Kiégve

TALLÓSI BÉLA

A budapesti Műcsarnok mutatta be a Mi Vida – Menny és pokol című kiállításán a svájci születésű, de Párizsban élő és alkotó Thomas Hirschhorn ENSZ-miniatúrák című vegyes technikájú installációját, amely a spanyolországi MUSAC gyűjteményének része (a MUSAC – Museo de Arte Contemporáneo de Castilla y León –, A Jelen Múzeuma 21. századi nemzetközi kortárs művészeti gyűjteménnyel).

Hirschhorn monumentális installációs makettje hatalmas teret foglal el a művészi valóság számára kialakított térben (akik ismerik: a Műcsarnok teljes belső körcsarnokát befedte a kiégett táj). A szétroncsolt, megégetett, elkormozott hulladéktárgyakból, elszenesedett maradványokból felépített dimbes-dombos installációs makett felöleli, egy alkotásba koncentrálja földünk háborús és konfliktusövezeteit, amelyeket kacskaringós ösvényeken, feljárókon, hidakon lehet bebarangolni – a nyomott hangulatú séta a borzalom, a káosz érzetét kelti, lehangoltsággal sújt, döbbenetet vált ki, vészterhes sugallatoktól vibráló rossz közérzetet eredményez.

Az elpusztított, (ENSZ)-missziókkal (utó)segélyezett világ szemléje során helyszíni tudósításokat olvashatunk.

Arról, hogy:

Ilyen kiégve létezünk.

Ilyen kiégve élünk.

Ilyen kiégetten égetjük ki az életet.

Ilyen kiégetten kénytelenek létezni a kiégettek.

Ilyen kiégetten kénytelenek újrakezdeni a kiégett áldozatok.

Ezt mutatja meg Thomas Hirschhorn.

Hogy megkérdezze:

Miért? Mik az okok?

S hogy a kiégés, a pusztulás látványán keresztül megtalált okokat átgondolva „felrázza a katasztrófadömpingben immúnissá edzett, szunnyadó lelkiismeretünket”.

Azért, hogy ne égjünk tovább.

Amíg már nem képes regenerálódni a kiégés.

Thomas Hirschhorn installációs makettje közelebb hozza a kortárs művészetet a nézőhöz, mivel – értékelői szerint – az új évezred művészetének egy olyan darabja, amely életünk tükre, szerves része.

Nem lehet elmenni mellette hidegen.

Nem lehet kilépni belőle érintetlenül.

(Somogyi Tibor felvételei)