Kereszttűzben a melegség

A leszbikusság a témája a Kalligram új (összevont júliusi–augusztusi) számának, noha nem kizárólagos érvénnyel, mert például Bán Zsófia gyorsan pergő Vénusz-átvonulás című novellájában csak a közepén esik le a tantusz, és nem hangosan; György Norbert feszes ívű mondatainak (Huszonnyolc; regényrészlet) meg éppenséggel semmi közük a melegdiskurzushoz, hacsak „a nedves levegőt hozó melegfront”-ot oda nem számítjuk. De ne számítsuk, nem kell centizni, erőltetni, a lapon belüli százhatvan oldal is ilyen több menüs olvasatot kínál, ebből is, abból is, és akinek nem inge, se rokona, se ismerőse, annak is akad olvasnivaló bőven. Na de mégiscsak a nő és a nő közötti kapcsolatra esik a súlypont, és ebben is a kínálat bősége az igazán lenyűgöző, meg az, amilyen fesztelenül váltja egymást a szépirodalom a szakkal, az ókor a jelennel, a párját ritkítóan lebilincselő tanulmány (Borgos Anna: Az Amor lesbicus a háború előtti orvosi irodalom tükrében) a nem szűnő mosolyt kiváltó parodisztikus dolgozattal (Gordon Agáta: A barinkai leszbikus nyelvemlék-törmelék szociopszichometeorológiai elemzése). Nehéz volna a három tucatnál több szerző közül néhányat kiválasztani (ráadásul már meg is történt), ezért csak egy-két, a folyóirat arcélét érdekes-izgalmasan módosító szövegre hívom fel a figyelmet. A hátsó traktus erős értelmezői-kritikai és műelemző részébe még egy vitaféle is belefér (Kántor Lajos és Vincze Ferenc a román–magyar irodalmi kapcsolatokról), hogy Surányi László vitára sarkalló kiváló tanulmányáról (A hanghullámok mélyére süllyedő szó; Alvin Lucier I am Sitting in a Room című darabja kapcsán) már ne is beszéljünk, vagy az ugyanitt több szempontból felfigyeltető Kelecsényi László-esszére (Don Juan visszatér; Casanova és Mozart regénybe illő összedolgozásáról, nem csekély prágai háttérrel) – látható, zseniális szereposztással rukkolt elő a Kalligram, melynek így kritikai rovata egészen kitolódott, a közelmúltban megjelent bestseller-gyanús Bán Zsófia-könyv (Esti iskola) két értelmezése (Darabos Enikőé és Friedrich Judité) épp ezért a folyóirat közepén keresendő. S persze, nem árt hangsúlyozni, mennyi nő kap helyet és annál is több női szempont érvényesül a számban; e helyt ajánlom nemre való tekintet nélkül mindenki figyelmébe Kérchy Vera tanulmányát (A fiúsított rendezőnő és a feminizált férfiolvasók címmel). Nem esett szó a sok-sok versről és prózáról (meg egy háromfelvonásos drámáról), hanem Béres-Deák Rita autentikus felmérések (meginterjúvolt alanyok) idézeteivel bőven illusztrált dolgozata (Az értékrend tükröződése a stílusban egy budapesti leszbikus közösségben) minden pénzt (figyelmet, időt) megér, elhiheti a kedves olvasó. Melegen ajánlom.