Kedves „Veronika!”

Levelének mondanivalója és a feltett kérések nagyon illenek a cikk témáihoz, ezért azt hiszem, már a fenti sorokat olvasván is sok mindenre választ kapott. Legszívesebben szinte egész levelét leírnám, hiszen nagyon értékes gondolatokat osztott meg velem. Önnek valós és elérhető álmai vannak, ne hagyja őket leragadni az elképzelés szintjén. Körülményeit nem írta le részletesen, de tanulási képességei adottak, elég ereje és kitartása van, tehát belső tényezői alapján képes lesz elérni céljait. Azt kérdezi, hogy sikeres ember lesz-e Önből? Jósolni és a jövőbe látni sajnos én sem tudok, de kézírásából és a személyiségéből adódóan egy biztos; Ön valóban egészében látja a siker és az élet szépségeinek fogalmát. Erős a harmónia utáni vágya, de még nem mindig tudja a helyes utat. Néha „harcot vív” a gyermek és a felnőtt. A dolgokat, eseményeket, nem csak egyoldalúan szemléli, és bizony nagyon racionálisan és helyén kezeli azokat. Tud álmodozni és tervezni, de nem él álomvilágban. Ha elébe kerül egy gondolat, egy esemény, egy élethelyzet, vagy egy megoldandó probléma, akkor Ön azt a „tenyerébe fogja”, felemeli szemmagasságba, és megszemléli minden oldalról. Először megnézi a szépségeit – ha van –, elfantáziál rajta, képzelete szárnyra kap, majd a másik, valós és racionális oldalát is részletesen megvizsgálja. Azt írja, hogy azt mondják Önről, hogy egy nagy gyerek, aki nem akar felnőni. Ahogy az előzőkben leírtam a vizsgálódásait, ott is egyértelmű, hogy először valóban gyermeki szemmel, gyermeki rácsodálkozással nézi a világot, de már jelen van a másik, a felnőtt szemléletmód is. Én úgy fogalmaznék, hogy Ön már egy felnőtt, aki át tudta hozni, meg tudta őrizni a gyermeki értékeket a felnőtt világban is. Kívánom, hogy megtalálja majd azt a társat az életben, aki szintén értékelni tudja majd ezeket az értékeket. Vigyázzon rájuk nagyon.

Soóky Andrea