. Magas-Tátra városának önkormányzata kell, hogy kidolgozza a területfejlesztési tervet, melynek alapján a további fejlesztések megvalósulhatnak. Mindezt persze csakis az érvényben lévő jogi normák keretében teheti. Azon kívül mintegy két évvel ezelőtt kezdetét vette egy környezeti hatástanulmány kidolgozása, és ennek eredményeit – különös tekintettel a környezetvédelmi szempontokra – az önkormányzatnak is szem előtt kell tartania. Bármilyen gyökeres változás tehát csak akkor állhat be, ha a demokrácia letéteményeseként számon tartott önkormányzat is emellett dönt, és ez környezetvédelmi szempontból is kifogásolhatatlan.

A hatástanulmányok kapcsán kívánkozik ide a média azon kijelentése, hogy a Magas-Tátra problémakörét kezelő kormánybizottság nem tájékoztatja kellőképpen a közvéleményt; olyan, mintha a nyilvánosság háta mögött munkálkodna. Pedig többek között a Világ Természetvédelmi Uniója (IUCN) is felajánlotta a szakmai segítséget...

Bármilyen felajánlás iránt nyitott vagyok, egy alapszabály betartása mellett: tiszteletben kell tartani a tulajdonjogot. Az érintett területek egy része az állam, más részei a települések, illetve magánszemélyek tulajdonában vannak. ĺgy természetes, hogy mindenkinek joga van állást foglalni az ügyben, de ez esetben vállalni kell a felelősséget is a döntésekért. Ami adott esetben például azt jelenti, hogy ha a környezetvédelem okán megtiltjuk az erdőtulajdonosnak a fakitermelést, mondjuk meg azt is, ki fogja állni a keletkezett anyagi kárt.

Miként ellenőrzi a minisztérium a koránybizottság, illetve a TANAP erdészeti vállalata által alapított számlákra gyűjtésből befolyó összegek felhasználását?

A TANAP erdészeti vállalata által alapított számlán mintegy 30 millió korona gyűlt össze adományokból; ennek felügyeletére létrehoztam egy bizottságot, mely az öt legnagyobb adományozó, valamint a tátrai erdészek szövetségének, egy nonprofit szervezetnek a képviselőiből tevődik össze, emellett tagja a TANAP erdészeti vállalatának igazgatója, a tárca erdészeti szekciójának a vezetője, valamint jómagam. Én mindenképp azt az elvet vallom, hogy a befolyt összeget kizárólag facsemeték vásárlására kell fordítani, hiszen a gyűjtést eleve e célból hirdették meg. Ezt a javaslatomat a bizottság első ülésén el is fogadta. A testület feladata az lesz, hogy biztosítsa a befolyt adományok felhasználásának tisztaságát és áttekinthetőségét.