„Kis terület, kis dolgok, kis halál…”

„Az Ucsásztok banda már harmadnapja dekkolt a lépcsőház melletti helyiségben. (...) A nap amolyan gyenge júniusi volt (...), így végre elérkezettnek látták az időt arra, hogy (...) felpécézett Zsigulijukba üljenek, és elinduljanak. (...) A kopott Zsiga már erősen rángott, amikor az emelkedőhöz ért. Mint egy kibaszott rodeó, mondta Ucsásztok Dezső, és bedöglesztette a motort. Zoller és Rubik időközben hátul a harisnyákkal babráltak, de ez a zötykölődés betett nekik is.” (9—10.)

„Innen indulunk.” (98.)

„Szöktetés egy zsúfolt területre.” (21.)

„Mint egy amerikai film, frankón megvágva, de amúgy persze bés, olyan házi kategória. Rossz szabású öltönyök, gallérra ráomló, sárgás sávot hagyó, tincsekbe tapadó haj, a háttérben meg valószínűtlenül, szürkén piszkos paraván.” (43.)

„Feltételez focit, krimit, túszügyet.” (21.)

„Egy regény azért büdösnagyfranc, hogy nem kezdődik így, mondta Szőcs, még akkor sem, ha velem történne, vagy dettóra kopírozná az élet a valót. (...) Nem tetszik ez nekem sehogy sem! Hiába próbáltam őt győzködni arról, hogy amúgy sem biztos, hogy regény készülődik itt, és ha esetleg mégis, akkor az meg abszolút jó, hogy nem olyan hagyományos…” (18.)

„Nem lesz itt más semmi, csak szöveg.” (77.)

„Készletek egy részülő regényből.” (65.)

„Avatottabb szerzők, akik hallottak például a magyar irodalom nyolcvanas évekbeli prózafordulatáról, az akkortájt oly divatos kollázstechnikát is alkalmazhatják. Vagy itt vannak például a már részint említett illusztrációk, vendégszövegek, inter- és paratextus.” (23.)

„Nincs más, csak stílus. Nincs más, csak forma.” (19.)

„Kódolunk és de. Konnotációink kimeríthetetlen hozama. Már időnként motívumokkal is találkozunk, regényírókkal ellentétben. A narráció nyüglődő, de legalább nem zavar, a narrátorral ellentétben, aki mindezen magatehetetlenül heherészik és maximum önreflexiókba bocsátkozik, szűzies tapintatában a fikció iránt; anaphorákra és asszociációkra hajaz. Értő recepcióért rebeg fohászt. Struktúráját retardációra hazudja, bár összefüggései szerinte sűrűk, a mennyiség tekintetében bizonyosan, de a minőségről most ne nyissunk konferenciát. Maradjunk annyiban, hogy alig-alig igazolhatóak.” (60—61.)

„Ezt kell, kéne űberelni!” (71.)

„Fontos Önnek ez a regény, uram?” (81.)

„A legnagyobb felfedezés, illetve elkeseredés, a télapó és az angyalka lebukása után (...), hogy nincs olyan mondat, amelyet ne lehetne leírni.” (76.)

„Végül is…” (131.)

„Biztos alibi.” (101.)

„Amúgy meg teljesen mindegy. Csak játék legyen, játék helyett.” (36.)

„Eddig!!! — kiáltja Szőcs. Ebben a pillanatban, amikor ő feltépi az ajtót, amikor én itt tartok, és a felszólítására leteszem a tollat. Jó, akkor legyen itt a történet vége.” (125.)

György Norbert